Index helyett: kézifék és nagy levegő

Nem kis megütközéssel olvasom Zsille Gábor aggodalmait, melyek a Wilder-regény üzenetével kapcsolatos cikkeim kapcsán támadtak benne. Azon meg aztán egyenesen elámulok, hogy írása holmi könyvégetőként tüntet fel - s mindezt egyetlen szó miatt: veszedelmes. Igaz, a szót a cikk kétszer is használja, ezzel pedig a szóismétlés hibájába esik.

Azon terméketlen és sehová nem vezető közéleti vádaskodások közepében érzem magam, amelyek szerint bizonyos tiltott szavakat ki kell törölnünk a szótárunkból, mert ha csak eszünkbe jutnak, már fasiszták/antiszemiták/kommunisták/reakciósok (kívánt rész aláhúzandó) vagyunk.

Zs. G. is pontosan tudja, hogy indexről szó sincs. Olyat sem mondtam, hogy égessük el Thornton Wilder könyvét. Javaslom hát, a nagy lendülettel előadott aggodalmakat fékezzük meg kissé, s beszélgessünk arról, amiről a cikkek szóltak.

Hogy megkíméljem a tisztelt Olvasót a visszakeresgéléstől, pontokba szedem a lényeget.

1. Wilder kisregénye azt állítja, hogy a hídon átmenők halála Isten akaratából következett be.

2. Véleményem szerint ez az istenkép torz és hamis.

3. Még egy szépirodalmi alkotás következtetéseit sem szabad kritika nélkül elfogadnunk.

Úgy hiszem, nem szentségtörés kimondani egy szépirodalmi műről, hogy - elismerem: csak a könyv első oldalain - téves istenképet sugall; lehet bármennyire klaszszikus.

S igen, ha sokan kívánnak öngyilkossá válni, mert imponál nekik Camus alakja, akkor is ki kell mondanunk, hogy a könyv - és nem a szerző! - nem az életet szolgálja. Ha úgy tetszik, veszedelmes.

Szabó Andrással - úgy érzem - a látszat ellenére nincs alapvető vitánk. Még akkor sem, ha téved: nem arra keresem a választ, hogy "rászolgált-e életével az öt szerencsétlenül járt erre a halálra". Egyáltalán nem. Arra keresem a választ, vajon a halált Isten adja-e, vagy sem. A könyv szerint igen, szerintem pedig nem.

Ha figyelmesen olvassa a témában megjelent legutóbbi cikkemet, látni fogja, hogy magam is úgy gondolom, hogy ha már bekövetkezett a tragédia, Isten "mindent elkövet", hogy gyógyítson, vigasztaljon, jóra fordítsa a rosszat.

Ezzel kapcsolatban nincs is vitám Wilderrel és védelmezőivel. A könyv innentől kezdve valóban a könyörülő Istent és a szeretet hatalmát állítja elénk.

Nem erről szóltak azonban az írások. Hanem a könyv alapvetéséről, amellyel azonban igenis van vitám: azt, hogy az öt ember halála "Isten akarata volt", nem fogadom el. S úgy hiszem, ezt akkor is ki kell mondanom, ha Wilder könyvének szépirodalmi értékei vitathatatlanok. Hiszen épp azért érdemes odafigyelnünk gondolati csúsztatásaira.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu