Pásztorfiúból akadémikus

Százhúsz éve született Balanyi György piarista történész

Balanyi György piarista tanár, a Trianon utáni korszak egyik meghatározó történésze 1886. február 10-én született. Művei közül manapság leginkább az Assisi Szent Ferenc életére vonatkozó ferences források magyar fordításai forognak közkézen, pedig igazán sokoldalú történész volt. Saját rendjének múltja mellett a ferencesek történetének magyarországi megismertetésében is alapvető munkát végzett, de avatott szakértője volt az első világháború körüli nagyhatalmi politikának is.

Balanyi György. Huber István festménye, 1943

Apja, idősebb Balanyi György a Kecskemét körüli pusztákon művelt bérelt földeket, ebből igyekezett eltartani tizenegy gyermekét, akik szintén kivették részüket a munkákból. A hetedik fiúra például, akit apja után neveztek el, kisebb korában kacsa- és pulykapásztorságot bíztak. Gyurka igen jó eszűnek bizonyult, de szüleinek nem volt pénzük arra, hogy gimnáziumba írassák. Végül Massa Viktor ferences pap, aki hittantanár volt az elemi iskolában, elintézte, hogy "szolgáló diák" legyen a kecskeméti ferences kolostorban. Öt éven keresztül onnét járt át a helyi piarista gimnáziumba.

Megtetszett neki a szerzetesi élet, bár nehezen tudta eldönteni, hogy melyik rendbe lépjen. Mivel vonzotta a tanári munka, a piaristákat választotta, és az ötödik osztály elvégzése után oda kérte fölvételét. "Kezdettől fogva a tanításban, illetve a gyermekekkel való foglalatoskodásban láttam piarista hivatásom értelmét. Tanítás nélkül egy pillanatra sem tudtam... elképzelni magamat és életemet" - mondta később. A noviciátustól növendéktársa volt Sík Sándor; ott kezdődött holtig tartó barátságuk.

1910-ben újmisés papként és frissen avatott bölcsészdoktorként érkezett a szegedi piarista iskolába. 1916-ban Budapestre hívták, ahol összesen huszonhét évig tanított, 1935 és 1941 között pedig a gimnázium igazgatója is volt. Az alsóbb osztályokban tanított földrajzot, hittant, szépírást, sőt számtant is, de igazi szaktárgya a történelem volt. Diákjait nem kínozta feleltetéssel és a tankönyv bifláztatásával, hanem érdekes, oknyomozó jellegű, igazi egyetemi szintű előadásokat tartott számukra. Ebben hatalmas emlékezőtehetsége is segítette. A gimnáziumban sohasem használt tanári noteszt, igazgatóként pedig iktatókönyv nélkül is eligazodott az iratok között, mert fejből tudta a levelek dátumát.

Elsősorban tanári munkájából nőtt ki tudományos munkássága is. A gimnáziumi értesítők és a Magyar Középiskola című folyóiratban megjelent első tanulmányai a történettanítás módszertanával foglalkoztak, de már Szegeden tartott ismeretterjesztő előadásokat kedvenc témáiról: az első világháború aktuális eseményeinek történeti hátteréről, valamint Szent Ferenc életéről. A ferences lelkiséghez való vonzódása még kecskeméti diákéveiből származott. Tulajdonképpen a ferencesek iránti köszönetképpen fordította le a Poverello műveit, az életéről szóló legendákat, és írta meg életrajzát is. A rend azzal hálálta meg munkáját, hogy 1946-ban az erdélyi rendtartomány, majd 1960-ban az egyetemes ferences rend is konfráterévé, lelki testvérévé fogadta. Máig meghatározó a piarista rend története terén végzett munkássága: ő írta a rendalapító Kalazanci Szent József első magyar nyelvű életrajzát (1923), majd a magyar piarista rendtartomány történetének első és máig egyetlen öszszefoglalását (1943). Írt összefoglaló munkákat a szerzetesség történetéről (1923). Kedves témája volt a nemzetközi szervezetek középkori előzményeinek története és a magyar szentek élete, amelyekről sok előadást tartott. Számos írása jelent meg a Katolikus Szemle, majd a Vigilia hasábjain.

Tudományos és tanári munkáját a kor hivatalos közvéleménye is elismerte. 1919-től tagja volt a Szent István Akadémiának, 1938-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémiának is. 1943-ban egyetemi tanári kinevezést kapott: az akkor ismét Magyarországhoz tartozó Kolozsvárra, az egyetemes történeti tanszékre. Ezzel elsősorban XX. századi politikatörténeti munkásságát honorálták. 1948-ban - magyar állampolgárságú tanárként - el kellett hagynia a kolozsvári egyetemet. Budapesten Sík Sándor tartományfőnök első asszisztenseként és a rendi növendékek tanáraként dolgozott. 1953-ban, amikor a budapesti rendházat a kommunista hatóságok áttelepítették a Mikszáth Kálmán térre, a régi, Duna-parti kápolnában ő mondta a búcsúbeszédet. Publikációs lehetőségei (a Vigilia kivételével) megszűntek, utolsó munkái kéziratban maradtak, pedig haláláig dolgozott, tanított és tartott előadásokat. 1963. május 4-én halt meg Budapesten, sírhelye a kecskeméti piarista templom kriptájában van.

Emléke úgy marad meg bennünk, ahogy Sík Sándor megörökítette Testvér című versében: "Most ül a sárga lámpa-kör felett, / Sasszeme Giotto képére mered, ... Forgatja súlyos fóliánsait / És édes Umbriáról álmodik. ... Ó, be jól esik gondolni reád, / Te igaz ember és igaz barát, / Maurinus elme, szent Ferenc szívével! / Az Isten áldjon mind a két kezével!"

Koltai András

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu