Hit nélkül feldolgozhatatlan a halál

Novemberi beszélgetés Agg József főesperessel

"Holtak városa" mellett tör égbe a kaposvári Jézus Szíve-templom tornya. Hősök templomának is nevezik, mert márványtáblára vésve több száz I., majd II. világháborús somogyi hős neve is megtalálható az 1927-ben felszentelt templomban. Agg József főesperes húsz éve pasztorálja a tizenötezres városrész híveit, s örül, hogy nemcsak halottak napja közeledtével mondatnak misét elhunyt családtagjukért a hozzátartozók.

Nem nyomasztó, hogy a Keleti temető szomszédságában áll a plébánia?

- Egyáltalán nem, mert rendezett a temető, alig van elhanyagolt sír, és jó látni, hogy nap mint nap jönnek szeretteikhez az emberek. Amiatt azonban szomorú vagyok, hogy a külsőségek dominálnak a kegyeletben, és a hozzátartozók a temetést tartják a leglényegesebbnek, nem pedig azt, hogy az elhunyt el legyen látva szentségekkel. Tudatlanság, buta félelem? Nem tudom, mi lehet az oka ennek. Általában százhatvan- kétszáz embert temetek évente, s közülük alig negyven olyat, aki a szentségekkel megerősítve indult utolsó útjára.

Milyen ereje van a szent kenetnek?

- Segíti a távozást, erőt ad. A pápai áldással teljes búcsúban részesülhet az illető. Az Úr elengedi minden büntetését, ha elfogadja akaratát, és természetesen előtte elvégezte gyónását.

Külsőségek, túlkapások egy-egy temetésen is megnyilvánulhatnak. Annak is tanúi lehettünk már, hogy élő vörös rózsából készült oszlopok szegélyezték a bebútorozott kriptát. Isten vajon mit szól ehhez?

- Szerintem mosolyog rajta. Örök igazság: aki a belsőt nem értékeli, az a külsőségekkel akarja pótolni.

Több mint négy évtizede pap. Minden bizonnyal sok haldoklóval találkozott.

- Ahova hívtak, siettem időben odaérni. Mindössze ketten utasítottak el negyvenhárom év alatt. Régebben gyertyát tettek a haldokló kezébe, mondván: közeleg az odaáti élet, az örök világosság. Többször is részese lehettem, amikor a halál előtti pillanatokban bocsánatot kért az illető az összes hozzátartozójától, majd meggyónt. Egyszer egy hároméves, leukémiában szenvedő, roppant értelmes kisfiút temettünk. A szülők összetörten álltak sírjánál, de hittel elfogadták a megmásíthatatlant.

A hívő ember számára megnyílik az öröklét kapuja; sokan vágyják a folytatást, míg mások félnek a haláltól. Miként lehet úrrá lenni a készülődés és a félelem kettős érzésén?

- A keresztényeknek nem kell félniük, hiszen új ég és új föld vár ránk. A hittanos gyerekek is gyakran kérdeznek erről, és én csak bátorítom őket: természetes a félelem, de nem a beteges félelem. A halált hit nélkül nem lehet feldolgozni. Nagy tanulság számomra az, hogy minél egyszerűbb valaki, annál mélyebben hisz az örök életben. Az egyik idegsebész ismerősöm mesélte: egy időben figyelte a hívő és a hitetlen haldoklókat, és óriási különbséget tapasztalt. Míg a hívők elfogadták a tényt, és csendesen, szívükben békével távoztak, addig a nem hívők gyötrődve, kínlódva, nyugtalanul hagyták el e földi létet.

Mit tapasztal: nem jelent túl nagy veszélyt a felejtés?

-- Dehogynem! Az emberekből kezd kikopni a hála. A mai nemzedék jelentős része nem becsüli a szüleit, eltávolodik a testvérétől, elfelejti tanítóit, papjait. Sajnos, a fiatalok egy része mindent készen kap, így sokan nem is tudják, mit jelent az áldozatvállalás vagy a lemondás.

Lehet-e tenni valamit a felejtés ellen?

- Emlékeztetni és figyelmeztetni, de már a szülőket erre kellene nevelni, s akkor ők is megpróbálnak olyan családi életet biztosítani, amelyre mindig kellemesen emlékszik a gyerek. Az elmaradt otthoni nevelést, sajnos, később már szinte lehetetlen korrigálni. Kellenének példaképek is, akikre felnéznek a fiatalok. Én is tisztelettel gondolok Boldizsár Zoltán kanonok úrra, akit Rott Nándor veszprémi püspök bízott meg a somogyi megyeszékhely második plébániájának szervező feladataival, s aki ezt a hatalmas templomot és plébániát is építtette. De nemcsak ez az épület fűződik a nevéhez, hanem a művelődési ház és a posta, valamint a közvágóhídi vasútállomás is. A kommunisták Orosztonyba száműzték, de ott sem adta fel, és folytatta az építkezést. Gimnazista koromban ismertem meg, nála ministráltam. Aranymiséjét itt mondta a templomban, és ide is van eltemetve.

Tizenhat éve tanít a Veszprémi Hittudományi Főiskola Kaposvári Egyetemre kihelyezett tagozatán. Hány hitoktatóképzős tanítványa van?

Általában húsz-huszonöt hallgatóm van, akiknek alapvető hittant és ökumenizmust tanítok. Akik hozzám jönnek, azok komolyan veszik elhatározásukat. Örülök, hogy a szokásos tanár-tanítvány viszonyon kívül tapasztalom a kötődésüket, és rendszeresen megkeresnek a plébánián.

Mint ahogy a katekumenek, fiatal felnőttek is gyakran benépesítik a plébániát. Sok a kereső ember?

- A gyerekkorban elszenvedett hiányt, a törést nem könnyű kiheverni. Persze nekünk, lelkipásztoroknak nem számokban, nem tömegben kell gondolkodnunk, hiszen Isten előtt a kevés sem kevés. Örülnünk kell a legkisebb biztató jelnek is. Jézus nem véletlenül mondta: só és kovász legyünk. Egyikből sem kell sok, mégis hatással lehet a környezetére.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu