|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Szólj hozzá! Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is. Októberi témánk: 1956 - ma már a múlté? Egyetemista fiatalok vallomásaiból: Sajnos az ‘56-os forradalom eseményei nem sokat jelentenek számomra. Csupán a történelemórákon hallottakat tudom magamban felidézni, de ez kevés ahhoz, hogy érzelmeket is keltsenek bennem. Annyit tudok róla, hogy ez a forradalom egy szörnyű egyeduralomnak próbált véget vetni - sajnos eredménytelenül -, és rengeteg áldozatot követelt. Nem látom át az eseményeket, és csak a miértek vannak a fejemben. Sz. T. A szomszédunkban élő nyolcvankét éves néni büszke rá, hogy ő is azok közt lehetett, akik ledöntötték Sztálin szobrát. A párom apukájának barátját pedig a Magyar Rádió előtt lőtték le. Néha kimegyünk a sírjához - bár nem ismertem - olyankor furcsa érzésem támad. A régmúlt és a ránk váró jövő gondolata foglalkoztat. 1956-ban tömegek voltak képesek meghalni a hazájukért, ez az igazi hazaszeretet. Közhely, hogy a mai világban - ha kimondjuk, ha nem - mindenki a saját bőrét menti, ahogy tudja. A régi, ‘56-os fiatalok (egyetemisták) indulatai, érzelmei mind kifejeződnek az erről szóló dokumentumfilmekben. Jó látni, hogy volt miért élniük. M. K. Sokan élnek köröttem, akik átélték a forradalom és szabadságharc minden percét. Bennük még mélyen élnek az emlékek. Szerintük a várva várt rendszerváltás sem hozta meg a kellő változást. Bízom benne, hogy az ötvenedik évforduló felé közeledve sikerül átadni nekünk, fiataloknak az akkori érzéseket, eszméket, és ezzel talán sokakban új értékrendet felállítani. A. K.
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|