A magyarországi történések - Európából nézve

Szeptember 17-e óta folyamatos tiltakozások színhelye a budapesti Kossuth tér és az ország számos városa. Sajnálatos, hogy tízezrek békés tüntetése kevesebb hírértékkel bír idehaza és talán külföldön is a néhány száz - nem kizárható, hogy provokációval feltüzelt - ember elszigetelt vandalizmusánál. - Surján Lászlóval, az Európai Parlament képviselőjével beszélgettünk ezekről a kérdésekről.

Hogyan látszik az Európai Unió központjából, Brüsszelből a mai magyarországi helyzet: nyilvánosságra került a miniszterelnöknek pártja frakciója előtt tartott beszéde, amelyben elismerte, hogy négy éven át nem tettek semmit, és végighazudták az elmúlt másfél évet (vagyis a választási kampányt is). Erre kitört a tiltakozás, napról napra egyre többen tiltakoznak a kormány(fő) lemondását követelve a parlament előtt, a több tízezres tömegből kivált néhány száz ember, aki nem riadt vissza követeléseinek erőszakkal való nyomatékosítáától. A Kossuth téri tüntetők is elítélik ezt, miközben a kormány az általa uralt médiumokon keresztül azt igyekszik elhitetni országgal-világgal, a vészhelyzet van, anarchia meg szélsőjobboldal... Elhiszik ezt a korábbiakat is túllicitáló hazugságot az unió politikusai?

- Nem. Sajnálatos persze, hogy csak ritkán, és hogy éppen most kerül címlapra Magyarország a tekintélyes európai újságokban. Azt érzékelik, hogy most valami olyasmi történik, ami nagyon régen nem fordult elő Magyarországon. Az unió meghatározó politikusai - beleértve azokat a baloldali érzelműeket is, akiket nem vakít el az elfogultság - egyszerűen nem értik, hogy a vasárnap nyilvánosságra került beszéd után a miniszterelnök még nem mondott le. A politikai erkölcs és kultúra hiányosságaként minősítik ezt a helyzetet.

Ezzel kapcsolatban nekem az az első gondolatom, hogy még mindig nem sikerült megértetnünk a nyugat-európai politikusokkal azt a számunkra egyre világosabb és fájdalmasabb tényt, hogy a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik. Vagyis hogy az elmúlt évtizedek alatt kialakult egy olyan, óriási anyagi erővel bíró szűk réteg, amely bármikor hajlandó ideológiát váltani, a korábbival ellentétes jelszavakat hangoztatni, hogy megtartsa, vagy visszaszerezze régi hatalmát - bármi áron: híven korábbi gátlástalanságához. Ez a társaság ugyanabban a monolitikus, a demokráciától mélységesen idegen hatalmi struktúrában gondolkodik, mint azok az elődei, akikkel jog(talan)folytonosságot vállal, és az egyetemes emberi erkölcsről - ebbe beleértve a politikai erkölcsöt is - fogalma sincs.

Mit tehet ezzel szemben az évszázados demokratikus hagyományokkal rendelkező Európa?

- Jelen pillanatban mintha döbbenten szemlélné a jelenséget. Vannak olyan betegségek, amelyek nyilvánvalóan alkalmatlanná teszik az embert bizonyos feladatok ellátására. Aki nem lát, nem vezethet gépkocsit. Az erkölcsi vakság veszélyesebb: az illetők ország-vezetésre nem, csak ország-vesztésre alkalmasak.

Ez már megfogalmazódik nyugati politikai körökben. Közgazdasági kérdésekhez valóban értő szakemberek közül is sokan megfogalmazzák: kérdéses, hogy valóban a társadalom életét nyomorító megszorító intézkedések jelentenék a lehetséges kiutat Magyarország siralmas gazdasági helyzetéből.

Fontos volna a hazai és az európai közvélemény (és a politikai elit) számára is világossá tenni: a tiltakozás nem az értelmes áldozatvállalás, a közös felelősség vállalása előli kitérést jelenti - elképzelhető, hogy erre valamilyen mértékig és valamilyen módon szükség lehet -, egyszerűen arról van szó, hogy ennek a hazug kormánynak ezt sokan már nem képesek elhinni. A saját hazug voltát elismerő kormány(fő) eljátszotta a társadalom jelentős tömegeinek bizalmát...

- Azt még hozzáteszem, hogy a miniszterelnök mocskos beszédét is sokan teljes értetlenséggel fogadták. Hogy valaki a saját hazáját ilyen alpári jelzőkkel illesse, ez nemcsak a jó érzésű magyar embereket, meg a hazai kereszténydemokrata politikusokat, hanem a józan nyugat-európai polgárokat is megbotránkoztatta. Jóllehet nem ez a leglényegesebb vétke a kormányfőnek, de emellett sem mehetünk el szó nélkül, mert rávilágítanak az általa még mindig vezetett országhoz való viszonyára. Aki így viszonyul a hazájához, attól mi jót várhat a haza?

Megítélésem szerint a nyugat-európai közvélemény meghallotta a magyarországi tiltakozóknak azt a Kossuth téren többször is elhangzott megállapítását, hogy "aki hazudik, az lop is". Berzsenyi írja, hogy "minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől, s rabigába görbed". Vannak, akik Nyugaton is emlékeznek még rá, hogy 1956 októberében a Magyar Rádióban elhangzott: "hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon". Ez az akkori kormányzat erkölcsi megsemmisülését jelentette. Néhány napja hasonló beismerés hangzott el a kormányfő szájából, amelynek csak növeli az erkölcsi súlyát, ha - tegyük fel - szándéka ellenére került nyilvánosságra.

Európai parlamenti képviselőként nem aggódik-e Surján László amiatt, hogy tízezrek békés, de eltökéltnek látszó tiltakozását lejárathatják a - vélhetően provokációval is "megsegített" - erőszakos akciók, amelyek az utóbbi éjszakákon történtek?

- Meggyőződésem - bár nincsenek bizonyítékaim -, hogy a háttérből provokálták az erőszakos cselekményeket. A nyugati demokráciák fennállása során számtalanszor előfordult hasonló eset, hogy a tiltakozók az utcára mentek, és felborult, kigyulladt néhány autó, betört pár kirakat. Ezt ott éppúgy elítélte a józan közvélemény, mint most nálunk. De ez nem bizonytalanította el a tiltakozókat és a velük rokonszenvezőket a tiltakozás jogosság illetően. A jó érzésű tiltakozóknak meg kell tenniük mindent, hogy világossá tegyék: nem azonosulnak a vandalizmussal. De nem ők hivatottak gátat vetni a "köztörvényes bűnözésnek". A rendőrséget a randalírozás megfékezésére kell bevetni, nem a hazugnak bizonyult kormány ellen békésen demonstrálók megfélemlítésére.

A parlamenti pártok - az ellenzékben lévők, a súlyos erkölcsi vádakkal illetett, az utcai tiltakozások célpontjává lett kormánykoalícióval együtt - közös nyilatkozatot írtak alá a minap, elítélve az - Istennek hála! - nem nagyon súlyos atrocitásokat. Az utcán okozott kár nagyságrendje össze sem hasonlítható a kormányzat által "törvényesen" eddig okozott és tervezett pusztítással...

- Komoly erkölcsi dilemmát jelentett az ellenzéki politikusok számára, hogy szabad-e ilyen közös nyilatkozatot aláírni azzal a kormánypárti frakcióval, amely - ha mással nem, hát május 26. óta tartó cinkos hallgatásával mindenképpen - bűnrészese a kormányfő hazug üzelmeinek. A nyilatkozat azonban szól a hazugság elítéléséről, és kifejez bizonyos szimpátiát a békés tüntetőkkel - miközben elhatárolódik a randalírozóktól - ezért megítélésem szerint nem hiba, hanem előrevivő tett volt a nyilatkozat aláírása.

Ha az erkölcsnek van még ereje Magyarországon, ennek a kormánynak mennie kell. Ezt mondják a magyarországi tiltakozók. Európa véleménye ugyanez.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu