LITURGIA

Küldetést kapunk

Érdekes, hogy szentmisénk a missa szóról kapta nevét, amely a záró szertartások hangsúlyos mondatában így hangzik el: "Ite missa est!" Ezt magyarul így szoktuk fordítani: "A szentmise véget ért, menjetek békével!" Igen, az elküldés szertartásáról van szó, a krisztusi missziós parancsról.

Mivel nyilvánvaló, hogy vallásosságunk nem merül ki a szertartások végzésében, az átlényegülés, sőt az egész eucharisztikus ünneplés azért történik, hogy bennünk, hívőkben érhessen véget. Hogy általa régi emberségünket levetve új emberré lényegülve egyre inkább Krisztus képmásává alakuljunk.

Mielőtt a szentmiséről hazamegyünk, az egyház tudatosítja bennünk, hogy most nem egyszerűen csak arról van szó, hogy eltávozunk a templomból, hanem Krisztustól küldetést kapunk. Ha úgy tetszik, a miséről egy másik misére, személyes életünk missziójába, küldetésünk helyszínére megyünk. Oda, ahová Isten helyezett bennünket, hogy tanúságtevő életünkkel csodatetteit és szeretetét hirdessük. A Krisztustól megszentelést nyert Isten népe elindul, hogy keresztény, azaz krisztusi voltáról tegyen bizonyságot embertársai között.

Vajon nem túl nagy luxus-e tehát pusztán csak látogatni vagy hallgatni a szentmisét? Elmenni, és csupáncsak ájtatoskodni a szertartás alatt, miközben Krisztus ki akarja osztani magát az Igében, a közösségben és a kenyér színe alatt, mégpedig azért, hogy egyre elkötelezettebb munkatársaivá tehessen bennünket?

És fordítva: lehetséges-e krisztusi emberként élnünk anélkül, hogy rendszeresen visszatérnénk hozzá, hogy újra és újra felismerjük és magunkhoz vegyük őt a szent misztériumokban? Nem álságos képmutatás-e, nem ostobaság-e azt állítani, hogy úgymond felesleges dolog állandóan a templomban csúszni-mászni, mert az a lényeg, hogy jó emberek legyünk? Tényleg csak ennyiről lenne szó? Arról, hogy önmagának elég, jóságra erőlködő humánus életet éljünk? Tényleg nem volna szükségünk megváltásra és felemeltetésre?

Az eucharisztikus ünneplés és a krisztusi élet elválaszthatatlanok egymástól. A kettő feltételezi egymást, és bizonyos értelemben egymásból forrásozik. A szentségi Krisztustól a rászorulókban, embertársainkban tőlünk segítséget kérő Krisztushoz megyünk, hogy e találkozásokban és a szeretet gyakorlásában új értelmet találva egyre mélyebben ünnepeljük és megértsük az isteni jelenvalóság és a belőle fakadó megistenülésünk misztériumát.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu