A modernitás prófétája

Goya-kiállítás Bécsben

Ausztria tanulékony köztársaság, megszívlelte a nagy hazai kritikus, Thomas Bernhard ostorozó szavait, aki Régi mesterek című regényében megjegyzi: "Ausztria még egy Goyát vagy El Grecót sem mondhat magáénak!" A bécsi Kunsthistorisches Museum most a madridi Pradóval összefogva - János Károly király védnökségével - nyitotta meg azt a nagyszabású Goya-kiállítást, amelyet 2006. január 6-áig tekinthetnek meg az érdeklődők. A nemzetközi kölcsönzéseken túl spanyol arisztokraták magángyűjteményeiből állt össze a különleges tárlat.

Önarckép

A legnagyobbnak tartott Goya-festmények közül mintegy nyolcvan kép kápráztatja el a látogatókat, de a kiállításon a művész grafikai munkásságát színesen reprezentáló anyag és a madridi királyi faliszőnyeg-manufaktúra - Goya-tervek alapján készült - kollekciója is látható. A festő, grafikus és litográfus ismert önarcképei mellett megtekinthető a Napernyő (1777), a Hinta (1799), a Bolond (1791), Manuel Zuniga gyermekkori portréja (1788). Figyelemre méltók a korai könnyed burleszk rokokó-figuratív faliszönyegek, a spanyol Bourbon-uralkodók és az akkori társadalmi elit reprezentánsainak képei, a barátok és neves művészek körének beszédes portréi. Feltűnnek a tárlaton Goya humánus eszméktől áthatott háborús "beszámolói", amelyek a napóleoni megszállás viszontagságairól vallanak. A háború idejéből való börtönben, kórházban, idegszanatóriumban játszódó "horrorjelenetek" jórészt az 1793 után megsüketült mester háborgó lelkének tükreként foghatók fel. A festő szinte kivétel nélkül a politikai erőszak, az inkvizíció áldozatai mellett foglal állást drámai műveiben.

A Desastres de la Guerra (1810) háborús borzalmaiból aztán a humoros megjelenítésű capricciók (Caprichos, 1798), az élvezet és az öröm érzésétől vezérelt női portrék /Villafranca márkiné (1804), Santa Cruz márkiné (1805), a budapesti Szépművészeti Múzeumtól kölcsönzött Vízhordó lány/, valamint a túlfűtött fantáziából születő boszorkányjelenetek és bikaviadalok térítik ismét magához a szemlélőt.

A gyűjtemény - a Pradóban szerzett sok személyes élményt megerősítve - bizonyítja, hogy El Greco, Velázquez, Picasso társaságában Goya évszázadok világfestészetének legnagyobb spanyol alkotói közé tartozik.

Francisco de Goya ifjú művészként velencei mintára és a kor követelményeinek szellemében a fénnyel teli rokokó táncokat tükröző könnyed, játékos stílusban festett. Bejáratos lett az udvarba, mi több, IV. Károly király udvari portréfestőjévé nevezi ki. Elhalmozzák az egyházi és udvari megrendelésekkel; előbb udvaronc, majd mind jobb anyagi körülmények közé kerülve a kor ünnepelt személyisége lesz. 1793-ban egy betegség következtében megsüketült, ami súlyos lelki válságba kergette - zárkózott, önmagába menekülő emberré vált. A "szépfestőből", a humanista portrétistából a korrupt monarchia és a politikai gyilkosságok realista ábrázolója lesz. Ugyanakkor lelkét, szellemét boszorkányok, démonok szaggatják. Ezeket a jeleneteket - a külvilág értetlenségétől kisérve - főképp grafikai munkáiban ábrázolja. Az inkvizíciótól is tartania kell, ezért Goya a "süketek házának" nevezett Quinta del Sordóba vonul viszsza, amelynek falaira híres "fekete képeit" festi. Megmagyarázhatatlan, szürrealisztikus víziókkal veszi körül magát. Nemcsak a sors, de a politika is üldözi a festőt, akinek menekülnie kell. A kiutat Franciaország jelenti, ahol 1828-ban Bordeaux városában ér véget az expresszionizmus korát megelőző modern festőpróféta élete.

Goya eszmékben, motívumokban, ötletekben és hangulatokban gazdag, színes és komplex művészete példája annak, mi mindenre képes a képi kifejezés mind a jó, mind a rossz értelmében. Precízen finom és erőteljes vonalvezetése optikailag keríti hatalmába a nézőt. Expresszív realizmusa a XVIII. század végének és XIX. század elejének viharos politikai-szociális átalakulásából született, és erős ellentéte Közép-Európa egyidejű biedermeier "struccpolitikájának", a romantika meneküléshangulatának, de még a francia klasszicista forradalmi festészeti megfogalmazásnak is.

Reviczky Katalin (Bécs)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu