Az Olvasó írja

"Nincs mit gyónnom"

Ezzel utasította vissza a papot az egyik súlyos beteg rokonom. Két hét múlva a szentségek felvétele nélkül meghalt.

Sokan vagyunk így. Végigfutjuk a lelkitükör vastagon szedett bűneit, aztán megállapítjuk, hogy tulajdonképpen ártatlanok, majdnem szentek vagyunk. Hiszen nem öltem, nem loptam, nem paráználkodtam, a templomba is eljártam - tehát minden rendben. Nem ott van a baj, hogy nem szaladgálunk hetente a gyóntatópaphoz minden csacskasággal, hanem ott, hogy a bűn fogalmát félreértve befejezettnek tekintjük a jobbá válás folyamatát. Önelégülten hisszük, hogy szinte tökéletesek vagyunk, s ezzel követjük el az egyik legnagyobb bűnt. "Én is gyarló ember vagyok", mondogatjuk, és ezzel mintha le is tudnánk a bűnbánatot.

Mennyivel másképp sompolyognánk be a gyóntatószékbe, ha vétkeink súlyát hajlandók volnánk az okozott szenvedések nagyságával mérni! "Csak bizalmasan adtam tovább a pletykát", de valaki talán egy életen keresztül viseli a bélyeget. "Csak kicsit flörtöltem", de házastársam hetekig gyötrődik a féltékenységtől. "Csak az igazságot vágtam valaki szemébe", de vérig sértettem. "Csak egy kicsit kioktattam a bocsánatot kérőt", de gőgömmel sokszoros elégtételt vettem. "Csak a talán el sem várható segítséget, a jótettet mulasztottam el", de ezzel súlyosan cserbenhagytam valakit. Ezek miatt a "csak"-ok miatt, az okozott szenvedésektől, a mulasztásoktól független bűntudat miatt látogatják egyesek oly ritkán a gyóntatószéket, vagy halnak meg a szentségek vétele nélkül.

Milyen sok lelket lehetne megmenteni, ha a szószékről, a gyóntatóktól többször hallhatnák egykori lelkiatyám most idézett gondolatait! Évtizedek múltán is áldom emlékét!

Ján László

Balatonfüred

"Gyógyultan távozhat!"

Dédunokám, Csáti Márton rákos daganattal született 2002 novemberében. Három hónapos korában megoperálták.

A műtétet a Heim Pál Gyerekkórház sebészetén végezték el. Következtek a keserű szenvedéssel járó kezelések. A hétköznapi hősök és szent angyalok harca az életért sikerrel járt! Megmentették Marcikánk életét!

A kemoterápia, a gyógyszerek és a hozzáértők emberfeletti munkája meghozta egy napon azt a hihetetlen mondatot: gyógyultan távozhat. A csodaszámba menő műtétet, a gyógyítást nem lehet soha eléggé megköszönni.

Egy kicsi emberpalánta újjászületett, mivel az orvosok, nővérek hittek is Marcikánk gyógyulásában. Isten áldása kísérje őket gyógyító munkájukban!

Pásztor Árpádné

Veszprém

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu