|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Az első állomás Nagyszeben felé Készülődés a jövő évi ökumenikus találkozóra Január utolsó napjaiban Róma adott helyet annak az ökumenikus tanácskozásnak, mely első állomása a 2007. szeptember 4-től 8-ig Nagyszebenben (Sibiu, Románia) megrendezendő harmadik európai ökumenikus nagygyűlésre való felkészülésnek. A Bázelben (1989) és a Grazban (1997) tartott nagyszabású európai ökumenikus találkozók után ezúttal egy ortodox többségű ország történelmi városa látja majd vendégül az Európa különböző területeiről érkező, különböző egyházakhoz és egyházi közösségekhez tartozó keresztényeket, akik Krisztus tanítványaiként a mind teljesebb egység megvalósításáért és Európa megújításáért fáradoznak. A nagyszebeni ökumenikus nagygyűlésre való felkészülés első, római állomását követi a továbbiakban két újabb szakasz: a 2006-2007-es helyi, nemzeti és regionális ökumenikus találkozók megrendezése, majd a 2007. február 15. és 18. között Wittenbergben, Luther városában tartandó ökumenikus tanácskozás. A római és a wittenbergi találkozók, valamint a nagyszebeni ökumenikus nagygyűlés társszervezői katolikus részről az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE), protestáns és ortodox részről az Európai Egyházak Konferenciája (CEC). A római tanácskozásra 44 országból érkeztek a résztvevők, az európai katolikus püspöki konferenciák, az ortodox és a protestáns közösségek, valamint az európai és a nemzetközi ökumenikus szervezetek képviselői: mintegy száztíz küldött - püspökök, papok, szerzetesek és világi Krisztus-hívők. A tanácskozáson gyakran elhangzott a kijelentés, hogy a keresztények zarándokúton együtt haladnak a nagyszebeni találkozó, s azon túl a teljes és látható egység megvalósulása felé. Az ökumenikus közeledés végső célja a keresztények egységének helyreállítása. Az együtt zarándoklás jelenti az elfogultságok, az előítéletek levetését, a benső megújulást és megtérést, mely a Szentírásra való közös figyelés, a közös ima, ünneplés és nem utolsó sorban a személyes kapcsolatok, barátságok révén valósulhat meg. A római tanácskozás programjai elősegítették az ökumenikus közeledés ezen lelki dimenziójának átélését. Reggelenként mindig más-más keresztény közösség képviselője, az utolsó napon a taizéi közösség priorja, Alois testvér vezette a bibliai elmélkedést és a hozzá kapcsolódó közös imát. A küldöttek részt vettek a Santa Maria in Trastevere- bazilikában a Sant´ Egidio közösség vesperásán, melyet testvéri beszélgetés és szeretetvendégség követett. Meglátogattak egy-egy helyi ortodox és evangélikus közösséget. Elzarándokoltak Szent Pál apostol vértanúságának helyszínére (Tre fontane), majd a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában együtt imádkoztak XVI. Benedek pápával. A római tanácskozáson teológiai előadások is elhangzottak. Walter Kasper bíboros, a Keresztények Egységéért Pápai Tanács vezetője és Margot Kässmann, a Németországi Evangélikus Egyház püspöknője vázolta az ökumenizmus jelenlegi helyzetét Európában. Kiemelték, hogy a közeledés egyfelől jelenti mindannak a közös felfedezését és megtapasztalását, ami valóban és sok-sok szállal összeköt bennünket, ami mérhetetlenül több, mint az, ami szétválaszt. Másfelől, az ökumenikus párbeszéd igényli a különbségek pontos és őszinte megfogalmazását, a saját álláspont vállalását. Úgy tűnik, hogy az egységtörekvések kezdeti, eufórikus fázisát követően - melyet a testvéri egymásra találás és a közös lelki kincsek feltárásának az élménye jellemzett - az utóbbi években a párbeszéd a fennálló különbségeket igyekszik megfogalmazni. E fáradságos munka fő feladatai közé tartozik egyrészt annak artikulálása, hogy ki-ki milyen modell szerint gondolja el a teljes és látható egységet, másrészt annak tisztázása, hogy az egyes teológiai kérdésekben fennálló különbségek történelmi, kulturális, mentalitásbeli és pusztán részletkérdéseket érintő, s ily módon meghaladható-kibékíthető, egymást kiegészítő-gazdagító, vagy valóban lényegi-tartalmi különbségek-e. Az előadók hangsúlyozták, a nehézségek dacára az ökumenikus elkötelezettség visszafordíthatatlan. Cormac Murphy-O´Connor westminsteri érsek szavaival olyan út, melyen csak együtt lehet haladni a remény és a türelem erényeit elsajátítva. A katolikus és protestáns előadók után Daniel ortodox püspök, Moldávia és Bukovina metropolitája a nagyszebeni találkozó mottójának - "Krisztus fénye megvilágosít mindenkit. Európa megújulásának és egységének a reménye" - teológiai tartalmáról beszélt, majd hangsúlyozta: a nagyszebeni találkozó hármas célja: a keresztény hit közös megvallása, a kereszténység megújulása és ezek következményeként az új misszió. A római ökumenikus tanácskozás harmadik szintje, a lelki és a teológiai dimenzión túl, a közös cselekvés és a gyakorlat síkja volt. A kis csoportos beszélgetések is jobbára ezek megvitatásával teltek. Milyen közös tapasztalatokra építhetünk, és melyek az előttünk álló feladatok akkor, amikor az európai keresztény közösségek és egyházak együtt szembesülnek a kisebbségek, a migráció, a környezetvédelem, a globalizáció, a szekularizmus vagy az iszlámmal való kapcsolat problémáival? A 2001. április 22-én Strasbourgban deklarált Európai Ökumenikus Charta aláírói elkötelezték magukat, hogy többek között ezeknek a kérdéseknek a megoldásában együtt cselekszenek. A legtöbb európai egyház és egyházi közösség csatlakozott a dokumentumhoz. A Nagyszebenben tartandó harmadik európai ökumenikus nagygyűlés és a hozzá vezető út minden állomása a chartában deklarált célkitűzések megvalósítását szolgálja. A január végi római tanácskozás szervezői és résztvevői a kezdő lépést ezen az úton már megtették. Puskás Attila
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|