A szellem és a palack

A hívő emberek tudják, hogy a világ nem ér véget az ő horizontjuknál. (S hogy vannak jó és rossz szellemek egyaránt.) Fontos tudás ez, amely mértéktartásra inti az embert. Hogy ez a hit - amely csak része annak, amely az Istenben valóban hívő embert jellemzi - fogyatkozóban van a világban, ezt keservesen tapasztaljuk mindennap, és közben arra is gondolhatunk, hogy ez az emberiség életébe kerülhet.

Az utóbbi hónapok európai esőzései, az egymást követő több ázsiai szökőár, a példátlan pusztítást végző közép-amerikai forgószelek az újságok vezető anyagaiként kerülnek elénk, de arról legfeljebb rövid hírösszefoglaló tájékoztat, hogy például a brazíliai esőerdőknek immár közel ötven százaléka eltűnt. A brazil kormány, mint hírlik, nem akar hinni a szemének - vagyis annak az amerikai-brazil vizsgálatnak, amely műholdról készült felvételekkel bizonyítja ezt az állítást.

A brazil kormány talán azért sem akar hinni a szemének, mert tudatában van annak, hogy nem képes gátat vetni a folyamatnak. A "globalizált világ" fedőnév mögött ugyanis a jelek szerint már gazdasági érdekszövevény működik, amely kicsúszott a kormányok ellenőrzése alól. Lehet, hogy ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a politika, amiről a híradások zöme szól, nagyobbrészt arra való, hogy elfedje a szavazópolgárok szeme elől azt a szörnyűséget, hogy szabadságra meg liberalizmusra hivatkozva a demokrácia egyre szakadozottabb kulisszái mögött valójában egy országok és világrészek fölött átnyúló gazdasági érdekszövetség diktatúrája mozgatja a világot.

Többé-kevésbé tudjuk ma már, hogy a néhány év előtti, világméretű kergemarhakór-hisztéria mögött például hatalmas húsipari cégek érdekei húzódtak meg. A mostani madárinfluenza-pánik hátterében a gyógyszer- és oltóanyagipar óriási profitérdekeit sejtik nem kevesen. Bizonyítani mindezt természetesen nehéz, mert a közvélemény döntő többségét befolyásoló médiumok éppúgy néhány óriáscég kezében vannak, mint a legkülönfélébb iparágak, a profitérdek közössége nagy egységteremtő erő. Rossz rágondolni, hová vezethet ez.

Gyerek voltam még, amikor apám a hatvanas évek vége felé egy osztrák műszaki folyóiratban arról olvasott, hogy az ottani atomerőművek kezelőszemélyzetének kiképzési rendjében a sok szakmai tudnivaló között szerepelt a hittan is. Különféle keresztény felekezetek képviselői voltak az előadók, akik nem vallásuk tantételeire oktatták a hallgatóságot, hanem annak belátására, hogy a világ nem ér véget az ő szemhatáruknál. Aki ugyanis nem veszi tudomásul, hogy sok minden van az ő szűkös személyes látókörén túl, arra nem lehet rábízni olyan fontos dolgot, amilyen például egy atomerőmű kezelésének bármilyen részfeladata.

Lehet, hogy ezzel a felelősségtudattal kellene eljárniuk mindazoknak, akik egy-egy kis munkahelyi közösség, nagyvállalat, iparág, ország vagy világcég vezetőjének kiválasztásába beleszólhatnak. Különben végérvényesen és jóvátehetetlenül kiszabadul a szellem a palackból. És tudjuk, nem csak jó szellemek vannak.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu