Együtt készülünk a nagymarosi találkozóra

(3. hét)

A 3. héten kövesd gondosan azt az útmutatást, amit a következő részlet sugall! Olvasd el minden reggel! Napközben pedig idézd fel magadban a gondolatokat! Este olvasd el újra, és tekints vissza a napodra: hogyan zörgetett ma nálad az Úr? Észrevetted a jelenlétét? Tudtad-e Istenhez kötni a nap eseményeit?

"Különféleképpen zörget az Úr.

Mindig és mindenben meglátni és észrevenni a zörgetést!

És azonnal megnyitni!

Zörget a szívemen, akarja tudni, hogyan szeretek másokat.

Azonnal megnyitni!

Nagyon gondosan fogok ügyelni arra, hogyan veszem észre az Úr zörgetéseit!

Mindenben: munkában, szórakozásban, pihenésben egyaránt arra akarok gondolni:

Mit akar az Úr most tőlem?

Hogyan zörget most, és hogyan nyitok én?"

sy

A damaszkuszi úton

(Idézet a nagymarosi levélből)

"Gondolom, ismerős lesz a folyamat, amit levelem elején vázlatosan bemutatok. Reggel felkelsz, indul a nap, az a bizonyos első gondolat, aztán a szokásos, ami mindig, most is ugyanaz. A reggelire már nem jut idő, de eléred a buszt. Aztán a suli. Ugyanaz a szokásos szerdai matekóra, esetleg dolgozat. Vagy a munkahelyed: ott sincs sok változás múlt szerda óta. Délben ebéd. Aztán a délutáni felvonás, a szokásos. Hazabuszozás, vacsora, beszélgetés a családdal, TV, jobb esetben az ima sem marad el, alvás. Reggel félelmetesen ugyanaz következik, mint előző nap. Csak most csütörtöknek hívják. Ébredés, indulás, busz, munka, ebéd, délután, busz, vacsora, család, TV, ima, alvás.

Ismétlés, monotonitás, rutin. Nincs mese. Korlátok közt élünk: idő, tér, anyagiak. Nem csinálhatunk mást, ez van - mondanád. És igazad is van.

Aztán néha történik valami. Nem lehet tudni előre, mi az, ki az, honnan jön és mikor. Csak annyit tudhatunk róla, hogy megváltoztatja a rutint. Ami eddig volt, az már nem lesz ugyanolyan. Semmi sem lesz ugyanaz. Másképp látod a reggelt, a buszt, a családodat, a matekdolgozatot, a munkahelyedet, a kedvesedet, a magányodat. Pedig ezek semmit sem változtak... Akkor miért lettek mégis anynyira mások?

Tandori Dezső A damaszkuszi út című verse két rövid sorba sűríti ezt a tapasztalatot: Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, / legfőbb ideje, hogy.

A damaszkuszi út Szent Pált juttatja eszünkbe, és a megtérés szó nem kevésbé az ő alakját idézi. Ha megtérés, akkor Saulus-Paulus. A pálfordulás rögzült kifejezés a nyelvünkben. Valami nagy-nagy változásra utal. A vers ezzel szemben csupa hétköznapi, egyszerű dolgot sorol fel a nagyszerű helyett: ugyanúgy, mindig... Semmi különös. Az a bizonyos rutin. Ebbe a megszokásba érkezik az, ami Pál megtéréséhez mérhető. Éppen itt, ebben a rutinban történhet meg. Hogy mi? Nincs állítmány. Neked kell kiegészíteni. Mi is történik, minek van éppen itt az ideje a te életedben? Mi az, ami a te életedben megtöri a rutint, mi az, ki az, aki megváltoztatja a mindennapjaidat? Kitől szépül meg a reggeled, a matekdolgozatod, a munkád?

A sok-sok önmagában álló, elviselhetetlen tény megszépülhet. Nincs indokolt idő, indokolt hely, nincs pirosbetűs ünnep. És nincs nagy változás. Valójában, kívülről nézve ugyanúgy folytatódik a hét másnap, mint eddig. Önmagában minden változatlan, csak Te látod másként."

-iz-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu