"A kinyilatkoztatás hordozói"

Anyák a Bibliában

Az anyaság élethordozó, életadó szerepén keresztül különös mélységgel kapcsolja az édesanyát a teremtő Atyához. Az anyák a természetes ösztöneikkel értik, élik meg a teremtés misztériumát, ezért a bibliai anyák sokszor a kinyilatkoztatás hordozóivá válnak. Az édesanyákat figyelve a Szentírás történeteiben sok minden kibontakozik az élet titkából, és felsejlik az Atyáról, aki Izajás könyvében az anyai szeretettel érzékelteti a végidő boldogságát a választott néppel: "Mert ezt mondja az Úr: Íme, kiárasztom rá a békét, mint folyamot; és mint kiáradt patakot, a nemzetek dicsőségét. Ölükben hordozzák csecsemőiket, és a térdükön becézik őket. Mint a fiút, akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket!" (Iz 66,12-13)

A bibliai anyák olykor a lélek szelíd finomságával és szépségével hajolnak Istenhez, máskor a hit kitartó hűségével görcsösen kapaszkodnak az élet Urába. Tudnak, ösztöneikben hordoznak valamit, ami mindannyiunkhoz szól. Az élettel való közvetlen kapcsolatában az anya oly egyszerű természetességgel érti az Istent, hogy szinte észre sem vesszük, milyen gazdagságot hordoz számunkra ez a nagyon is valóságos, ugyanakkor mélyen misztikus kapcsolat a teremtő Atya és az életadó édesanya között.

A Szentírás történeteiből kibontakozik az anyaság minden öröme és fájdalma, boldogsága és szenvedése, s mindez - ahogy az ószövetségi előképek Jézusban - kiteljesedik Máriában, az Istenszülőben. Az ő csöndes alázatában átformálódik minden emberi gyengeség, hiány és irigység, hogy tökéletes szeretetté váljon az Isten atyai erejéből kiáradó szeretetben.

Sőt, az édesanyai szív rettenetes fájdalma a kereszt alatt azt sugározza hangtalan méltóságával, hogy Mária a szívében tudta: az élet erősebb a halálnál.

Ez az élet Mária anyaságán keresztül születik emberré, hogy a testté lett teremtő Ige, mely a Szentírás első lapjain életet teremt, a halált legyőzve szavával a halálában is életet teremtsen Mária anyaságán keresztül.

Az Ószövetség az anyaság minden gazdagságát, örömét és drámáját bemutatja. Évától Rutig az édesanyák történetein keresztül nemcsak az emberi élet sokszínű valóságát és váratlan fordulatait, meglepetéseit élhettük át, de mélyebben megismerhettük az Atyát is. Isten az anyai hivatásban olyan közösséget hoz létre az emberrel, amelyben rácsodálkozhatunk a Teremtő titkaira, éppen az édesanyákon keresztül.

Sára

Történetét olvasva (Ter 21,5-6) magunk is mosolygunk: mennyire más ez a nevetés, mint az egy évvel korábbi, amikor három férfi alakjában az Úr tett titokzatos látogatást Ábrahámnál Mamre völgyében (Ter 18,9-15.)Úgy tűnik, Sára idős korában is életszerető és víg kedélyű volt, ám az Úrtól megijedt. Végül Isten ajándékként igazi, felszabadult, boldog nevetést szerzett neki az anyaság örömével.

Ezen - a történet szempontjából látszólag jelentéktelen - mozzanaton keresztül szinte játékos közelséggel mutatja meg magát az Úr. Mindenkihez a legszemélyesebben, a számára legérthetőbb módon szól, ebből is bizonyságot szerezhetünk arról, hogy mennyire ismer minket. Eszünkbe jut a csodálatos halfogástól lenyűgözött Péter, a halász, aki Jézus csodája miatt döbben rá, hogy kicsoda ő ahhoz képest, aki beszél vele. (Lk 5,4-11) Megismerjük Isten irgalmasságát is ebből a részletből, aki a lelkiismeret-furdalásában védekező, hazudó embert nem megbünteti, hanem megajándékozza a gúnyosan fájdalmas nevetés helyett az anyai boldogság öröméből fakadó tökéletes nevetés csodájával.

Csillag Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu