Könyvespolcra

A nevető lelkiismeret Szűcs Édua karikatúrái - kötetben

Értjük a tréfát, de nem szeretjük... - idézte fel nemrég egyik ismerősöm hajdani honvédségi elöljárója vallomását, amely egy szellemes megjegyzés hatására reccsent fel belőle.

Randevú Istennel

Értem és szeretem - eszerint bizonyosan nekem (is) szól: ez akkor jut eszembe, amikor Szűcs Édua harmadik karikatúragyűjteményét lapozgatom, s fekete-fehér rajzai színein derülve legalább egy kis időre úgy érzem, még van esélyünk, hogy lassacskán (igaz) emberré váljunk. A neves művésznek köszönhető görbe tükörben úgy ismerhetünk esendőségünkre, gyarlóságainkra, hogy (ha többé-kevésbé egészséges lelkűek vagyunk) eszünk ágában sincs megsértődni. Ennek egyik oka és feltétele, hogy az alkotó rajzairól sugárzik: tiszteli modelljét, az embert, legfeljebb "érte haragszik", de azt is olyan kedvességgel, amely előbb-utóbb mosolyt fakaszt a szemlélő arcán. Kivéve, ha ellenállunk a magunkra ébredés gyógyító, görcsoldó lehetőségének.

A humorosnak szánt grafika persze lehet gyilkos fegyver is. Ennek vagyunk döbbent tanúi az elmúlt hetekben. Különböző kultúrák kép-viselői (vagy tán csak elrajzolt karikatúrái?) a sajtószabadság vagy épp Isten mögé bújó igyekezettel fordulnak ki emberségükből.

Ez esetben egy karikatúra volt a szikra vagy az ürügy. Békeidőben viszont nem a szakadékokat, hanem őszinteségünket, önismeretünket mélyítheti egy-egy grafika. Szűcs Édua alkotásai ilyenek, mert szabadok és mértéktartók. Szabadsága nem formátlan, nem felelőtlen: nem rajzol meg bármit. Igaz ez vallási tárgyú karikatúráira is, melyek legtöbb rajzához hasonlóan felérnek egy alapos lelkiismeret-vizsgálattal. S akkor is magunkra ismerhetünk bennük, ha a Szenttel kapcsolatos téma körvonalazódik rajtuk, amelyet sohasem sért a humora.

Nevetés és vallás? Humor az egyházban? Vannak, akik ezt hallva fegyelmezetlenséget, tiszteletlenséget szimatolnak. Hála Istennek, sok történelmi ellenpéldát említhetnénk, melyek igazolják: a derű nemcsak gyógyító, hanem (lelki-szellemi) közösséget teremtő erő is. A merész költői képeket fogalmazó középkori misztikus, a Domonkos-rendi Eckhart mester így ír: "Ha az Atya ránevet a Fiúra, és az visszanevet, a nevetés jókedvet kelt, és a jókedv örömet teremt, és az öröm szeretetet szül, és a szeretet hívja elő a Lelket, és ez teremti meg a Szentháromságot."

(Édua-karikatúrák 3., K.u.K. Kiadó, 2005)

Szigeti L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu