Kérdések és válaszok az egyház hitéről (3.)

Patrisztikus szövegek a kompendiumban

Valószínűleg mindnyájunk számára meglepő, hogy egy kis katekizmusban patrisztikus idézetekkel és a szenthagyomány más dokumentumaival is találkozunk. A kompendium nemcsak hivatkozik az egyházatyák írásaira, hanem tizenhat keresztény írót, tanítót szó szerint idéz. Találkozunk a válaszokba beépített patrisztikus idézetekkel is (például a 157., 237., 250. és 377. kérdés után). A 25 szó szerinti idézet kiemelt, kék alapszínű keretes formában, egy-egy kérdés megválaszolása után található. Az idézett legismertebb nagy tekintélyek: Szent Ágoston, Keresztes Szent János, Szent Ciprián, Nagy Szent Vazul, Aranyszájú Szent János, Jeruzsálemi Cirill és Antióchiai Szent Ignác. A tizenhat szerzőből tizenegy az egyházatyák korához tartozik. A kompendium legtöbbet Ágostonra hivatkozik (1., 29., 59. és 417. kérdés után). Meglepő, hogy Aquinói Szent Tamásnál csak két kiemelésre méltó gondolatot találtak a szerkesztők (324, 420).

Figyelemre méltó, hogy a kompendium nem a kinyilatkoztatás teológiájával kezdődik, hanem a hit antropológiai megalapozásával. Ez egy Szent Ágostontól vett idézettel kezdődik: Magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned. A kérdések pedig rámutatnak arra, hogy az ember Isten képmása, aki természeténél fogva képes eljutni Isten ismeretére (2. és 3. kérdés), de a kinyilatkoztatás által tökéletesebb istenismeretre juthat (4-5).

A kompendiumban nincs külön kérdés az őrangyalokról, de a Nagy Szent Vazultól vett idézettel (a 61. kérdés után) az egyház a létezésükre emlékeztet bennünket. Nem dogma, hogy vannak őrangyalok, de a létüknek van bibliai alapja (Zsolt 90,11-13; Mt 18,10; ApCsel 12,15). Ez a hitbeli meggyőződés az őrzőangyalokhoz intézett imádságokban, a nekik szentelt ünnepben, és főként az egyházatyák írásaiban elég világosan kifejeződik (Origenész, Szent Jeromos). Létezésüket még Luther is elfogadta. A teológia szerint az őrangyalok mint az Isten rendes gondviselő tevékenységének eszközei vannak jelen az üdvrendben. Erre utal Nagy Szent Vazul idézett gondolata is.

A szentségtani részben különösen is tanulságos Nagy Szent Leópápa megfogalmazása:"Mindaz, ami látható volt a mi Üdvözítőnkben, az átment az ő szentségeibe" (225. kérdés után).Kevés, ha csak azt mondjuk, hogy a szentségeket Krisztus alapította. Több és mélyebb Krisztus és a szentségek kapcsolata. Jézus Krisztus a szentségekben és a szentségek által folytatja megváltói tevékenységét. A szentségek nem csupán a kegyelem eszközei, hanem "találkozási események" is, amelyekben a megdicsőült Krisztussal kerülünk kapcsolatba látható, szakramentális formában.

A nagy egyházatyák mellett néhány népszerű és kevésbé ismert szent egy-egy szép gondolatát is tartalmazza a katekizmus. Keresztes Szent Jánosta kompendium nem a lelki életi összefüggésben idézi, hanem a kinyilatkoztatás fogalmának tisztázása kapcsán:"És úgy adván nekünk, ahogyan adta, a Fiát, aki az ő egyetlen Igéje, ebben az egyetlen Igében mindent elmondott, és más mondanivalója nincs többé" (9). Loyolai Szent Ignác találóan fogalmazza meg, hogy mikor szabad esküdni: "Csak akkor esküdjél akár a Teremtőre, akár teremtményre, ha igazat mondasz, ha szükséges, és tisztelettel teszed" (448 - Lelkigyakorlatok könyve, 38). Egy-két esetben nem is a tanítás jelentősége a fontos, hanem annak tiszteletre méltó és tanúságtevő megnyilatkozása. Egyetlen példa: hogy "az imádkozás forrása a szeretet", arra a kompendium az arsi plébánost, Vianney Szent Jánost idézi (558).

A keleti és nyugati egyház liturgiájából vett idézetek megtalálhatók: a 89., 110., 144. válaszok után. A bizánci liturgiából idézi a kompendium az Istennek egyszülött Fia... kezdetű himnuszt. Ez a himnusz is arról tanúskodik, hogy az egyházban az imádság törvénye valóban a hit törvénye (lex orandi, lex credendi). A himnusz szövege hitünk alapvető igazságaira emlékeztet bennünket: a Szentháromság titkára, a megtestesülés misztériumára, Krisztus feltámadására, Mária istenanyaságára (vö. a Szent Istenszülő), a mindenkor Szűz Mária hittételre stb. Még a khalkedoni dogma egyik kifejezése is megjelenik az imádságban, hiszen a "változatlanul emberré lettél" kifejezés a Fiú isteni természetének változatlanságára vonatkozik, mely a megtestesülésben nem válik testté, hanem csak egyesül az emberi természettel.

A hitvallás kifejtése végén, az ámen magyarázatát is egy egyházatya megfogalmazásában találjuk meg: (598). "Az imádság végén azt mondod: ťámenŤ, ezzel az ámennal, mely azt jelenti: ťúgy legyen!Ť, megpecsételed mindazt, amit ez az Istentől kapott imádság tartalmaz" (Jeruzsálemi Szent Cirill, Catech. myst. 5,18).

Már a II. vatikáni zsinat is nagy gondot fordított arra, hogy a Szentírásra épülő kijelentéseit a szenthagyomány maradandó értékű gondolataival is megvilágítsa és igazolja. A kompendiumban található patrisztikus idézetek nemcsak dogmatörténeti ismereteinket akarják gazdagítani, hanem az egyház önazonosságát is tanúsítják, és meggyőznek bennünket arról, hogy hitünk megegyezik az ősegyház hitével.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu