Könyvélmények

A világ dallama

E találó címmel jelent meg Kalász László második posztumusz verseskönyve, amely még hatásosabban bizonyítja, hogy a költő az újabb magyar líra kiemelkedő alakja volt, s ismertségének csak az szabott határt, hogy a Bódva völgyében némiképp elzárva a világtól élt és alkotott. Ez a tény azonban nem jelentette műveinek beszűkülését, sőt olyan közeget teremtett, amely egy közösség hagyományvilágából s a világirodalomnak a szívében visszhangzó törekvéseiből táplálkozott. A hatvanas évek közepén jelentkező, József Attilát vezérlő csillagának tekintő, Nagy László erkölcsi emelkedettségét mintájának tudó Hetek elnevezésű csoportosulás tagjaként ő is megpróbált lazítani a korszak elvárásain, s verseinek középpontjába az érző, s a hétköznapokból az ünnep felé tájékozódó közösséget állította. Költészetében sokféle változatban bukkant föl a végtelen a lét végső megoldásaként, a lélek elnyugvásának jelképeként:

Atomok s gyümölcsök

magvait köpködöm

zsebrevágott kézzel

várom az utolsó járatot

amely a végtelenbe visz

ahol a sínek párhuzamjai

találkoznak s velem

A költő olyan élethelyzetet teremtett, amelynek vezérlő ideáljai az értékek. A mai irodalomban - nem csak a magyarban - kétféle törekvés figyelhető meg: a hagyományos értékrend megkérdőjelezése és lefokozása, s ennek ellentéte: az emberi értékek szívós védelme, s a kor szellemének megfelelő újak teremtése. Kalász László az utóbbinak jeles képviselője volt. Bár legértőbb méltatói sokszor és joggal emlegetik ösztönzői között Bartók Bélát és a Kalevalát, a bartóki inspiráció egyik fontos és jellemző következményét, a látomásosságot talán ritkábban hozzák szóba. Pedig az említett megosztottság abban is megmutatkozik, hogy az értékek visszaszorításával párhuzamosan a líra nyelve puritán lesz, a látomások pedig az értékek világába visznek, ahol meg lehet idézni az őrző csillagokat is:

ELMÚLT

előlem

mind a Nap

s a hegy mögött

a sugarak

derengése is

alig látszik

úgy érzem:

más csak velem játszik

csak a felhőben

vissza-fénye

a vér s arany

keveréke

vagy árnyékok nyúlnak helyette

- gyúljanak csillagok felette!

Érezni a versekben egy teremtő személyiség jelenlétét, aki hangjával és a világgal való viszonyában is az elveszített harmónia visszaszerzésére serkent. Példaadó, jelentős költő, idézni öröm és tanulság.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu