Szólj hozzá!

Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére! Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is.

Februári témánk: Élhetünk-e álarcok nélkül?

Egy katolikus karizmatikus könyvben olvastam: "Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad". Mit is jelent ez a mondat?

Isten saját képmására teremtette meg az embert. Nem álarc mögé rejtette művét, hanem olyan arcot adott neki, amely egyéniségéhez, alkatához illő. Lehet, hogy valakinek az arcáról boldogság sugárzik, de belül a lelke mélyén gondok, megoldhatatlan problémák, kételyek gyötrik. Láttam olyan arcot, amelyre az élet-eke barázdákat húzott, de az emberben lélekben mindig fiatal és gondolkodásában Istent keresőt ismertem meg. Nap mint nap ott áll mellettünk a gonosz, nézi botlásainkat, mosolyog rajtunk, és azon mesterkedik, hogy miként árthatna nekünk.

Ha álarc mögé húzódunk, az nem jelent megoldást a problémákra. Tetteink, beszédünk, mozdulataink úgyis megmutatják igazi arcunkat.

A mai keresztény ember számára mit jelent a kereszten feszülő Krisztus meggyötört arca? Fizikai és lelki fájdalmak sorozatát, a korbácsok csapását. A kereszt hordozása és a töviskorona sebei tették ilyenné. Ez nem álarc mögé bújt valóság, hanem "a valóság". Ez az arc még meggyötört, de a feltámadáskor megújult, halál felett győzedelmeskedő arccá válik. Ezért mondjuk a szentmisén: halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz. A hívő ember maga dönti el, hogy álarc mögé bújva éli le életét, vagy valódi arcát mutatva büszkén vállalja keresztény mivoltát.

Ujfalussy Attila

Ne nézz hátra! - mindig ezt mondta nagyapám. A jelenre kell koncentrálni, nem szabad a múlton merengeni. Változtatni úgysem tudsz rajta. Ha jobb volt a múltad, mint amilyen a jelened, akkor se sajnálkozz, ne roskadj magadba, tedd inkább a jövődet is olyanná, mint amilyen a múltad volt...

Nagyapám bölcs volt, tudta, mit beszél. Nem nézett soha hátra. Ez volt a mottója és az álarca is. Hiszen ha ő hátranézett, neki "ott" a tábor volt. A lefagyott lábú, meg a vért vizelő emberek. Ha kérdeztem, nem válaszolt. Csak annyit mondott maga elé bámulva: "ne nézz hátra!"

Alexa Tímea

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu