A "mennyei tagozatban"...

Havas József piarista halálára

Szegeden született, 1931. február 22-én. Néhány év múlva Budapestre költöztek, itt kezdte gimnáziumi tanulmányait. Harmadikos korában, amikor már nem féltették a fővárosi közlekedéstől, a piaristákhoz került. Itt érték olyan maradandó hatások, amelyek egész életét meghatározták. A háború és az újjáépítés idején a szokottnál is szorosabbá vált diákok és tanáraik kapcsolata: egymásra találtak közös megpróbáltatásaikban. A serdülő diák gazdag közösségi tapasztalatokra tett szert a cserkészetben, hamarosan a fiatalabbak közé került, őrsvezetőként. Amikor a hetedik osztályt elvégezte, államosították az iskolát: ugyanabban az épületben, de az állami Ady Endre Gimnázium növendékeként érettségizett.

Bátorságra vallott, hogy az érettségi után belépett a piarista rendbe. Hiszen iskolák híján a közösség feje fölött lebegett Damoklész kardja, nem lehetett tudni, mi lesz a sorsa. 1950-ben két gimnáziumát visszakapta, tovább működhetett hát, de szűkre szabott keretek között: sok tagjától, kispapjától is meg kellett válnia. A gondviselés úgy rendezte, hogy Havas József megmaradhatott az öszszezsugorodott növendékházban, ott folytatta s fejezte be tanulmányait.

1956 nyarán szentelték pappá, a forradalom napjaiban már papként siethetett sebesültek és haldoklók segítségére. 1957-ben matematika-fizika tanárként Kecskeméten állt a diákok szolgálatába. 1980-ig vagy ott, vagy Budapesten találjuk, Pesten igazgatóhelyettes is. Éneket tanít a kispapoknak, egy ideig elöljárójuk is. Osztályfőnök, vasárnaponként kirándul, nyáron sokat táborozik diákjaival: gyalog, kerékpárral, evezős és vitorlás csónakon. Jókedvű társuk, nevelőjük. Műhelyben, kísérleti felszerelések közt fizikai munkára, technikai leleményre is tanítja őket.

1980-ban veséjének állapota miatt válságos helyzetbe került. Édesapjától örökölte a bajt, őt ugyanez a betegség körülbelül ilyen idős korában vitte el. Rendtársunk maga is hasonló sorsra számított, de az orvostudomány közben lehetővé tette a szervátültetést. Új vesét kapott, s a következő két és fél évtizedet Isten különös ajándékaként fogadta. Akkor is, ha egyre több egészségi nehézséggel kellett számot vetnie, végül valóságos rokkant állapotban élt. Jókedvét, világra, emberekre, Istenre nyíló érdeklődését sosem veszítette el.

1990-ben egy évre Szegedre került, majd több mint egy évtizedre Sátoraljaújhelyre. Mind a két helyen a piarista oktató-nevelő munka újjászervezésén munkálkodott. Lelkigyakorlatokat, tanulmányi napokat szervezett, hogy a pedagógusoknak átadja a kalazanciusi nevelés örökségét, tapasztalatait. Különórákon segítette a nehézségekkel küzdő diákokat, Újhelyben kertet alakított ki, hogy a kertészkedésre rákapassa a fiatalokat. Sokat törődött régi diákjaival: igazi, modern családpasztorációt folytatott közöttük. Mély, szemérmes, mégis tanúságtevő lelki életet élt, értő apostola volt az egyházzenének, főként a gregoriánnak.

Akik ismerhettük, hálásan gondolunk rá, nem fogjuk elfelejteni. Imádkozunk érte, hiszszük, ott vár ránk a piaristák és az egykori piarista diákok, a "piarista család" mennyei tagozatában.

Jelenits István

Havas József, nyugalmazott piarista szerzetes tanár február 2-án elhunyt. Temetése február 24-én 13 órakor lesz a rákoskeresztúri Új Köztemetőben. Gyászmisét ugyanaznap 15 óra 30 perckor mondunk érte a Duna-parti piarista kápolnában.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu