Kossuth, Meszlényi Terézia és Szent Ágoston

A Kisdémhez tartozó, de Bakonyság és Bakonyszentiván között álló, a Szentháromság tiszteletére szentelt kápolnára véletlenül akadtunk rá. A szomszédos falu evangélikus lelkész házaspárjától tudtuk meg, hogy itt van a közelben, eddig ők is csak kívül látták, de azt tudják, hogy Kossuthtal kapcsolatos. Biztatásukra útra kerekedtünk, és az ő segítségükkel a kulcs mellé egy lelkes patriótát is kaptunk Földing Ernő személyében. Neki köszönhető, hogy Bakonyszentiván német betelepülésének 250. évfordulójára rendbe hozták ezt a kápolnát, és falára 1994-ben egy különös emléktáblát helyeztek el. A Raffai Béla készítette bronztáblán Kossuth Lajos és menyasszonya látható, alatta a következő szöveg: E kápolnában áldották meg 1841-ben Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia házasságkötését.

Mert az evangélikus Kossuth és a katolikus leány 1841. január 9-én, a pesti belvárosi templom egyik kis oldalkápolnájában egybekeltek ugyan négy tanú jelenlétében, ám az eskető pap stóla és karing nélkül csak tudomásul vette a házasság tényét, de nem áldotta azt meg. Ennek oka az 1840. július 2-án véget ért katolikus püspöki konferencia azon körlevele, amelyet Kopácsy József esztergomi érsek küldött szét minden egyházmegyébe, amelyben megtiltják a papoknak, hogy reverzális hiányában megáldják a vegyes házasságot. Erre az esetre a passiva assistentiát írták elő - ahogy a közelmúltban Fazekas Csaba bölcsésztanár egyik előadásában kifejtette -, ami azt jelentette, hogy az eskető pap nem megáldotta, hanem csak tudomásul vette a vegyes házasság tényét. Kossuthot bántotta ez, de még jobban hites társát. Ahogy Kossuth később mondta: "Terézem hölgyszemérmét sértette az az eljárás." Nyilván a felesége vagy az apósa ötlete és javaslata alapján lejöttek a kisdémi kastélyba, amely a Meszlényiek birtoka volt, és azután itt, ebben a kápolnában áldotta meg a házasságukat Markovics János plébános.

A kis kápolnában, az oltáron egy üvegkoporsóban egy szent faragott szobra fekszik. Megtudtuk, hogy ő Szent Ágoston, s a mellére helyezett két kagyló a vele kapcsolatos híres történetet hivatott jelezni: "Ágoston egyszer a tengerparton sétált, és a Szentháromság titkán elmélkedett. Egyszercsak észrevette, hogy egy apró gyerek kagylóval a tenger vízét egy gödröcskébe iparkodott átmeríteni. Megkérdezte tőle, mit művel? A kisfiú bátran megfelelt: Látod, a tenger vizét akarom ide átönteni. Gondolod, hogy ez sikerül? - kérdezte a püspök. Miért ne hinném - válaszolt komolyan a fiúcska, aki Isten angyala volt -, te is hiszed, hogy felelni tudsz arra, amire még senki sem tudott. Sokkal könnyebb nekem a tenger vizét e lyukba merítenem, mint az embernek Isten lényét kifürkészni. Ágoston megértette a példázatot. Amint házába hazaérkezett, egy könyvhöz sem nyúlt többé, mert a gyermektől többet tanult, mint a hiú és üres könyvekből."

Mielőtt eljöttünk a kis, ám takaros kápolna harangját is megszólaltatták: hogyha mást nem, de ezt a kongást hadd vigyük haza emlékül.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu