Szent ez a tömeg...!

A győri tizenkét pont, és ami utána következett

Bóna László, győri általános püspöki helynök 1956 októberében - akkor a püspök szertartójaként - tizenkét pontos kiáltványt fogalmazott meg Horváth Lajossal, a székesegyház sekrestyeigazgatójával közösen a győri papok nevében. Erről, illetve Bóna László szerepéről és későbbi sorsáról beszélgettünk a helynök úrral.

- Október 24-én reggel átmentem misézni a székesegyházba. Ott azzal fogadtak: hallottam-e, mi történt Pesten? Az este tüntettek... Majd jöttek a hírek, hogy Győrött is mozgolódnak az emberek. Horváth Lajossal elindultunk a városháza előtti térre, mely akkor már tele volt emberekkel. A városháza erkélyéről pedig egymás után szónoklatok hangzottak el. A körülöttünk lévő emberek egyre gyakrabban kérdezték: maguk nem mernek fölmenni?

Tudták, hogy önök papok?

- Akkori szokás szerint reverendában jártunk, s amikor az emberek megpillantották a nálam fejjel magasabb Horvátot, aki igen népszerű papnak, kiváló szónoknak számított Győrött, egyre többen kiáltották: halljuk Horváth Lajost! A vagongyár felől özönlő tömeget látva paptársam ezzel kezdte beszédét: szent ez a tömeg! Szép, rövid, tartalmas, egyházias és hazafias jellegű beszédet mondott, mely nélkülözött minden szélsőséget.

Ön nyomon követte a városi eseményeket?

- Ott voltam, amikor a tömeg a Nádorvárosban lévő ÁVH-központ előtt tüntetett. Azt skandálták: iskolát az ávóból! Az ablakokon sötét függöny, de mintha egyes pontokon kidudorodott volna: nyilván a géppisztolyok csövétől. Később valahonnan lövések is eldördültek, többen megsebesültek. Közben egy tárgyaló bizottságot beengedtek az épületbe, s annak tagjai megállapodtak az ávósokkal, hogy azok nem lőnek, s átadják az objektumot.

Tanúja voltam a börtönnél a foglyok kiszabadításának. Ott is óriási tömeg gyűlt öszsze. Kinyílt a börtön kapuja, s egymás után jöttek ki a politikai foglyok, amikor egyszer csak a sarkon befordult egy teherautó, melynek platóján civil ruhás ávósok ültek, s lőni kezdtek a tömegre. A menekülők közé pedig - amenynyire meg tudtam ítélni - kézigránátokat dobtak. Két fiatal lány halt meg.

A forradalom napjaiban Győrött is megalakultak a pártok...

- A városban hagyománya volt a kereszténydemokrata politizálásnak. Közi Horváth József győri egyházmegyés pap az 1930-as évek közepén a szociáldemokrata jelölttel szemben megnyerte az országgyűlési választásokat a munkásnegyedben. S amikor 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot, tudomásom szerint ő volt az egyetlen, aki fölszólalt ez ellen a parlamentben. Később külföldre menekült, s földolgozta Apor püspök életét. A Kereszténydemokrata Párt 1956-ban azonnal feléledt, a Szent István úton székháza is nyílt, ahol magam is több alkalommal megfordultam.

Közben létrejött a győri Dunántúli Nemzeti Bizottság.

- Elnöke egy korábbi párttag, Szigethy Attila lett, aki nyilván ráébredt, hogy meg kell változtatni az addigi helyzetet. A városháza nagytermében az ő vezetésével folytak a gyűlések, melyeken én is részt vettem. Forró hangulatú összejövetelek voltak ezek. Egy alkalommal belépett egy általunk nem ismert férfi, s megrázta a kezében lévő csengőt. A hirtelen csöndben felszólította a jelenlévőket: Budapesten folyik a vér, menjünk oda harcolni, ugyanakkor a Nemzeti Bizottság szakadjon el Budapesttől, a Dunántúl legyen független köztársaság... s ehhez hasonlókat kiabált.

Mindenki nézte, ki ez az ember, s mit akar? Ekkor fölálltam, nyugalomra intettem a jelenlévőket: "Nem tudjuk, ki és milyen szándékkal küldte ezt az embert. Mi magunk döntsünk arról, mit akarunk." Ekkor Nyugatról érkeztek már a segélyszállítmányok, ám elosztásuk rengeteg viszszaéléssel járt. Ezért azt a javaslatot tettem, hogy az ENSZ illetékes szervezete vegye kézbe a segélyakciót - de ezt már nem mondhattam el, mert közben az ENSZ nevének hallatára az egész terem fölállt, s tapsolni kezdtek. Később a rendőrség ennek alapján azt akarta rám bizonyítani, hogy én az ENSZ-csapatok behívása mellett agitáltam, amiről szó sem volt.

Mi lett az önök tizenkét pontjának a sorsa?

- Stencillel sokszorosítottuk, újságban nem jelent meg, nagyobb publicitást nem kapott. Azt gondoltuk, hogy ezek a követelések megvalósíthatók a várható fordulat után: a vallásszabadság, a szerzetesrendek visszaállítása... Az utolsó pontban hangsúlyoztuk: nem kívánjuk az egyházi földbirtok visszavételét.

A forradalom leverésének híre hogyan érintette Önt?

- November 4-dike után a győri egyházmegye papjai közül tizenegyen külföldre távoztak. Csornai vagyok, s a mi házunk mellett vitt az út Bősárkány, a határ felé. Édesanyám tudta, hogy valamelyest részt vettem a dolgokban, ezért igyekezett rábeszélni, jobb lenne, ha én is kimennék. Nem megyek, maradok itthon, válaszoltam neki.

- S elérkezett 1957. március 14-dike.

- Házkutatást tartottak a püspökségen, ahol én is laktam. A pincétől a padlásig mindent átvizsgáltak. Három csoportot alkottak a rendőrök, s mindegyikhez rendeltek valakit a házból. Az egyik kísérő én voltam. Amikor beléptünk saját szobámba, a nyomozók körülnéztek, de már fordultak is ki. Ez furcsa volt, mert másutt mindent fölforgattak. Este, lefekvés után zörgettek az udvarról az épületbe nyíló ajtón: nyissák ki! Kilestem, de nem válaszoltam. Az egyenruhások rövidesen benyomták az ajtót, s azonnal a szobámba jöttek. Mindent átkutattak, a két szomszédos szobában lakó paptársamat hívták át tanúnak, majd fölmutatva a letartóztatási parancsot, elvittek. A közelben lakott Horváth Lajos, őt is ekkor hurcolták el.

Egy kis zárkában hatan vagy heten szorongtunk. Talán két hétig lehettünk ott, közben többször kihallgattak, majd átszállítottak bennünket a Pénzügyi Palotába, akkoriban a karhatalmisták laktanyájába. Később Kistarcsára szállítottak. A fogadóépületben egyszemélyes zárkák vannak. Kilencen szorongtunk benne, még csak leülni sem tudtunk. Egyszer csak hallom valamelyik éjszaka: "Dr. Bóna László melyik zárkában van? Zörgesse meg az ajtót!"

Elvezettek. A földszinten két kékszalagos ávós várt. Levettették a kabátomat, mire azt a mellettem lévő ágy szélére helyeztem. "Az ágyamra dobja a kabátját! - üvöltött rám az ávós. - Dobja le a földre. Hajoljon le" - mire gumibottal ütlegelni kezdtek. A bántalmazás másnap megismétlődött. Ez már igen fájt, az előző napi friss nyomokat ütötték újra.

1958. január 4-én kezdődött el a tárgyalásom. A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel volt a vád. Én voltam az elsőrendű vádlott, a többiek: Kohári István ügyvéd, Mészáros Ödön nyugalmazott tanár és Keszthelyi Gyula nyugalmazott kanonok.

Horváth Lajost - mert súlyos szívbeteg volt - Kistarcsáról elengedték, a per fővádlottjának engem szemeltek ki. Négy évet kaptam, amnesztiával szabadultam. Az egyik nap nyílt a kukucskáló: "Bóna, szedje össze a holmiját!" Majd egy idő múlva: "Bóna, rakodjon vissza!" Egész éjjel nem aludtam. Reggel kivágódott az ajtó: azonnal menjek!

1959. április 3-át írtuk.

Elmer István

A tizenkét pont

A győri fiatal papok kezdeményezésére a következő pontokban foglaljuk össze Győr város és az egyházmegye papsága nevében jogos és méltányos követeléseinket és kéréseinket:

l. A szabad vallásgyakorlat elvi alapjából kiindulva követeljük az Állami Egyházügyi Hivatal beszüntetését, az egyház és államot érintő közös ügyintézésnek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium keretébe való visszahelyezését. Ebből kifolyólag követeltük az egyházügyi megbízottak azonnali visszahívását és a püspök egyedüli és kizárólagos kormányzási joghatóságának biztosítását az egyházmegye területén.

2. A szabad vallásgyakorlat elvének megfelelően követeljük, hogy mindenki félelem nélkül valóban szabadon gyakorolhassa vallását, és annak lelki eszközeit igénybe vehesse: szabadon járhasson templomba, egyházi esküvőt köthessen, gyermekeit megkereszteltethesse, a papok a kórházakban a betegeket szabadon elláthassák szentségekkel.

3. Külön és hangsúlyozottan kiemeljük a szabad iskolai vallásoktatás iránti követelésünket. Kötelező hitoktatást követelünk az általános és középiskolákban, az egyetemeken pedig hittudományi tanszék felállítását fakultatív hallgatási jelleggel. Ugyancsak követeljük a Budapesti Tudományegyetemen a Hittudományi Kar visszaállítását ugyanolyan joggal, amilyennel a többi kar rendelkezik.

4. A sajtószabadság nevében követeljük a vallásos sajtó engedélyezését, újságoknak, folyóiratoknak, tudományos és hitbuzgalmi könyveknek kiadási jogát és ehhez megfelelő nyomdafelszerelés és papíranyag folyamatos biztosítását.

5. Az egyesülési szabadság nevében követeljük vallásos és kultúregyesületeink alapszabályainak jóváhagyását, azok működésének engedélyezését.

6. Nyomatékosan követeljük a magyar katolikus egyház főpapjának, Mindszenty József bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek azonnali teljes rehabilitálását, és érseki székébe és jogaiba való visszahelyezését. Ugyancsak követeljük Pétery József váci püspök és Endrédy Vendel cisztercita rendi apát hasonló rehabilitálását, valamint az összes papoknak szabadon bocsátását, akik még fogva tartatnak.

7. A jogtalanul feloszlatott férfi és női szerzetesrendek visszaállítását is követeljük azzal, hogy szerzetesházaikat elfoglalhassák, iskoláikat visszakaphassák és hivatásuk szerinti munkát folytathassanak iskolákban, kórházakban és az élet más területén.

8. Mindezek után kérjük a Magyar Püspöki Kart, mielőbb tegye meg a szükséges lépéseket az egyház és az állam közt 1951-ben létrejött megállapodás felülvizsgálására és új, egyenlő tárgyalási alapon kötendő megállapodás érdekében a fentiekben felsorolt pontok figyelembevételével.

9. Kérjük továbbá a Magyar Püspöki Kart, tegyen intézkedést a Katolikus Papi Békemozgalom beszüntetésére. Az egyes egyházmegyék püspökei mentsék fel megbízatásuk alól azokban a hivatalokban lévőket, akiket állami befolyásra neveztek ki. Őket pedig arra kérjük, hogy mondjanak le megbízatásukról, és saját egyházmegyéjükben kérjék beosztásukat.

10. Tegyenek lépéseket az egyes egyházmegyék püspökei, hogy azok a papok, akik állami befolyásra kerültek más beosztásba, fokozatosan elfoglalhassák az őket megillető beosztást, amennyiben ezt ők maguk is kérik.

11. Kérjük a Magyar Püspöki Kart, tegyen meg mindent, hogy hazánkban tiszta demokratikus élet alakuljon ki az isteni és a természettörvények figyelembevételével, és valóban a nép akarata szerinti vezetők kerüljenek az ország élére. Kérjük, hogy forduljon körlevélben az ország népéhez, amelyben kifejti nézeteit a magyar vallási és társadalmi élet kérdéseiről.

12. Végezetül kérjük a Magyar Püspöki Kart, forduljon felhívással a világ keresztény országaihoz, hogy indítsanak mozgalmat a magyarországi harcok áldozatainak és azok családjainak megsegítésére. A segélyadományok szétosztásáról a Magyar Püspöki Kar gondoskodjék.

Befejezésül szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy a magyar katolikus egyház, amikor ezeket a jogait követeli, ezekkel a jogokkal együtt nem kívánja visszaállítani az egyházi földbirtokot, mert tudja, hogy elsősorban Istenre és híveire kell támaszkodnia. Hisszük, hogy ügyünkön rajta van az Isten áldása, és velünk van magyar népünk együttérzése és szeretete.

Győr, 1956. október 26.

Győr város papsága

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu