 |
Főoldal
|
|
Címlap
|
Keresztény bál Pesten
Egyházi megnyilatkozás az erőszakhullámról
Csatlakozások az imaévhez
XVI. Benedek pápa a Hittani Kongregációhoz
Az őszinteség kötelez
Az Európai Unió és Kelet-Európa országai
|
Lelkiség
|
A csodánál is nagyobb ajándék
Szentírás-magyarázat
A béna meggyógyítása
Homíliavázlat
Úrmutató és szentségtartó
LITURGIA
"A kinyilatkoztatás hordozói"
Anyák a Bibliában
A hét liturgiája
B év
|
Katolikus szemmel
|
Az igazság nem relativizálható
Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben
A Hittani Kongregáció dokumentuma (4. rész)
Lelkiismereti szabadság - és kormányválság
Szlovákiai helyzetkép
Lapszél
Egy ember élete
|
Élő egyház
|
Gondolkodásra buzdít, és nem manipulál
Egy körlevél visszhangjai
Betegek napja a Szent Ferenc Kórházban
A "mennyei tagozatban"...
Havas József piarista halálára
Egy "csendes vértanú"
Szekeres Máriára emlékeztek Balatonfüreden
Új oltár a templomnak
|
Élő egyház
|
Az első állomás Nagyszeben felé
Készülődés a jövő évi ökumenikus találkozóra
Nagyszeben talán, Csíksomlyó kizárva
|
Fórum
|
Pásztorfiúból akadémikus
Százhúsz éve született Balanyi György piarista történész
Könyvélmények
A világ dallama
Ha akarom, fiú, ha akarom, lány...
Avagy adatvédelmi anomáliák
Könyvespolcra
A nevető lelkiismeret Szűcs Édua karikatúrái - kötetben
Az Olvasó írja
"Nincs mit gyónnom"
|
Fórum
|
Kapocs múlt és jövő között
Százesztendős a Szépművészeti Múzeum
|
Fórum
|
"Jó embert nevelünk..."
Világképet, életmódot, személyiséget alakítanak Pécsett
Brown atya újra nyomoz
|
Fórum
|
Lesz egymillió imádkozó magyar
A jogfejlődés zsákutcájában
A "második köztársaság" hatvanadik évfordulóján
|
Ifjúság
|
Szólj hozzá!
Életükkel írt evangélium
Fiatalok az elköteleződésről
Új kezdeményezés a győri egyházmegyében
Ragyogó gondolat?
Wilder: az index felé
Egy könyv védelmében
Index helyett: kézifék és nagy levegő
REJTVÉNY
|
Kultúra
|
Erkölcs-telenül?
Gondolatok a 37. Magyar Filmszemle után
A remény őrlángja
Hangok Mozartról
Noteszlapok
Nézőtér
Madárszabadító, felhő, szél
Sárospatak orgonájáért
Paletta
|
Fórum
|
Kossuth, Meszlényi Terézia és Szent Ágoston
Valóságshow a gyermekvárás szépségéről
Szent helyek - csodatévő források (V.)
Keresztet állítottak a Magas-Bakonyban
|
Mozaik
|
Papi foci Zágrábban
Új tervekkel a Kárpát-medencében
Arculatépítés a megerősödő Háló-mozgalomban
Kondor Béla hetvenöt éve
Isten ostora a Vatikánban
A zajló Duna mentén
|
|
 |
 |
Kondor Béla hetvenöt éve
A modern magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alakja 1931. február 17-én született Pestszentlőrincen. Munkáiban központi szerepet kap a szakralitás. Úgy teremtett modern művészetet, hogy jelképrendszerben és gondolati mélységben az egyetemes művészet tradicionális elemeit fogalmazza újra a kor és a körülmények nyelvezetével, és életérzésével. Képein egyidejűleg jelen van látomás és valóság, irónia és példázat, látvány és történés, szövevényes emberi cselekmény, és nyílt őszinteség.

Kondor Béla alkotóideje mindössze másfél évtizedre terjedt. Nem volt még 42 éves, amikor 1972 decemberében meghalt. Életműve így is teljessé tudott válni. Mindvégig az elveszett édent kutatta és rajzolta meg, ahogy első kötete a Boldogságtöredék prózai soraiban ars poetikai tömörséggel megfogalmazta: "Jelet hagyni, hogy voltunk és elbuktunk, de lényünkben és a jelekben a magyarázat. A tanulság. Művészet lehet csak. Por, víz, tűz, ne ártson neki, az idő össze ne zavarja jelentését. Te hiú halandó! Itt az örökkévalóság, mely bennünk és nem kívülünk."
A rövid életpálya hosszú értékelési utat járt be. A negyvenéves vándorlás nála is fellelhető: 1961-2002. Az első évszám: a Bükk lankás nyúlványán, Cserépváralján ekkor szentelik a Csaba László tervezte kis templomot. A tabernákulum ajtaját Kondor festette meg ókeresztény jelképek kompozíciójával. A falu azonban nem fogadta be, és Somogyi József korpuszával együtt kikerült a templomból. (Balatonföldvár és Sajószentpéter azonban befogadta munkáit.) 2001 őszén rendezték a Vatikánban (majd pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban) a Magyar Kereszténység Ezer Éve kiállítást, itt Kondor Béla: Pléh Krisztus (képünkön) című műve meghatározó szerepet kapott. Az 1964-ben festett nagyméretű olajkép kordokumentumnak is tekinthető. A települések széléről vagy dűlőutakról ismert emlékjelben egyaránt felismerhetjük a "legfőbb értéket" az embert - és az Emberfia vérben fogant megváltását. E "tájkép" léptéke az érintésközeli kereszt, színtónusait a vörösök uralják.
(f.g.)
|
 |
 |