A józanság parazsa

Mintha parázs égetné az ember talpát: eléggé gyötrelmes hetedik napja kint állni órákon át, este a pesti Kossuth téren. De ott kell állnom - többezred magammal érzem ezt szeptember 17-e óta. Állunk, mert tennünk kell valamit. Ha elég hosszan áll az ember - tele lévén felháborodással és indulattal - könnyebb visszafognia magát attól, amitől Isten őrizzen.

Amerre nézünk, zászlók. Az egyik legnagyobbat a fiam tartja, felváltva a barátaival. Büszkén említem ezt, és egy kicsit félve: nehogy ez az apai büszkélkedés később fölérjen egy feljelentéssel... Korosztályom és az idősebbek sok mindent láttak már ebben az országban...

Állunk, másként nem tehetünk. Sokakkal együtt nem tudom biztosan, hogy nemzeti kerekasztal összehívására, alkotmányozó nemzetgyűlésre van-e szükség, amelyről többek között beszélnek a téren felszólalók, akik sorában lassan egyre több köztiszteletben álló személyiség is megjelenik. Nem is hiszem, hogy ez a kérdés itt fog eldőlni. Nem is itt kell eldőlnie. A téren összesereglett sokaság nem tud fontos kérdéseket megtárgyalni, nem képes jó, szakszerű törvényeket hozni. Nem is ez a dolga. "Csak" mindezek előfeltételét tudja szerencsés esetben - a nem tüntető honfitársak, a kormánypártok korábbi szimpatizánsai, hazai és európai politikai tényezők rokonszenvét maga mellé állítva - megteremteni: hogy lemondjon az ország tisztségére méltatlannak bizonyult miniszterelnöke.

Állunk, és mintha egyre többen éreznénk: másként nem tehetünk. Mert sem rombolni, sem csak úgy beletörődni nem vagyunk hajlandók abba a morális válságba, amelyet a püspökök januári körlevele után a napokban a köztársasági elnök is szóvá tett. Amelynek lényegéről más műfajban, de nagyon közérthetően viccek is terjengnek ma már - az ember szája sajnos keserű lesz a nevetéstől (is). A viccek többsége arról szól, hogyan is nézne ki, ha a hazugság és a vele való büszkélkedés általánossá válnék az országban. Hova jutnánk, ha a gyorshajtók előbb tagadnának, aztán büszkén megmagyaráznák, amit tettek, majd büntetlenül (ezáltal megerősítve magatartásuk helyességében) ámokfutóként továbbrobognának? Amit egynek szabad, miért ne volna szabad a többieknek is?

Azért áll kint a tömeg a téren, mert fölismerte, hogy végzetes katasztrófába rohanunk, ha a tetteknek nem lesznek következményei. Méltósággal, fáradtságunkat és türelmetlenségünket legyőzve, indulatainkat és aggodalmainkat egyaránt kordában tartva addig kell állnunk, míg egyre többek számára világossá válik, hogy azok akarnak rendet az országban, akik kint állnak a téren, és nem azok, akik rendbontásnak hazudják a békés tiltakozást.

Parázs égeti a talpunkat, de égesse a szívünket és az agyunkat is: a józanság parazsa. Ha kialszik bennünk, nemcsak magunkat hagyjuk sorsunkra, hanem azokat is, akik még nem tudják, hogy helyettük is állunk.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu