Kiimádkozni az új papi hivatásokat

Kármelita kolostort szentelnek az erdélyi Marosszentgyörgyön

Kis Szent Teréz tiszteletére épült kármelita kolostort szentelnek október 1-jén az erdélyi Marosszentgyörgyön. "Kérjük együtt a Szentlélek segítségét a nővérek számára, hogy Szent Teréz pártfogása alatt megélt szemlélődő kármelita életük, imáik és áldozataik a kegyelem forrásává legyenek sokak javára" - olvasható az esemény meghívójában.

A marosszentgyörgyi kolostorba a Pécs melletti Magyarszéken működő kármelita rendházból érkeznek nővérek, köztük erdélyiek is.

"Egyelőre a magyarszéki rendház fíliájaként működik majd a kolostor, mert nincs annyi nővér, amennyire egy önálló rendház alapításához szükség volna, ehhez különben is legalább tíz évre van szükség" - mondta el érdeklődésünkre a Csíkszentsimonból származó Katalin nővér. Az erdélyi apáca kezdetben csíkszeredai társával, Teréz nővérrel költözne be a kolostorba, az elképzelés szerint viszont, ha beindul az élet, négy-öt nővér lakná állandó jelleggel az épületet, és kétkezi munkából - könyvkötészetből - tartanák fenn magukat. Katalin nővér hangsúlyozta, bár ezúttal erdélyiek telepednek vissza Magyarországról, a házat nem az erdélyiek, hanem az egész közösség alapítja. Magyarszéken jelenleg öt erdélyi, egy felvidéki és egy délvidéki apáca él, a többiek Magyarországon születtek.

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Kis Szent Teréz közismerten nagy tisztelője különös örömmel tekint a kolostor felszentelése elé, amelyen a tervek szerint tíz kármelita nővér is részt vesz.

"Erdélyben gyakorlatilag a reformáció óta nincs szemlélődő kolostor, a Csíksomlyóra telepedett klarisszák monostora is új alapításnak számít" - mondta kérdésünkre a főpásztor, hozzátéve, hogy II. József később is csak betegápoló és tanító rendek működését engedélyezte. "Emiatt az erdélyi lányok, akik a szemlélődő életmód iránt éreztek hivatást, kénytelenek voltak külföldre menni, a klarissza remetékhez is sok erdélyi magyar lány szegődött - folytatta a gondolatmenetet a főpásztor. - Egy kontemplatív kolostor alapítását már Márton Áron püspök is felvetette, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ahol az imádkozzál és dolgozzál elve alapján élnek a nővérek, ott a papi hivatás is több, mert kiimádkozzák az új hivatásokat."

Boldog emlékű Márton Áron éppen csak megfogalmazni tudta az elképzelését, annak megvalósítása elé gátat vetettek a háborús évek, majd a kommunizmus. A rendszerváltás utáni kezdeményezés Bálint Lajos érsek nevéhez fűződik, utódja, Jakubinyi György pedig folytatta a munkát. A tervezett kolostorban helyet kap a kápolna, közösségi terem, ebédlő, konyha, cellák a nővérek részére, gyertyakészítő műhely, varroda és vendégfogadásra alkalmas helyiségek az elcsendesedni vágyó, illetve a nővérekkel együtt imádkozni akaró embereknek. "Az új kolostorban nyolc nővér lakik majd a tervek szerint, de a rend alapszabálya értelmében legfeljebb huszonegyen lehetnek" - mondta az érsek. Magyarszéken jelenleg már huszonketten vannak, ezért feltétlenül szükséges a "kirajzás". A főpásztor egyébként statisztikát állított össze a külföldön szerzetesrendbe belépett fiatalokról, és most azt reméli, hogy legalább néhányan közülük hazatérnek. Eszerint a rendszerváltás óta eltelt időszakban száztíz fiatalember és ötven leány lépett be különböző szerzetesrendekbe - a fiúk papnevelő szemináriumokba is - külföldön, elsősorban Magyarországon, bár közülük sokan lemorzsolódtak az idők során. "Ma már Magyarországon nincs olyan egyházmegye vagy szerzetesrend, ahol ne volna legalább egy-két ember a gyulafehérvári főegyházmegyéből" - állítja az érsek.

A kolostor építési munkálatai tavaly kezdődtek.

"Júliusban megkötöttük a szerződést, augusztus végén megkaptuk az építkezési engedélyt, és szeptember elején hozzá is fogtunk a munkálatokhoz" - emlékezett vissza Barth Ottó kanonok. A főegyházmegye gazdasági igazgatója elmondta, elsősorban németországi támogatók segítségével jöhetett létre a beruházás. "Sokat segített a Renovabis, az Ostpriesterhilfe, valamint több egyházmegye és egyházi intézmény, sőt még a román állam részéről is érkezett támogatás" - sorolta Barth Ottó. Kétségtelenül a projekt méretével magyarázható, hogy ilyen sok helyről kellett anyagi támogatást szerezni, míg összejött a szükséges pénz: a beruházás összértéke a belső berendezéssel együtt eléri a 400 ezer eurót. Ráadásul az utolsó napig dolgozni kellett a munkálatok sikeres befejezéséért. Egy héttel ezelőtt ugyanis még csupán folyamatban volt a víz és a gáz bevezetése, a Gyulafehérvárról éppen Marosszentgyörgyre induló gazdasági igazgató akkor azt remélte, sikerül elintéznie, hogy a szentelés napján már a kolostorban legyen a víz- és a gázhálózat. Ezt leszámítva viszont teljesen készen áll a több mint 900 négyzetméteres épület, és csupán a tereprendezés marad hátra.

Marosszentgyörgyön eközben izgatottan várják a nővérek érkezését, az énekkar rendszeres próbákkal készül a nagy eseményre. "Elsősorban a kíváncsiság jellemzi az embereket" - vallotta be Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános. A Marosvásárhely melletti település lelkipásztora természetesen tudatában van annak, hogy a nővérek kontemplatív életmódot folytatnak majd a kolostorban, és nem fognak rendszeresen a hívek közé járni, ennek ellenére örvendetesnek tartaná, ha szorosabb kapcsolat is kialakulna a közösség és a kolostor lakói között. "Azt remélem, hogy a hívek, ha igénylik, elvonulhatnak majd a kolostor magányába - magyarázta a plébános. - Azt is remélem, hogy sokan felkeresik majd a nővéreket, hogy a kolostor olyan csendes imádkozó műhellyé válik, amely az egész közösség javát szolgálja."

Lukács János

Nem a kármeliták az elsők...

A Marosvásárhellyel már-már összenőtt településen utoljára hatvan évvel ezelőtt éltek szerzetesek, a plébánia maga is hatvanéves. Plébániatemplomáról először 1332-ben tesznek említést, a reformációkor a kálvinistáké lesz, majd 1720-ban a romos templom visszakerül a katolikus egyház birtokába (ekkorra már csak kevés református marad a faluban). Ezután egy darabig az udvarban lakó ferences gondozta, majd a marosvásárhelyi ferencesek mint plébániát vezették. 1930-ban Kiss Márton OFM új plébániai lakot épít, és 1936-tól ferences zárdaként mint házfőnök vezeti. 1953-tól világi pap a plébános, 1971-től újra a ferenceseké, majd 1984-től ismét egyházmegyés pap a plébános.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu