A szerény, meggyötört főpap

Negyvenöt évvel ezelőtt hunyt el Grősz József kalocsai érsek. Bár nem igazán kerek az évforduló, meg kell emlékeznünk róla, hiszen a korábban kirakatperben meggyötört főpap vezette a magyar egyházat az 1956-os szabadságharcot követő különösen nehéz hónapokban.

A Bécsben végzett teológus fiatalon, negyvenkét évesen lett a hagyományosan magas szellemi színvonalú győri egyházmegye főpásztora. Tíz év múlva a nehéz helyzetbe jutott szombathelyi egyházmegye vezetését kellett kézbe vennie.

1943-ban pedig a - rangban második - kalocsai érsekségre emelkedett.

A szerény és szelíd személyíségű főpap történelmi viharba került. Mindszenty bíboros hercegprímás bebörtönzése után - az akkori szabály szerint - neki kellett a püspöki kar élére állnia. Bátran szót emelt az egyházat ért törvénytelenségek ellen. A kommunista hatalom ekkor már mindenki számára nyilvánvalóan "térdre akarta kényszeríteni" a katolikus egyházat, hogy megtörjön minden belső ellenállást. Nem törődtek azzal, hogy a kormánnyal csak a Szentszék köthet megállapodást. A püspökök a kialakult helyzetben kénytelenek voltak aláírni (1950. augusztus 30-án) azt a megállapodásnak nevezett néhány mondatos nyilatkozatot, melyre évtizedekig hivatkoztak, melybe aztán mindent belemagyaráztak a hatalom urai.

De ez nem volt elég. Megrendezték a Grősz-pert, mely a Mindszenty-pernél szélesebb körű csapás volt az egyházra és társadalomra. Grősz József kalocsai érseket 1951. május 18-án tartóztatták le, és a kínzásokkal előkészített hazug per már júniusban le is zajlott. Az azóta kiadott periratokból megismerhettük az érsek meggyötrésének módszereit.

A hatalom cinizmusára jellemző, hogy Czapik Gyula érsek halála után, 1956. május 12-én szabadlábra helyezték Grősz Józsefet. Azt hitték, hogy a megkínzott főpap "kezes bárány" lesz majd püspökkari elnökként egyházpolitikájuk szolgálatában.

Reményük nem teljesült. Az 1956 nyarán bekövetkezett politikai enyhülés során a Grősz érsek vezette püspöki kar egyre bátrabban szót emelt a hitoktatás és lelkipásztorkodás szabadságáért.

A forradalmat és szabadságharcot követő hónapokban pedig csupán a terror fokozódása miatt kényszerült engedni.

Természetesen a börtön és a felelősségteljes helytállás alaposan megrendítette egészségi állapotát. 1961 októberében, amikor a kádári "politika" újabb offenzívában volt az egyház ellen, október 3-án hazatért Mesteréhez.

(rosdy)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu