Uj Ember

2006.09.29
LXII. évf. 40. (3033.)

Ingyenes
műsorújság-
melléklettel!

Főoldal
Címlap
Az egyetértés jegyében
Egyházi vezetők találkozója
"Segíteni akarjuk a társadalom megújulását"
Püspökkari nyilatkozat
Muzulmán diplomaták a pápánál
"A vallásközi párbeszéd életszükséglet"
Dátum
A józanság parazsa
Lelkiség
Önmagunk elveszítése
Szentírás-magyarázat
Ki tartozik Jézushoz?
Homíliavázlat
Isten, hazánkért térdelünk elődbe
LITURGIA
A hét szentjei
Az októberi Életigéből
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
Mit tehetünk most?
"Üdítő hang a szóözönben..."
Értelmiségiek véleménye a püspökkari nyilatkozat kapcsán
A magyarországi történések - Európából nézve
LAPSZÉL
Büszkén hazudni
Élő egyház
"Szívünkön dörömböl a tízparancs..."
Ökumenikus életvédő konferencia Budapesten
A Szent Adalbert-központ első vendégei
Alkoholbetegek lelkigyakorlata Esztergomban
Emléksorok idősebb Balog Zoltánról
Az emberek az egyházban találnak oltalmat
Személyes törődés - sajátos nevelés
A Párbeszéd Háza programjai:
Élő egyház
Hangot adni azoknak, akiknek nincs szavuk...
Beszélgetés Celestine Miglioréval, a Szentszék ENSZ-diplomatájával
Ne legyünk nagyothallók Isten szavára!
Fórum
Erdély szolidáris a budapesti tüntetőkkel
Múltidéző
"Satya"
A szerény, meggyötört főpap
Az Olvasó írja
Élni segít...
KÖNYVESPOLCRA
Tarbay Ede verseiről
A sajtó felelősségéről
Fórum
Kiimádkozni az új papi hivatásokat
Kármelita kolostort szentelnek az erdélyi Marosszentgyörgyön
A közösség megtartó ereje
Búcsú Miskolc-Avason
Fórum
Az első péntek "időszerűsége"
Patrisztikus szövegek a kompendiumban
Kérdések és válaszok az egyház hitéről (3.)
Mécses, Szőlőfürt, Életfa, Harangszó...
Egyházközségi sajtósok országos találkozója
Fórum
Roger testvér nem lett katolikus
A taizéi közösség cáfolata
"Ahol Isten és ember találkozik..."
Egyház, kábítószer, drogfüggőség 11.
Ifjúság
Együtt készülünk a nagymarosi találkozóra
(3. hét)
Országos ifjúsági rendezvényekről
Tanácskoztak az egyházmegyék ifjúsági referensei
Hangulatjelentés
Litván szobrász
Istenről beszélünk
Programajánló
REJTVÉNY
Kultúra
"Beavathatom a közönséget a misztériumba..."
Vendégünk volt: Giuseppe Sabbatini
Faust a zongoránál
DVD-ajánló
Noteszlap
Elment Nyilas Misi
Budapesti Barokk Fesztivál
Zenei hetek a belvárosi Szent Mihály-templomban
Fórum
Hogy a lélek lélegezhessék benne...
A veszprémi székesegyház felújításra szorul
Az idő távolából - az idő távolába
Álmodik a múlt
Lelki emlékhely a Rózsák terén
Mozaik
Nemzetiszínű köd?!
A találkozás ünnepe Szentgotthárdon
Szent Gellért-napi konferencia
Assisi Szent Ferenc Segna di Bonaventura triptichonján
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
A leeresztett halastónál

 

Emléksorok idősebb Balog Zoltánról

Életem egyik nagy élménye volt, amikor Balog Zoltán barátommal és képviselőtársammal meglátogattuk édesapját - iszákosmentő szolgálata közben. Megrendítő élmény volt az a tanúságtétel, amivel együtt küzdött és együtt szenvedett betegeivel.


Meglátta és megláttatta, hogy a Teremtő számára a legörömtelibb az alkotó ember. Ez a világ rendje: Isten teremt, mi pedig, ha meg tudjuk tenni, alkotunk.


Idősebb Balog Zoltán fél évszázada hallotta a hejőpapi református templom szószékéről egy prédikációban: "Szánjátok oda magatokat Istennek...!" Ez az apostoli mondat annyira megragadta, hogy egész életére útmutatást adott. Lelkész lett: odaszánta magát Istennek. Szolgálata kezdetén, kis borsodi falvakban a nehéz megélhetési körülményeket alkotó leleménnyel orvosolta: saját fejlesztésű keltetőgépet működtetett, s a kezdeti kudarcok után a vállalkozás anyagi sikereit a "lelki munkába" fektette. Bükkszentkereszten társaival egy üdülőt vásárolt, amely csaknem negyven évig mint államilag nem engedélyezett ifjúsági és konferenciatelep működött. A misszió a rendőri zaklatások és püspöki intelmek ellenére is megmaradt, sőt 1984-től püspöki engedéllyel a Református Iszákosmentő Misszió hivatalos egyházi heteket tarthatott az otthonban. Évente tízezer felett volt az ott megforduló gyermekek és fiatalok száma. A Magyar Kékkereszt újjáalakulásával a munka súlypontja 1992-től a dömösi volt SZOT-üdülőbe tevődött át, amely 1999 óta kórházként működik. Élete utolsó éveiben - betegsége ellenére is - fáradhatatlanul dolgozott ökumenikus nyitottsággal, különös szeretettel fogadta a katolikus szenvedélybetegeket is, s bátorította őket, hogy hazatérve keressék meg saját lelki hazájukat, kapcsolódjanak be plébániájuk életébe. Szívesen hívott a gyógyító hetekre katolikus papokat szolgálni, s voltak olyan papok, akik Dömösön gyógyultak meg.

Szánjátok oda magatokat Istennek - hallotta a hívást, és ez a hívó szó több mint öt évtizeden át éltette, erősítette a szolgálatra, az alkotásra, a rászorulók megsegítésére.

Köszönjük meg Urunknak, hogy ilyen munkást küldött az ő vetésébe.

Semjén Zsolt

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu