A keresztény Szíria

Egyedülálló felekezeti sokszínűség a Közel-Kelet legbiztonságosabb országában

A szeidnajai kolostor belső udvara

A szertartás végén a pap megáldja a Mária-ikon előtt imádkozó asszonyt, aki ezután gyertyát gyújt. A képet a hagyomány szerint Szent Lukács festette. Férje eközben imaszőnyegét összehajtogatja, hiszen a lefátyolozott aszszony és hosszú, ápolt szakállat viselő férje muszlimok. A jelenet csak a nyugati turista számára meglepő. Az Anti-Libanon-hegység egyik csúcsán meghúzódó falu, Szeidnaja ortodox kolostorába vesperás idején ugyanis vallási hovatartozástól függetlenül érkeznek a hívők, általában gyermekáldásért, vagy hosszú út előtt állva biztonságos hazatérésért imádkozva. (A templomot ezerötszáz éves Mária-szentélye - Jeruzsálem után - a Közel-Kelet második számú szent helyének rangjára emelte.) A kolostorhoz közeli étterem tulajdonosa büszkén meséli, hogy így tettek Szíria első asztronautái is, akik számára egy szeidnajai zarándoklat a hivatalos felkészítés részét képezte. A látottak és hallottak meggyőznek minket: a világ egyik legbiztonságosabb országában járunk, ahol a különböző felekezetekhez tartozó keresztények és muszlimok békében és tiszteletben élnek együtt.

Oszlopos Szent Simeont ábrázoló XVII. századi ikon

A korai kereszténység gyökereit őrzi Szíria: Damaszkuszban - amint azt az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk (9,2-25) - az első közösségek már egy évtizeddel Krisztus feltámadása után megalakultak. Saul a város falaitól néhány kilométernyire találkozott Jézussal. A területet mára egy forgalmas és zsúfolt, többségében keresztények lakta negyed foglalta el, a látomás helyszínén pedig egy Szent Pálról elnevezett kolostor és templomegyüttes áll, ahol 2001-ben II. János Pál pápa is misét mondott. Ananiás házát, ahol Saul a keresztségben a Pál nevet vette fel, szintén meglátogathatjuk az óvárosban, az "egyenesnek nevezett" utcáról nyíló kis sikátorban, a keleti kapu (Báb Sarkí) közelében. Ettől negyedórányira, egy másik kapu, a Báb Kisszán szomszédságában található Szent Pál-templom a városfalnak azon a részén épült, ahol az apostolt egy kosárban kimenekítették a városból. Az esemény emlékét egy dombormű őrzi a templom külső falán.

A damaszkuszi Szent Pál-templom freskósorozatának egy darabja

A bizánci uralom, majd az első muszlim dinasztia, az Omajjádok idején az egyházatyák legkiválóbbjai éltek e vidéken, teológiai műveiket ma is oktatják a szemináriumokban. Egyikük, Damaszkuszi Szent János a város főtanácsosi tisztét töltötte be Abdul Malik kalifa idején. A tisztségről lemondva később szerzetesként élt, nevéhez a bizánci képrombolók elleni vitairodalom legjelentősebb művei, valamint a keresztény-muszlim hitviták első fejezete fűződik. Értekezései és költeményei a keresztény apologéta irodalom valóságos gyöngyszemei, valamint nagy hatást gyakoroltak a muszlim racionális teológia egyes tételeire is.

A völgyben rejtőzködő Szent Tekla-kolostor Málúlában

De térjünk még vissza a kezdetekhez! A kereszténység egyik legkorábbi szent helyét ma az Omajjád mecset falai között találjuk meg. A mecset ugyanis annak a templomnak a helyén épült, amely a hagyomány szerint Keresztelő Szent János fejét őrizte. Az ereklye ma egy gazdagon díszített üvegszekrényben látható, előtte keresztények és muszlimok együtt imádkozhatnak. A mecset egyik minaretjét Jézusról nevezték el, aki a Korán jövendölése szerint a végítélet napján e helyen fog az égből alászállani. Palesztin barátnőm, akitől a felvilágosítást kapom, mindkettőjüket a "mi urunk" (szajjidná) elnevezéssel illeti, hiszen Keresztelő Szent Jánost és Jézus Krisztust az iszlám prófétaként tekinti és megkülönböztetett tiszteletben részesíti.

Az aleppói örmény negyed

A történelmi Szíriához tartozott az Apostolok cselekedeteiből szintén jól ismert Antiochia (az első világháború után francia nyomásra Törökországhoz csatolták), amelyet Szent Pál és Péter apostolok térítőmunkájának gyümölcseként a "pogány", avagy "görög kereszténység" hazájának tartanak, míg Jeruzsálemet a "zsidó" kereszténységének. Az itt élők nyelve vidéken és a szegényebb rétegek körében a szír (kelet-arámi) volt, míg a módosabb kereskedők és az elit a görögöt beszélte. A negyedik századra két fontos teológiai központ alakult ki: Antiochia - innen elsősorban nyugat felé és görög nyelven terjedt a kereszténység -, valamint Edessa, amely a kelet felé irányuló szír nyelvű hittérítés központja volt. Az ötödik századra már az úgynevezett monasztikus mozgalom is virágkorát élte. Az Aleppóhoz közeli Afrin völgyben, a Szent Simeon életének helyszínén épült bizánci stílusú bazilika mellett oszlopának maradványait ma is megtalálhatjuk.

A keleti kapu, Ananiás házának szomszédságában

Az ötödik században a történelmi Szíria keleti területein alakult ki és terjedt el a nesztoriánus, míg nyugaton a monofizita eretnekmozgalom. Az általuk képviselt nézetekhez követőik nem pusztán teológiai meggyőződésből, hanem sokkal inkább a konstantinápolyi görög ortodox egyházzal szembeni nemzeti függetlenség igénye miatt ragaszkodtak. A mozgalmakból kialakult egyházak ma is tovább élnek - megteremtve és fenntartva az ország egyedülálló felekezeti sokszínűségét. A nesztoriánusoknak, akik Jézus két külön természetét hirdetik, saját egyházuk és szír nyelvű liturgiájuk van. Azok, akik közülük elismerik Róma vezetését de megőrizték saját liturgiájukat, káld egyház néven működnek tovább. Mindkét felekezet hívei főleg Szíria észak-keleti területén, az iraki határ szomszédságában élnek. Krisztusban az isteni természetet dominánsnak nyilvánító monofiziták örökösei az alapítójukról, Jakob Bardairól elnevezett jakobiták, más néven szír ortodoxok.

Húsvéti szertartás a damaszkuszi örmény templomban - akik már be sem fértek

A monofizita tanok az örmények és a koptok között is elterjedtek. Szíriába több hullámban érkeztek örmények, akik saját liturgiájuk megőrzésével vagy a monofizita tanokat hirdető örmény ortodox, vagy a Rómához megtért örmény katolikus egyház tagjai. A napjainkban főleg északnyugaton és a mai Libanonban élő, szintén alapító szentjükről, a negyedik század végén élt Maronról elnevezett maroniták eredetileg a "monothelita" elképzelés hívei voltak, mely szerint Krisztusban két természet, de csak egy akarat lakozik; 1215-ben azonban ők is csatlakoztak Rómához, megőrizve szír nyelvű liturgiájukat. Ugyanígy tettek a jakobiták közül 1662-ben kiváló, ma szír katolikus egyház néven ismert közösség tagjai is. Az arab nyelvű liturgiát követő görög katolikusok, azaz melkiták a legnagyobb lélekszámú görög ortodox egyház tagjai voltak egykoron, majd 1724-ben elfogadták a pápa fennhatóságát. Mára a görög ortodoxok is az arab nyelvet részesítik előnyben liturgiájukban.

A latin patriarchátus csak mintegy százötven évig állt fenn Antiochiában. A keresztes háborúk nyomán jött létre, de a latin liturgia igazán csak palesztin területeken tudott gyökeret verni a helyi lakosság körében, valószínűleg a Bizánctól való nagyobb távolság miatt. A missziók igazi jelentősége a későbbi unitus egyházak Rómához való csatlakozásának előmozdítása volt. 1792-ben hozták létre az apostoli latin vikariátust Aleppó székhellyel. A latin rítus követői manapság főleg az országban élő európaiak leszármazottai, illetve a Palesztinából elmenekült keresztények. A protestáns missziók kis létszámú felekezetei az elmúlt évszázad térítéseinek gyümölcsei, híveik között szintén jobbára külföldi származásúakat találunk.

A szír főváros északkeleti, főleg keresztények által lakott két kerületében, néhány négyzetkilométernyi területen a felsorolt egyházak mindegyike (a nesztoriánusok kivételével) saját liturgiája szerint ünnepli vasárnaponként az Úr feltámadását. Természetesen azonban mindenki a lakásához legközelebb eső templomot választja, hiszen szinte minden családban több felekezet tagjai is megtalálhatók. Amint az egyik barátom édesanyja megfogalmazta: "Vannak különbségek, de ki törődik velük? Én szír katolikus vagyok, a férjem görög ortodox, az egyik sógorom pedig asszír (nesztoriánus). De ez nem Európa, itt csak egy a fontos, hogy keresztény légy."

Az ország keresztény vonatkozású emlékhelyeiről tucatnyi kötet jelent meg a világ legtöbb nyelvén. Reszafa, Szergiopolisz, a Holt Városok, Aleppó örmény negyede, Boszra, Kunawát, Jabrúd, Dúra Európosz - hogy csak a legismertebbeket említsem, igazi zarándokhellyé tették Szíriát. Mind közül egyet még szükséges név szerint említenünk. Damaszkusztól északra, szintén az Anti-Libanon-hegységben található Málúla, a világ egyetlen olyan falva, ahol ma is Jézus nyelvét, az arámit beszélik. A falu kék-fehér házait a hegy teraszaira építették, mintegy körbeölelve a magaslaton épült Szent Szergiosz-templomot. A völgyben pedig Szent Tekla kápolnáját találjuk, akiről úgy tartják, hogy Szent Pál tanítványa volt. Mindkettő a kereszténység legkorábbi szentélyei közül való.

A kolostorok s a szentek sírjai körül épült kápolnák az állam és az egyház közös erőfeszítései nyomán az ország legeldugottabb hegyi falvaiban is gyönyörűen megújultak. A keresztes lovagok lakótornyait és a velük érkező európai népesség településszerkezetét pedig egy fiatal magyar régész, Major Balázs tárja fel nemzetközi együttműködés keretében.

Szíriában az állami intézményekben dolgozók számára a vasárnap munkanap. A keresztény vállalkozások, boltok, gyógyszertárak azonban zárva tartanak, így a templomok minden mise idején zsúfolásig megtelnek. Az örmény ortodoxok kivételével minden ortodox és unitus hívő együtt ünnepli a karácsonyt, sőt hozzájuk még kisebb muszlim felekezetek is csatlakoznak, akik otthonaikban szintén állítanak karácsonyfát Jézus születésnapján.

A keresztények számára, akik az ország lakosságának mintegy tíz százalékát alkotják, Szíria a Közel-Kelet és az egész kontinens legbiztonságosabb szigete. Vallási hovatartozása miatt senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés, hiszen a muszlim többségű országok közül egyedülálló módon az iszlámot itt nem nyilvánították államvallássá, a személyi igazolványban nincs feltüntetve a vallási hovatartozás, s a kereszténységre való áttérés sem tiltott. A karácsony és a húsvét (ez utóbbi mind a Juliánusz-, mind a Gergely-naptár szerinti időpontjában) állami ünnep és munkaszüneti nap. A legfontosabb keresztény ünnepeken a körmenetek és a szentbeszédek kihangosítása megszokott dolog. Szíria egyébként több ezer iraki és szudáni keresztény családnak is menedéket ad.

A Damaszkusz fölé magasodó Kasszion-hegyen található az a barlang, amelyben a hagyomány szerint Káin megölte Ábelt. Mi sem áll távolabb azonban Szíriától, mint a testvérgyilkosság szelleme. Mindig emlékezetes marad számomra az ott töltött húsvét, amikor utcánk muszlim boltosa festett tojásokkal, szintén muszlim, tradicionális fejkendőt viselő háziasszonyom pedig egy halacskát ábrázoló fali kerámiatányérral ajándékozott meg. A biztonság kedvéért pedig még meg is kérdezte, vajon tudom-e, mit jelent a hal szimbóluma.

Szíriában a harangok és a müezzin együtt hívja imára a hívőket, így az ott élők és az odalátogatók soha nem felejthetik el, hogy a kereszténység szülőföldjén járnak.

Szöveg és kép: Speidl Bianka

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu