Egy könyv védelmében

Aligha olvastam klasszikusnak számító műről olyan rosszul értelmezett, az olvasókat teljességgel félrevezető kritikát, mint Balázs István minap közölt írását WilderSzent Lajos király hídjáról. (Új Ember, 2006. febr. 12.)

- Ilyen olvasat is lehetséges? - tettem fel magamnak a kérdést. Létezhet ennyire átgondolatlan, a szakirodalmat ilyen fölényesen lesöprő ismertetés és összegzés? Létezhet. Ez az alapjaiban elhibázott írás egyszerűen mellőzi, vagy észre sem veszi ennek a többrétegű műnek a látensen jelen lévő, de valamennyiünk számára elérhető - kitapintható örök érvényű jelentését.

Balázs István értelmezése megmarad a felszín, az eseménytörténet, s a történtekre választ kereső Juníper atya oknyomozásánál.

Lezuhan egy híd Limában, s a szerencsétlenségben öt ember az életét veszti. Véletlen műve, vagy isteni rendeltetés? Balázs István arra keresi a választ, amire az olasz ferences barát is: rászolgált-e életével az öt szerencsétlenül járt erre a halálra? Nem veszi észre, hogy a kérdésfelvetés meddő, nem vezet semmire. Tanácstalanul magára marad a válaszadással, akár Juníper atya. Magára marad, mert valójában nem ez a lényeges kérdés.

A könyvben - és ez kerüli el Balázs István figyelmét - jelen van egy másik, egy mélyebben építkező történet. Ez a másik eseménysor épp Juníper atya halálával indul el, és ez a történet már annak a feltétel nélküli önátadásnak, a szeretetnek a története, mely a kereszténység lényegét foglalja magában.

A tragédia után egy láthatatlan erő munkálkodni kezd, s ettől kezdve ez az erő határoz meg mindent. Azoknak az életében, akik az áldozatok rokonai, barátai, ismerősei voltak, a szerencsétlenség után jól követhető változások mennek végbe. A halottak rejtett szálakon az élők életébe lépnek, mintegy jelenvalóvá válnak, s beleszólnak a sorsok további alakulásába. Az erő, mely képes arra, hogy belülről formálja át az embert, s ezáltal életútjának is más irányt adjon, maga a szeretet, melynek természetrajzát az evangéliumok tanítása mellett Pál apostol teszi halhatatlanná a korintusiakhoz írt levelében.

Wilder könyvének istene nem gyilkos isten, ahogy ezt Balázs István állítja. A szeretet van jelen ebben a könyvben, ha úgy tetszik, a jóságos, a könyörülő Isten. A limai szerencsétlenség áldozatairól haláluk után, megkésetten derül ki szeretetük mélysége, de ekkor eljut azokhoz, akikre irányult, s képes azok életének megváltására is. A híd, mint a holtakat az élőkkel összekötő kapocs, így kap a kereszténység tanításain alapuló új értelmezést a könyv befejezésében.

Szabó András

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu