Homíliavázlat

A béna meggyógyítása

A mai evangéliumi szakasz - a kafarnaumi csoda elbeszélése - irodalmi szempontból is remekmű. A kulcsmondat Jézus szava a bénához: "Fiam, bocsánatot nyertek bűneid!" Az írástudók és farizeusok botránkoznak - és igazuk van. Ha Jézus egy lenne a próféták közül, pusztán ember, akkor valóban istenkáromlás volna ez a kijelentés. De a csodajel - a fizikai gyógyítás, a béna talpra állítása - éppen arra utal, hogy isteni küldetésben jár, hogy az Atya hatalmat adott a Fiúnak a bűnök megbocsátására is, amint Jézus majd feltámadása után ezt világosan övéinek tudtára adja; és elküldi őket az üdvösség művének folytatására: "Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát...!" (Mt 28,18-20)

A perikopa első tanítása tehát ez: a bűnök megbocsátása csakis isteni hatalommal történhet. Jézus, az Üdvözítő, a feltámadt Úr átadta ezt a hatalmat az egyháznak: a bűnbocsátás/bűnbánat szentségében, a pap által adott feloldozásban történik a csoda. Igen, a világ teremtése sem tanúsítja annyira Isten hatalmát, mint a bűnök bocsánata. A Teremtő a csillagokkal játszott, és játszik ma is, örömmel, boldogan. De a bűnbocsánat Fia kereszthalálába került: "Longinus lándzsája megsebezte az Atya szívét is", ahogy Paul Claudel költő írta. Bárcsak a papok tudatosítanák, milyen isteni hatalmat bízott rájuk az Üdvözítő!

Hányszor halljuk a lelkipásztorok panaszát: egyre kevesebben járulnak a bűnbánat szentségéhez, egyre kevesebben gyónnak. Pszichológusokhoz és pszichiáterekhez fordulnak a lelki betegek, a meghasonlottak, az elfojtott bűntudattól szabadulni akarók. Pedig a lelkek orvosához, Jézushoz és helyetteseihez kellene járulniuk hittel és bűnbánattal, hogy megszabaduljanak bűneiktől, és megtalálják a lelki békét. (Minden bizonnyal a papok is felelősek azért, hogy nem világítják meg kellőképpen a gyónás, a bűnbánat szentségének értelmét...) Azt is halljuk, hogy a mai ember - és ez a keresztényekre is vonatkozik - elveszítette az Isten iránti érzéket. Ez is igaz, és összefügg a bűn iránti érzék megfogyatkozásával. (vö: 1Jn 5,18-20.) Hiszen a bűn nem csupán valamilyen szabály vagy parancs áthágása, hanem a szerető, teremtő és megváltó Isten iránti hálátlanság, szeretetének elutasítása. Tehát Valaki ellen vétkezünk. És amikor istenélményről beszélünk, nyugodtan említhetjük első helyen az Isten irgalmas, megbocsátó szeretetének megtapasztalását. Ha igaz, amit szent Ágoston mond: "Bűneim valóban enyémek!" - tehát egészen egyedi, személyes kapcsolat van Isten és a bűnös között -, a bűnbocsánat megtapasztalása is Isten irántam való irgalmas szeretetének megtapasztalása egy konkrét élethelyzetben. És e tapasztalat rögtön a hálaadásban fejeződik ki: hálát adok Istennek, hogy megbocsátott, és kérem a hűség kegyelmét. Ismét csak Szent Ágostonra hivatkozom: A gyónás, a bűnbánat szentsége legyen mindig kettős irányú: confessio miseriae = nyomorúságom bevallása, és confessio misericordiae = Isten irgalmának hálaadó megvallása.

Félelmetes és vigasztaló igazság - amelyre Pascal hívja fel a figyelmet -, hogy tetteink megváltoztatnak bennünket rossz és jó irányba. Aki szándékosan a lelkiismerete ellen cselekszik, és "hozzászokik" a vétkes tettekhez, annak a lelkiismerete eltompul. Viszont aki a jót, az igazat megteszi, az egyre könnyebben halad a szeretet útján, örömmel teszi a jót, mert megtapasztalja: jónak lenni jó! Ha megtesszük szeretetben az igazságot, akkor fény gyúl lépteink elé, és a földi éjszakában is előre haladunk: a virradat felé. Magunk is kis fények leszünk, másoknak is világító mécsesek. Húsvét vigíliájának liturgiája során a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyáról meggyújtjuk gyertyáinkat: ez a szép szertartás jelképe az egész keresztény életnek. "Ti vagytok a világ világossága!"

Szabó Ferenc SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu