|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Kapocs múlt és jövő között Százesztendős a Szépművészeti Múzeum "A magyar nemzet a honalapítás nagy évfordulóján a letűnt ezrednek a honalapító Árpád és a keresztény műveltség szervezője, Szent István szobraival adózik. A jelent emlékezetes helyeken hét nagy emlékkel örökítette meg. A jövőt sok új iskola emelésével kívánta irányítani. Egy intézményével pedig a multakat a jelenen át a jövővel hozza kapcsolatba, és ez a Szépművészeti Múzeum" - 1906-ban e gondolattal kezdte cikkét Kammerer Ernő a Művészet című folyóiratban, az akkor megnyitása előtt álló múzeumot köszöntve. Idén fennállásának századik évfordulóját ünnepli a mára nemzetközi elismertséget szerzett Szépművészeti Múzeum.
A múzeum létrehozásáról - amelynek kettős feladatot kellett betöltenie, egyrészt a képtárnak, másrészt szobrokról készült életnagyságú gipszmásolatok gyűjteményének adott helyet - az 1896-os millenniumi törvény határozott. A cél az volt, hogy az addig különböző intézményekben őrzött gyűjteményeket egyesítsék. Az ilyen monumentális terveket szinte törvényszerűen kísérő kivitelezési és anyagi nehézségek a Szépművészeti Múzeum megszületését sem kímélték. Három esztendő telt el csak azzal, hogy a megfelelő építési telket megtalálják - amely végül sokaknak csalódást is okozott, hiszen a belváros helyett az akkor még szinte perifériának számító Városligetre esett a választás. Kilenc pályázati munka közül a bírálóbizottság, amelynek Kammerer Ernő volt az elnöke, Schickedanz Albert és Herzog Fülöp munkáját találta a legmegfelelőbbnek.
Az építkezés éveit szinte folyamatos anyagi problémák kísérték, végül mégis sikerült megszakítások nélkül, az eredeti nagyszabású terveket megvalósítva felépíteni a múzeumot. Az intézményt 1906. december 1-jén avatták fel I. Ferenc József jelenlétében, majd december 5-én a nagyközönség előtt is megnyitották kapuit. A Szépművészeti Múzeum kilencvenkilencedik születésnapján, 2005. december 1-jén Sólyom László köztársasági elnök nyitotta meg a centenáriumi évet, amelyet különleges kiállításokkal és programokkal, kívül-belül megújulva ünnepel a múzeum.
Az épület megálmodói "a múzeum a művészetek temploma" elvét vallották, s alapvető követelmény volt építésénél, hogy monumentálisnak, ugyanakkor visszafogott kialakításúnak kell lennie, hogy keretet nyújtson a benne kiállított műkincseknek. Az immár százesztendős eklektikus épület - klasszicizáló, nyolcoszlopos, timpanont hordozó oszlopcsarnokával, a reneszánszot idéző főhomlokzatával, bent, az eredetileg különböző korok szobrai számára nemes anyagokból épített dór, jón, román, reneszánsz és barokk csarnokaival, freskóival és mozaikjaival - mára maga is műalkotássá vált. Bár az épület rekonstrukciója szinte folyamatos, a centenárium alkalmából mégis különös gondot fordítottak arra, hogy kívül-belül újjászülessék a múzeum. Megújították a homlokzatot, timpanonjában az olimpiai Zeusz-templom szoborcsoportjának másával együtt. Az épületet akadálymentesítik, készül a mozgáskorlátozottak által használható lift, amelynek segítségével a járdaszintről azonnal a bejárathoz juthatnak a rászorulók. Az időszaki kiállítóterek nagy része klimatizált lesz, kicserélik az elavult világítást - miután az elmúlt egy évben négy állandó kiállításrészt is korszerűsítettek.
Budapest új múzeumában a Nemzeti Múzeum, az Országos Képtár, az Esterházy-, Jankovich-, Ipolyi-, illetve a Pyrker-gyűjtemény évszázadok során felhalmozott műkincseit egyesítették, az elmúlt száz esztendőben pedig a rendszeres vásárlások, felajánlások és újabb egyesítések által gazdagodott a Szépművészeti Múzeum anyaga. A Régi Képtár csaknem háromezer festményt őriz az európai művészet történetéből. Eredetileg a magyar festészet remekműveit is a Szépművészeti Múzeumra bízták, ám a Nemzeti Galéria létrejöttekor, 1957-ben a gyűjtemény kettévált, s azóta a Szépművészeti Múzeum az egyetemes művészet remekeinek ad otthont. Raffaello, Dürer, Rubens, van Eyck, El Greco, Goya - és még sorolhatnánk a világhíres mestereket, akiknek alkotásait őrzi a képtár. De a hétköznapi ember számára kevésbé ismert festők munkái éppoly fontos részét képezik a múzeum méltán világhírű gyűjteményének, amely a XII. századtól a XVIII. századik mutatja be a festészet történetét. S közöttük is számos érdekes, különleges kincset fedezhet fel a látogató, mint például 1200-as évekből való itáliai könyvtáblákat vagy Jacob Grimmer évszakfestményeinek teljes sorozatát.
A Grafikai Gyűjtemény - amely szintén a kezdetektől a múzeum fő osztályai közé tartozik - a XIV. századtól napjainkig terjedő időszakból több mint nyolcezer rajzot és százezer sokszorosított grafikát őriz. A papír fényérzékenysége miatt az alkotások nem láthatóak állandó kiállításon, ám különböző tematikájú időszaki tárlatok alkalmával megismerhetik a látogatók e gyűjtemény műkincseit is, köztük például Leonardo da Vinci, Dürer, Rembrandt, Van Gogh vagy Picasso munkáit is. A Régi Szoborgyűjtemény a Szépművészeti Múzeum megalapításakor tudományos gyűjtés, azaz vásárlások révén született meg. A kicsi, de annál jelentősebb kollekció első önálló kiállítása 1921-ben jött létre, az osztály pedig 1935-től működik önállóan. A kép- és a szobortár gyűjteményét egészíti ki XIX-XX. századi, illetve kortárs műalkotásokkal a Modern Gyűjtemény. Delacroix, Monet, Gauguin, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Chagall, Rodin, Mack - hogy csak a legismertebb neveket soroljuk e nemzetközi hírű gyűjteményből. 1934-ben kormányrendelet született, hogy a Magyarország területén található, nem magyar földből előkerült régiségeket egy gyűjteményben egyesítsék. A törvény a Szépművészeti Múzeumot jelölte ki e kincsek őrzőjéül. Így született meg az Antik Osztály, amelyből azután 1957-ben kivált az Egyiptomi Gyűjtemény. Az Antik, illetve Egyiptomi Gyűjtemény története azonban jó pár évtizeddel korábbra nyúlik vissza. Mahler Ede, a magyar egyiptológia megalapítója a Nemzeti Múzeum kétszázadik évfordulójára kezdeményezte a különböző gyűjteményekben lévő egyiptomi tárgyak egyesítését. A minisztériumi elképzelés szerint eredetileg is otthont akartak adni e kollekciónak a Szépművészeti Múzeumban, ám a terv nem valósult meg. Az 1934-es rendelet eredményeként született meg az első önálló egyiptomi kiállítás. A háború után fontos magángyűjtemények, állami vásárlások, illetve az Egyiptomi Régészeti Hivatal adományai gyarapították az immár önálló osztályként működő kollekciót, amelyben olyan érdekességekkel találkozhat a látogató, mint óbirodalmi alabástrom edények, Sesonk trónörökös életnagyságú szobra, vagy görög-római korból származó múmiák. 1908-ban Hekler Antal régész, művészettörténész közreműködésével a kulturális kormányzat megvásárolta a müncheni Paul Arndt több mint százharminc darabból álló márványszobor-gyűjteményét - ez képezte az Antik Gyűjtemény alapját. Teljes egészében az 1980-as évek végére sikerült egyesíteni a magyar múzeumokban és magángyűjteményekben őrzött ókori mediterráneum területéről származó műtárgyakat. A fekete és vörös alakos vázák, használati eszközök, ékszerek és sírtöredékek mellett az Antik Gyűjtemény legértékesebb része a görög-római szobrászati anyag. Néhány darabja világszerte ismert, például a Budapesti táncosnő néven számon tartott márványszobor vagy az Athén mellett előkerült márvány férfitorzó. A korszerűsített, megújított állandó kiállítások mellett, amelyek ingyenesen látogathatók, a Szépművészeti Múzeum számos nagyszabású időszaki tárlattal ünnepli századik születésnapját. "A nemzetközi életben két fő típusa van az időszaki kiállításoknak: az egyik a százezreket vonzó nagy kiállítás, a másik az egy-két műalkotást bemutató kamarakiállítás. Ez a kétféle tárlat a centenáriumi évben egyszerre van jelen múzeumunkban, és mindkettő magas kvalitásban - mutatta be az ünnepi év programját Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. - Nagy kiállításainkat igyekeztünk úgy megvalósítani, hogy azok valamilyen módon kapcsolódjanak a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéhez. Például a jelenleg látható El Greco, Velázquez, Goya - Öt évszázad spanyol festészetének remekművei című tárlat esetében a spanyol gyűjteményünk mellé sikerült olyan alkotásokat kölcsönkérni, hogy átfogó képet adhassunk a spanyol festészet ötszáz évéről. Ugyanakkor egy korábbi kezdeményezéshez is csatlakozunk e tárlattal. Láttuk a négyszáz év francia művészetét bemutató kiállítást a Műcsarnokban, és reméljük, hogy a jövőben lesznek még más nemzetek több évszázados művészetét bemutató tárlatok. A Rembrandt négyszázadik születésnapjára rendezett, nyáron nyíló kiállításunkat szintén a saját grafikai gyűjteményünkre alapozzuk." Az év talán legnagyobb kiállítása a Sigismundus - Rex Imperator - Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában című tárlat lesz. "A kiállítást két és fél éve szervezi a múzeum - mondta a főigazgató. - A témaválasztásnak komoly történelmi okai vannak, hiszen Zsigmond volt az egyetlen királyunk, aki német-római császár is lett. A nagy kiállítások sorát az év végén a Van Gogh művészetét bemutató tárlat zárja. Magyarországon nincs a mesternek festménye, ám talán ő a legnagyobb sztár ma a világ kiállításainak színpadán, és úgy gondoltuk, a tárlat méltó koronája lesz a jubileumi évnek. Az pedig, hogy létrejöhet itt egy ilyen nagyszabású kiállítás, mutatja a Szépművészeti Múzeum nemzetközi megbecsültségét." E nagyszabású programok mellett a centenáriumi év megnyitásával Géniuszok és remekművek címmel egy kamarakiállítás-sorozat is elindult. "Az volt az elvem - fogalmazta meg Baán László -, hogy a világ jelentős múzeumaiból egy-egy jelentős mestertől, egy-két fontos műtárgyat kölcsönzünk ezekre a kiállításokra, és köré valamilyen történetet helyezzünk. Természetesen mindig a saját gyűjteményünkből is hozzáteszünk valamit a kamarakiállításhoz. Most látható a tengeri csaták témáját körüljáró tárlat, ahol Paolo Veronese, William Turner, illetve Kandinszkij egy-egy képével ismerkedhet meg a látogató, amelyeket így együtt még soha nem mutattak be. Rendkívül érdekes látni egyetlen témán, hogy a reneszánsztól a klasszikus modernitásig hogyan változott a festői látásmód. Ráadásul Turner még soha Magyarországon nem volt bemutatva, ami egy nagy mulasztása a hazai múzeumi életnek, de reményeink szerint létrejöhet a jövőben egy kiállítás. Ezeknek a kamarakiállításoknak az a nagy előnyük, hogy húsz, harminc perc alatt bejárhatóak, és sokkal bensőségesebb kapcsolatba kerülnek a látogatók a műtárgyakkal, mint egy nagy tárlaton. És végül is az a dolgunk, hogy a művészeti élményt vigyük közelebb a látogatóinkhoz." A centenáriumi programok sora azonban itt nem ér véget: a Szépművészeti Múzeum vándorkiállításokat szervezett kilenc vidéki városban. "Egy olyan országos gyűjteményt őrző intézménynek, mint a Szépművészeti Múzeum, nem áll meg a felelőssége a falainál, sőt az országhatárnál sem - vallja a főigazgató. - Terveink között szerepel, hogy az ünnepi év elmúltával is szervezünk majd vándorkiállításokat vidéki városokban, illetve az ország határain kívül, döntően magyarlakta városokban. Ezt indokolja az is, hogy raktárban van számos műtárgycsoport, amely helyhiány miatt nem látható Budapesten sem, s ezeket is meg kell mutatni a nagyközönségnek." A Monet-kiállítás nagy sikere óta kezd a "kulturális fogyasztás" bevett részévé válni hazánkban is a múzeumba járás, s a Szépművészeti Múzeum különösen kiemelt szerepet kap e folyamatban. "Egy múzeum alapvető társadalmi küldetése, hogy a rábízott javakat, műkincseket őrizze meg a lehető legjobb állapotban az eljövendő generációk számára, és hogy ezt valamilyen módon mutassa be, közvetítse. Ennek van egy fizikai része: restaurálni kell, jó klimatikus viszonyokat kell teremteni, de legalább ilyen fontos, hogy hogyan közvetítjük e kincseket az emberekhez. Újra és újra meg kell tanulni, hogyan lehet megszólítani az embereket. Egy korszerű múzeumnak a legfontosabb feladata, hogy mindig megtalálja azt a nyelvet, amelyen az általa bemutatott műtárgyakban hordozott tudást és élményt a lehető legjobban, a legközvetlenebb módon és a legszélesebb közönséghez el tudja juttatni. Ez a hitvallásom, és erre törekszünk a jubileumi évben is - hangsúlyozta Baán László. - E küldetéshez például az is hozzátartozik, hogy majd a Zsigmond-kiállításon a vak és gyengén látó emberek részére tapintható tárlatot hozunk létre. Egy kétdimeziós képpel ezt nem lehet megcsinálni, de szobrokkal, sisakokkal, használati tárgyakkal igen. Rendkívül kvalitásos műtárgyakról fogunk anyaghű másolatot készíteni, megfelelő hangzó vezetőkkel ellátva. Ez is olyan embertársainknak juttatja el a műtárgyak üzenetét, akik eddig ebből ki voltak zárva. De ép gyermekeknek is nagy élmény, hogy egy múzeumban, ahol eddig tilos volt bármihez is hozzányúlni, kifejezetten felszólítják őket, hogy tapintsák meg a tárgyakat. Nem egyszerűen a látogatószám fokozása a cél, hanem hogy valóban minőségi élményt nyújtsunk, és nyerjünk meg újabb és újabb rétegeket, hogy megszerettessük a múzeumba járást. Mert ha valaki megszerette, a gyermekeit is el fogja hozni..." Szalontai Anikó Képek: Szépművészeti Múzeum
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|