Hangok Mozartról

A remény őrlángja

Adam Zagajewski lengyel költő vallomása

A jubileumi Mozart-évhez kötődő sorozatunkban ezúttal Adam Zagajewski lengyel költő, esszéíró vall Mozartról. Zagajewski 1945-ben született. 1982-ben Franciaországba emigrált, és csak 2002-ben költözött vissza Krakkóba. A mai lengyel líra egyik legrangosabb alkotója, az irodalmi Nobel-díj várományosa. Művei francia és angol fordításban is megjelennek. A szeptember 11-i terrortámadás után a New Yorker című hetilap az ő versét közölte, vastag keretben... Válogatott verseinek magyar nyelvű kötete Bármi is történt címmel 2004-ben jelent meg az Orpheusz Kiadónál, Zsille Gábor fordításában.

Gyakran hallgatok zenét: Bachot, Mozartot, Mahlert, Chopint, Sosztakovicsot. A zenében három elemet érzek: erőt, gyöngeséget és kínt. A negyedik elem megnevezhetetlen. A múzeumokban a festmények néha beszélnek hozzám, és olyankor a bennem lévő irónia hirtelen elszáll. Kétségtelen, hogy nem vagyok a tenger gyermeke, ahogy egy író, Antonio Machado jellemezte magát, de annál inkább a levegő és a gordonka fia.

Az örökkévalóság úgy szövi be hétköznapjaimat, akár egy faház gerendáit a moha. Csakis a mások alkotta gyönyörűségben találok vigaszt, a mások zenéjében és költészetében. Tudom, hogy nem csupán egy, de legalább négy valóság létezik, és mind összetartoznak, akár a négy evangélium. Tudom, hogy egymagam vagyok, ugyanakkor Hozzá tartozom, szilárdan, boldogan s fájón. Tudom, hogy csakis a rejtelmek halhatatlanok.

Néha az dalol, ami hallgat. Színezüsttel fizetnék a csendért, hogy aztán szüntelenül vágyódhassak és emlékezzek arra a karistolt lemezre, Mozart egyik vonósnégyesével. Olyankor él, túlél a remény őrlángja, füstcsík kúszik a magasba, akár egy szőlővessző.

Erdőben sétáltam egy májusi hajnalon, folyton kérdezgetve: hol vagytok, holtak lelkei? Hol vagytok, fiatalon eltűntek, hol vagytok, ti mindenestül átváltozottak? Öblös csend honolt az erdőben, és hallhattam a mélyzöld levelek álmát, s a fakéregét is hallottam, melyből csónakok, hajók és vitorlások úsztak. Később, egészen lassan, megszólaltak a madarak, az ágak erkélyén rejtőzködő stiglicek, feketerigók és cinkék; és mind-mind más nyelven énekelt, más hangnemben; semmit sem kérve, keserűség és bánat nélkül. Akkor megértettem, hogy a holtak lelke az énekszóban lakik, megfoghatatlanul, akár a zene.

A hallgatag testvérem vagy, te fiatalon holt. Nem feledlek el soha. Azt gondolnánk, egészen könnyű ez: élni. Elég hozzá egy marék föld, egy hajó, egy fészek, egy börtön, egy kevéske lélegzet, néhány csepp vér és vágy. A mesterem vagy, te fiatalon holt. Ne feledj el soha.

(Zsille Gábor fordítása)

Adam Zagajewski

Szél az ágak közt

Szél az ágak közt, elveszett, álmatag.

Ő, a nagy utazó, világfi, duhaj krónikás -

és a fák, mik semmit sem tudnak,

sehol sem jártak, falábbal, vidékiesen.

Szél az ágak közt. A zenét az ilyen

találkozások szülik. Alpesi vitorlások,

derékba tört fenyők, álmoktól kerek

árbocok. Az ágak, akár a vágyak:

macskamozgással törnének a végcél

felé, oda, ahová Mozart a Requiem

egyes részleteiben eljutott.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu