Roger testvér nem lett katolikus

A taizéi közösség cáfolata

A francia Le Monde című napilap szeptember 5-ei közlése azt állítja, hogy Roger testvér, a taizéi ökumenikus közösség tavaly augusztusban meggyilkolt alapítója 1972-ben áttért a katolikus hitre. "Ez nem megtérés, hanem egy kommúniós folyamat volt, még ha belsejében át is tért volna a katolikus hitre" - közölte másnap a hírrel kapcsolatban az Apic hírügynökségnek nyilatkozva Charles-Eugčne testvér Taizében.

Roger testvért, a taizéi ökumenikus közösség alapítóját tavaly augusztus 16-án ölték meg. Egy harminchat éves elmebeteg román nő, Luminita Solcan szúrta le a kilencvenéves férfit Taizében, mikor a Kiengesztelődés templomában kétezer-ötszáz különböző nemzetiségű fiatallal együtt imádkozott.

Autun - Taizé ennek az egyházmegyének a területén fekszik - korábbi érseke szerint az ökumenikus közösség protestáns vallású alapítója "1972-től katolikus volt". Véleménye szerint "ez ismert tény volt, ő maga erősítette meg nekem, hogy katolikus... Roger testvér ezt nem titkolta el, de láthatóan nem is mutatta, nehogy ezzel megzavarja a taizéi ökumenikus közösségről a köztudatban kialakult képet". Az érsek elismerte: "bizonyos kettősség" lengte körül ezt a kérdést.

Walter Kasper bíboros, a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács prefektusa a katolikus rítus szerint vezette Roger Schutz testvér temetési szertartását. Ezzel összefüggésben arra is emlékeztetni kell, hogy II. János Pál pápa temetésén Roger testvér Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa - a későbbi XVI. Benedek pápa - kezéből fogadta a szentáldozást. Ez a nyilvános gesztus számos protestáns egyházban zavart okozott, mivel a katolikus egyház elutasítja a protestánsokkal való interkommúniót.

A La Croix című francia katolikus napilapnak adott interjúban a jelenlegi taizéi prior, a német származású, katolikus Alois testvér hangsúlyozta: Roger testvér hivatalosan soha "nem tért át" a katolicizmusra. "Ha ezt tette volna, biztosan szólt volna róla. Könyveiben és naplószerű írásaiban, amennyire lehetséges, megmagyarázta mindazt, amit felfedezett és amit megélt."

Alois testvér pontosítja a korábbi autuni érsek által mondottakat: első alkalommal egyszerűen megáldoztatta Roger testvért, anélkül, hogy tőle a szentmisén imádkozott - minden keresztény számára közös(!) - credo hitvallásán túl kért volna valami mást is. "Ennek sok tanúja volt, három testvér és egy baráti házaspár is tudja igazolni."

1972-ben Roger testvér arra készült, hogy a közösség első katolikus testvérétől elfogadja az életfelajánlást, és elképzelhetetlen volt számára, hogy ne áldozzon ugyanannál az eucharisztikus asztalnál, magyarázza Alois testvér. Néhány hónappal később az érsek eljött Taizébe, és ugyanilyen módon áldoztatta meg a közösség valamennyi tagját.

Roger testvér élete során már nagyon korán megértette, hogy a fiataloknak az evangélium átadásában lényeges szempont a keresztények közötti kiengesztelődése. XXIII. János és a II. vatikáni zsinat hatására úgy látta, elérkezett a megbékélés ideje - folytatja a jelenlegi taizéi perjel. - Roger testvér gyakran hangoztatta, hogy 1963-ban XXIII. János pápától - mikor Taizének az egyházban elfoglalt helyéről kérdezte - egyfajta szellemi végrendeletet kapott. A pápa kezeivel körkörös mozdulatokat téve válaszolt: "A katolikus egyház egyre nagyobb koncentrikus körökből épül fel." A pápa nem pontosította, hogy melyik körben látja Taizét, de Roger testvér megértette, hogy a pápa azt akarta mondani, hogy Taizé már belül van, és csak egyszerűen ezt az utat kell folytatnia. "És Roger testvér ezt tette" - állapítja meg Alois testvér.

A protestáns származású Roger Schutz olyan utat járt be, amelynek a reformáció óta nem volt előzménye - magyarázza Alois testvér. 1980-ban egy európai ifjúsági találkozón, a Szent Péter-bazilikában a pápa jelenlétében nyilvánosan ezeket a szavakat mondta: "Megtaláltam saját keresztény önazonosságomat, kibékítve magamban azt a hitet, amelyben nevelődtem a katolikus hit titkával, anélkül, hogy bárkivel is megszakítottam volna a közösséget."

Roger testvérben egy teljesen új fejlődési folyamat indult el, amelyet könnyű volt félreértelmezni. Alois testvér megítélése szerint "ebben az esetben megtérésről beszélni egyet jelentene annak az eredetiségnek a félreértésével, amelyet Roger testvér keresett. A ťmegtérésŤ magában foglalja a gyökerekkel való szakítást. Roger testvér elfogadta, hogy néhányak számára az egyéni megtérés a járható út, de önmaga és a közösségünk számára inkább ťkommúniórólŤ beszélt. Számára a katolikus egyházzal való teljes közösségbe történő folyamatos belépés két ponton valósult meg, melyet soha nem titkolt: az Eucharisztia vétele és a Róma püspöke által végzett egységszolgálat szükségességének az elismerése révén."

1940-ben, az akkor huszonöt éves svájci Roger Schutz a bourgogne-i Taizé falucskában telepedett le. A református lelkész fia Lausanne-ban tanult teológiát. Elgondolása odáig juttatta, hogy egy, a kiengesztelődés keresztény ideálját élő közösséget hozzon létre. Ekkor menekülteket, főleg zsidókat fogadott be házába. A háború után a német hadifoglyokkal foglalkozott. A béke melletti elkötelezettsége elismeréseként Roger testvér több díjat is kapott, 1988-ban például a békére való nevelés Unesco-díját.

A taizéi közösséghez ma mintegy száz testvér tartozik, akik egész életükre elkötelezik magukat a szellemi és anyagi javak megosztására, a cölibátusra és egy rendkívül egyszerű életre. A taizéi hétköznapok szívében a közös imádság három alkalma áll. A testvérek saját munkájukból élnek, és a maguk számára nem fogadnak el sem adományt, sem ajándékot, lemondanak személyes örökségükről is. A közösség ezt a legszegényebbeknek adja tovább.

A Taizében tartózkodó testvérek száma folyton változik, mert mindig akadnak, akik úton vannak: például Bangladesben, Brazíliában, Szenegálban vagy Dél-Koreában élnek éppen: néhányadmagukkal kis közösséget alkotva a legszegényebbek körében.

A valamennyi földrészről származó több mint huszonötféle nemzetiségű testvér különböző keresztény vallásból érkezett. A taizéi testvérek látogatásokat bonyolítanak le, és az évi nagy találkozókat szervezik Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Európában. Ezek a híres "bizalom zarándokútjai a földön", melyre karácsony után kerül sor. Több ezer fiatal vesz részt ezeken egész Európából és más kontinensekről is.

Mivel az egyházhoz való tartozás egyik feltétele a keresztség, ezért a megkeresztelkedett protestáns testvérek nagyon sok szállal kapcsolódnak a katolikus egyházhoz, még akkor is, ha azt a teljes hitet, amelyet a katolikus egyház vall és főképp a közösséget Péter utódával még nem tartják fenn. A Szentírás tisztelete azonban, mely a hitet és az erkölcsi életet is szabályozza, katolikusokat és protestánsokat egyaránt jellemezhet: ők is, mi is szerető szívvel hiszünk Istenben, a Mindenható Atyában és Krisztusban, Isten üdvözítő Fiában. Maga a Szentlélek ébreszti a vágyat az egység után, és azt a szándékot, hogy valamennyi keresztény egy nyájban, egy pásztor vezetésével egyesüljön. A januári imahét alkalmával ezért az egységért imádkozik a keresztény világ.

Roger testvér élete és magatartása ezt az egység iránti vágyat szimbolizálta és testesítette meg. A római katolikus egyházhoz való vonzódása viszonzásaként áldoztatta meg Ratzinger bíboros, a jelenlegi XVI. Benedek pápa II. János Pál temetési miséjén. Példája elgondolkodásra és követésre szólít fel sokakat.

Kránitz Mihály

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu