Együtt haladunk a keskeny úton...

Hetvenéves testvérlapunk, az Evangélikus Élet

Keresztényhez méltó példás józansággal ünnepelte hetvenedik születésnapját protestáns testvérlapunk, az Evangélikus Élet. A jubileum apropójából Budapesten rendezett egész napos hálaadó együttléten szerzők, szerkesztők és olvasók elsősorban az utóbbi évtizedek hazai egyháztörténeti eseményeit elevenítették fel. Példás "ünnepi józansággal", vagyis nem töretlen sikertörténetté stilizálva a megtett utat. Nehéz volt a szembenézés, avagy tekinthető ez az őszinte, önkritikus hozzáállás tipikus lutheránus attitűdnek? Kérdéseinkkel az Evangélikus Élet jelenlegi főszerkesztőjét, T. Pintér Károlyt kerestük meg.

- Lapozgatva az egyházi közélet ünnepi történéseit (is) dokumentálni hivatott újságokat, akár azt is hihetnők, hogy az egyház "sikerágazat". Isten kegyelméből végső soron valóban az örök élet nyerteseinek tudhatjuk magunkat, ebben a világban azonban a keresztények közössége mindig is keskeny úton haladt. A kereszt teológiáját hirdető Luther Márton színre lépése óta ugyanakkor talán valóban könnyebb őszintén szembenézni nehézségeinkkel és bűneinkkel. Mert a reformátor azt is tudatosította, hogy az őszinte önvizsgálat révén újra és újra ráeszmélhetünk "sikerünk kulcsára". Arra, hogy miközben mi magunk minden igyekezetünk ellenére is csak bukdácsolunk ezen a bizonyos keskeny ösvényen, Jézus Krisztus "halálos szeretete" biztos fogódzó. Ezt igazolta az a tanulmány is, amelyet - Az evangélikus élet hetven éve - az Evangélikus Élet 70 évfolyamának tükrében címmel - felkérésünkre az Evangélikus Levéltár munkatársai készítettek. Szeptember 24-iki országos találkozónkon ez alapján idéződött fel élőszóban is a hét évtized egyház- és sajtótörténete. Emberileg csakugyan nem tekinthető egyik sem "töretlennek" (két világháborús évben az 1933-ban alapított lap kiadása is szünetelt), de például azért is okunk lehetett a hálaadásra, hogy hetilapunk hasábjairól az Evangélium a legnehezebb időkben sem kényszerült "száműzetésbe"...

Feltételezem, hogy a múltidézés ugyanakkor személyi sérelmeket is felszínre hozott.

- A tanulmány készítői előrebocsátották, hogy munkájukat nem tekintik befejezettnek. Magam is úgy vélem, hogy közelmúltunk néhány kevésbé fényes fejezetének taglalása túlságosan is vázlatosra sikeredett, de megnyugtatónak tartom, hogy a "váz" viszont vállalható, azaz hiteles. Amióta a különszámban megjelentetett dolgozat hetilapunk internetes honlapjáról is letölthető, számos kiegészítő, adatpontosító információt kaptunk. Bár nem zárható ki, de tudomásom szerint ezek egyikét sem motiválta kifejezetten személyi sérelem keltette indulat.

A lap jelenlegi főszerkesztőjeként mit tart a leginkább vállalhatónak, folytathatónak a hetvenéves örökségből?

- Miként a múltban, ma is az Evangélium közvetítésének szolgálata az elsődleges szerkesztői feladat. Amikor az ezredfordulón átvettem a stafétát, az nem is volt kérdés számomra, hogy a hagyományosan igeközpontú rovatokat meg kell tartani. A kihívást inkább az jelentette és jelenti, hogy miként lehet elérni az "üzenettel" azokat is, akik kezükbe veszik ugyan az Evangélikus Életet, de elsősorban nem hitéletük, hanem - úgymond - népegyházi kötődésük ápolása végett...

Mitől evangélikus lap a mintegy hat-hétezer példányban megjelenő Evangélikus Élet? Attól, amiről, vagy attól, ahogyan szól?

- Nincs két Evangélium, nincs külön evangélikus Isten. De fenntartással kezelendő az olyan közkeletű vélekedés is, miszerint a történelmi egyházak között az evangélikusok a legliberálisabbak. A mi egyházunkon belül is jelen vannak különböző kegyességi irányzatok, bár tény, hogy az evangélikus egyház kevésbé "szakadozott"... Felekezetünkön belül tehát annak ellenére is létezik egy erős identitástudat, hogy a nyitottság talán világszerte jellemzője az evangélikusságnak. Őszintén remélem, hogy ez hetilapunkban is tükröződik. Így a reformáció évfordulóján szabad legyen hangsúlyoznom, hogy továbbra is megvan bennünk a "szüntelen megújulásra" való készség, de én személy szerint még a teológiai megalapozottságú derű, a lutheri hilaritás képviseletét is szeretném az Evangélikus Élet jellemzőjének tudni.

Katolikusok, reformátusok, evangélikusok évszázadok óta élünk együtt ebben az országban. A hazai evangélikusság hetilapjában milyen tere van az ökumené témakörének?

- Említett nyitottságunkból következik, hogy figyelemmel kísérjük a testvéregyházak életét. Tizenkét oldalas újságunk "Keresztutak" elnevezésű oldala elsődlegesen épp a testvéregyházi kapcsolatok bemutatására hivatott. Részünkről ez azonban csak látszólag nagyvonalú gesztus. Ennél ugyanis többről van szó. Tisztában vagyunk azzal, hogy híveink jelentékeny hányada vegyes házasságban él. Nem kevés azoknak a családoknak a száma sem, amelyekben az evangélikus és a katolikus (vagy református) hetilapra egyaránt előfizetnek. Hát hogyne igyekeznénk tudatosítani azt, hogy ebben a mind barátságtalanabb világban bennünket ugyanannak az Úrnak a kegyelme tart meg a keskeny úton!

(kipke)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu