Szentírás-magyarázat

A csodánál is nagyobb ajándék

Évközi 7. vasárnap - Mk 2,1-12

Az evangéliumi szakasz mai hallgatója - a kafarnaumi "ház" körül tolongó sokasággal ellentétben - a Jézusban cselekvő Istent talán kevésbé a "tanításban" vagy a tisztátalan lelkek kiűzésében, netán a betegek orvoslásában tapasztalja meg, hanem sokkal inkább a bűnök megbocsátásában. Márk e helyütt, a béna meggyógyításának történetében nem fejti ki: mi a bűn - feltételezi csupán: minden ember "a házasságtörő, bűnös nemzedék" (8,39) tagja. De éppígy azt sem magyarázza meg, mit jelent a bűnök "megbocsátása" vagy "elengedése". Ehelyett egyszerűen arról tudósít, hogy Jézus Isten teljhatalmával megbocsátja a bűnöket, és ezáltal megvalósul a bűnök bocsánata a földön. Ennek örömhíre egyértelműen kiviláglik a jelenetünket követő tudósításból, amely szerint Jézus meghívja Lévit, és asztalközösséget vállal vámosokkal és bűnösökkel, kik közé úgy jött el, mint orvos a betegek közé (vö. 2,15-17).

Egyúttal azonban az is körvonalazódik: milyen kapcsolatban áll az ember Jézussal, illetve az ő hatalmával.

A törvény őreinek szemében ez a Jézus botránykő. Egyfelől azért, mert mint ember (és milyen ember!) igénybe meri venni Isten kizárólagos jogát: a bűnök bocsánatát. Másfelől meg azért, mivel - amint Márk későbbi fejezeteiből ez egyre világosabbá válik - megzavarja a világ menetét, amelyet a "követel és tartozik", a jutalom és büntetés határoz meg. A megbocsátás, vagyis Jézus bűnöket megbocsátó tevékenysége alapján rendíti meg az "öröknek" vélt rendet. Arról van ugyan szó, hogy Isten nem a jövőben, a végső időkben fog megbocsátani, hanem már most, Jézus által megbocsátja a bűnöket, és kiszabadítja az embert sanyarú állapotából, ahová részint hibáján kívül, részint önhibájából süllyed.

A Jézussal való viszonyt azonban nemcsak megbotránkoztató elutasítás jellemzi, hanem a bizalomból forrásozó hit is. Mert a bűnök bocsánatát egyedül és kizárólag csupán a hit képes elfogadni. "Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: Fiam (e megszólítással egyedül Jahve fordul az emberhez), bocsánatot nyertek bűneid" (2,5). S a barátoknak, szemtanúknak ez a bizalma elég volt ahhoz, hogy Jézus meggyógyítsa a beteget. És miután megtapasztalta közvetlen környezetének feltétlen, őrá hagyatkozó hitét, az eléje vitt béna megnyílt a gyógyításnál is nagyobb, váratlan ajándék befogadására. És a meggyógyult ott áll egy új kezdet, az életvitel olyan gyökeres fordulata előtt, amely a bűnök megbocsátásának egy eleddig elképzelhetetlen horizontját képes az ember elé nyitni.

Végezetül fény vetül a "sokakra", a "népre" is, akik tanúi voltak annak, ami történt. Az utóbbiak, akik Jézus szavának (igehirdetésének) hallgatói voltak, megsejtették a hozzájuk közeledő Isten titkát: "Valamennyien szinte magukon kívül voltak" (2,12). Hatalmába kerítette őket valamiféle tisztelettel elegyes csodálat, spontán lelkesedés, "eksztázis". Ám mégsem ezzel a képpel zárul a "csodatörténet", hanem azzal, hogy mindnyájan dicsőíteni kezdték Izrael Istenét, miként a naimi ifjú feltámasztása után: "nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét" (Lk 7,16). Arról vallanak ők, hogy itt nem egy csodatevő rabbi tettéről van szó (vö. Mt 12,27), hanem többről, a csodánál is nagyobb, nem várt ajándékról. Arról, hogy amikor Isten ajándékoz, akkor nem méricskél, hanem pazarlón ad, a kelleténél is többet, még a gyógyulásnál is többet: bűnbocsánatot. "Ilyet még sohasem láttunk" - írja Márk (2,12), vagy amint Lukács mondja: "Csodadolgokat láttunk ma" (5,26). Vajon eljutunk-e mi a gyógyulástól a bűnbocsánat életünket átalakító kegyelmének megtapasztalásáig?

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu