"A kő marad ..." - avagy a sírkövek üzenete

Nem kell esztétika-professzornak lenni ahhoz, hogy megmagyarázzuk, miért vált oly gyorsan szállóigévé Wass Albert Üzenet haza című versének címben idézett refrénje. Hiszen - ahogy Cholnoky Viktor írja - "az ember az örökkévalóságot először ösztönszerűen a kőben érezte meg", következésképpen a sírkő számunkra jóval többet jelent, mint az elhunyt emlékét néhány emberöltőn vagy évszázadon keresztül megőrző jel.

Sírkő Cservölgypuszta határában

Még akkor is, ha az idők folyamán a teremtett világban megtapasztalt sok élet-csoda is az örök megújulásra, azaz az örökkévalóságra irányította figyelmünket, s egyre több növény-, illetve állatszimbólum került sírköveinkre. Legyen tehát sírkövünk akár egy, a Maros sodrában évszázadok során simára csiszolódott mázsás kőtömb - mint amilyen a marosvécsi Kemény-kastély kertjében Wass Albert hamvai fölött áll -, akár a folytonos megújulást szimbolizáló fűzfavésettel díszített kőlap Körösfő temetőjében, vagy a világ elől rejtve maradt nógrádi cservölgypusztai temetőben megőrződött, a gazdag jelentéstartalmú galambbal (lásd például Mk 1,10; Lk 3,22; Jn 1,32) egybefaragott kőfeszület, azok valamilyen módon mind az elmúlhatatlanra, az örök életbe vetett reményre utalnak.

Wass Albert-emlékhely a marosvécsi Kemény-kastély kertjében

Persze, sírjaink többségén ott van keresztény hitünk legfőbb szimbóluma, Krisztusnak a bűn és a halál feletti győzelmét jelképező kereszt. Szép példája ennek a zsirai templomkertben található, 1705-ből származó, könnyed pilaszter-díszítésű barokk sírkő, vagy az 1781-ben elhunyt Maria Anna nyughelye Bakonykútiban, rajta a megváltottságunkra utaló IHS-jel (Iesus Hominum Salvator, azaz Jézus, az emberek megváltója). Nem ellentmondás, de emberi alakok is "megférnek" sírjainkon, különösen akkor, ha általuk - mint például ahogy az Ősagárd egykori temetőjében gondosan megőrizve látható - a Szűzanya két évezreddel korábban átélt fájdalmára emlékezhetünk. A sírkő talapzatán ugyanakkor belevésve ott a vigasztaló "1 Korintus XV. 22" felirat, melynek "megfejtése": "Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel."

Ősagárd elhagyott temetőjében...

A régi sírkövek többet üzennek mai szekularizált világunknak, mint a modern szellem jegyében állított urnafülkesorok, a szóróparcellás végtisztességadás, vagy az a nyugaton terjedni látszó gyakorlat, melynek során a hamvakat a "vissza a természet ölébe" mottótól vezérelve úgynevezett "Friedwald"-okban (erdei temetőkben) földelik el.

A sírkőállítás hagyománya azért továbbra sem tűnt el. Vannak persze a gyászolók gazdagságát tükröző, olykor a kivagyiság jegyében állított drága sírok is, de még az ezeken lévő jelek, feliratok is túlmutatnak a puszta földi léten. Léka temetőjében sétálva, az egyik újabb síron márványtáblába vésve például ezt olvashatjuk: "Egy szeretett ember halála nem más, mint annak a kincsnek a visszaadása Istennek, melyet Ő érdemtelenül nekünk kölcsönadott". Sírjaink általában persze jóval egyszerűbbek, szegényebbek, s nem is áll rajtuk semmiféle tanító-figyelmeztető-emlékeztető felirat vagy sírvers. De még dűlőfélben, moha-benőtten is képesek továbbadni a vigasztaló üzenetet: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki bennem hisz, ha meghal is él."

Kép és szöveg: Szende Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu