Múltidéző

"Satya"

Annak a piarista tanárnemzedéknek, amelyet ismertem, az egyik legszínesebb, legnagyobb egyénisége volt. Évről évre kerekedett, gazdagodott a legendája. Akiknek ő tanította a latint, némi megvetéssel tekintettek a többiekre, a mezei hadakra. Hja. Simon Sándor a nagy hírű Kerényi Károly tanítványa volt, mestere szellemében írta bírálatait, tanulmányait.

Amikor az állam diktátuma alapján a piaristák két gimnáziumukat működtették, Simon "Satya" - mert rendtársai és tanítványai ugyancsak így nevezték - nem lett a tanári karok tagja, de bent élt a rendházban. Állandóan a folyosón "brévisezett", azaz a breviárium időszerű szövegeit imádkozta, s szóba elegyedett a téveteg diákokkal, elbeszélgetett volt osztálya növendékeivel, akik a szó szoros értelmében visszasírták.

Kivételesen szellemes ember volt, elbűvölt anekdotáival, történeteivel. Mi akkor kerültünk igazán közel szívéhez, amikor érettségi után esténként görögre jártunk hozzá. Mondanom sem kell, hogy ezen együttléteken nemcsak görögről, hanem világnézetről is sok-sok szó esett, s mindig elámultunk, mennyi mindenről tud, mintha jó ismerőse volna. Négyen voltunk, ma már ketten a mennyben folytatják vele elméjük pallérozását.

Amikor a pedagógia szakot latinra cserélhettem, angyali derűvel vállalta, hogy eltünteti görögtudásom hatalmas szakadékait, ráadásul egyetlen fillért sem fogadott el. Hogy mit is jelentett Európa számára a görög szellemiség és kultúra, azt Szabó Árpád és Ritoók Zsigmond mellett tőle tanultam meg. Volt valami megejtő kedvesség, ahogy "fiam"-nak nevezett.

Megállás nélkül cigarettázott. Készletét nekem kellett feltöltenem a Krúdy utca elején működő trafikban. Ő nem mert kijönni a rendházból, meg volt győződve róla, hogy figyelik, mert a fiatalokkal foglalkozik, s ez nem volt elképzelhetetlen, s abban is biztos volt, hogy a rendházzal szemben bódéjában működő újságárus belügyes, s ebben is lehetett igazság.

Állt hát a bejáratnál, és aggodalmasan szemlélődött, sikerül-e megoldanom a cigarettakészlet megújítását. Amikor eredményre vezettek erőfeszítéseim, megnyugodott és úgy fogadott a kapunál, mintha messzi útról tértem volna meg.

Misézett valamelyik mellékoltárnál. Akkoriban még latinul mondták a szentmisét.

- Lavabo - így Satya, és kezét nyújtotta, hogy a ministráns rácsorgassa a vizet.

- Tessék? - kérdezte az ifjú, aki kevésbé volt járatos a szentmise szövegében.

- Lavabo - ismételte Satya.

A ministráns ekkor kivégezte a bort, a vizet és az ámpolnákat, majd a jól végzett munka tudatában várta a további utasításokat.

Ezer ilyen és hasonló esemény hőse és szenvedője volt. Szerintem kíváncsi angyalok karéjában ül egy fotelben, s vidáman meséli őket, füstkarikákat eregetve.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu