Félelem helyett türelem

Negyvenéves a Nostra aetate zsinati dokumentum

Globalizálódó világunk legújabban felvetődő problémáit nézve elmondhatjuk, hogy negyven évvel a II. vatikáni zsinat után sem veszített aktualitásából az egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról szóló zsinati nyilatkozat, a Nostra aetate kezdetű dokumentum, amely nemcsak az egyház, hanem általában a világvallások számára is mértékadó szempontokat adott a párbeszédhez.

A zsinati atyák, közülük is az idők változásaira "érzékenyebbek" megállapították azt, hogy glóbuszunkon a kereszténység rendkívül jelentős erő ugyan, de hozzá hasonlóan nagy erőt képvisel az iszlám is, ugynakkor az "atyák" érzékelték a zsidóság sajátos helyzetét is - mondta lapunknak a Nostra aetate keletkezésének hátteréről Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát. - Felvetődött a kérdés, hogy mi a viszonyunk a zsidósághoz, és más nagy világvallásokhoz. Azt gondolom, hogy a negyven év igazolta a zsinat prófétai látásmódját, azt, hogy a katolikus keresztényeknek kell lépniük először ezekben az ügyekben, mert a világ békéje a világvallások párbeszédének függvénye. Fontos számunkra a zsidósággal való kiengesztelődés, azért, hogy az utolsó ítéleten meg tudjunk állni Urunk előtt, és a zsidóság számára is fontos a kiengesztelődés, nemcsak a keresztényekkel, hanem az iszlámmal kapcsolatban is. A Nostra aetate szellemisége az, amely később II. János Pál pápát a dialógus érdekében megtett lépésekre indította. Ennek a folyamatnak szép gyümölcse lett az iszlám, a zsidóság, adott esetben a buddhizmus képviselőivel közösen megtartott imaalkalmak, az assisi találkozók sora. A pápa kezdeményezte, hogy ne vitákkal, hanem a teremtő Istenhez fordulva, imádsággal próbáljunk meg közelíteni egymáshoz, és ennek gyógyító hatása van. II. János Pál pápa kereste az iszlámmal a kapcsolatot, és kereste a zsidókkal is, elzarándokolt Jeruzsálembe, és a siratófalnál bocsánatkérő cédulát helyzett el - mindannyiunk nevében. XVI. Benedek már hivatala kezdetekor hagsúlyt helyzett a világvallásokkal folytatott párbeszédre. Ez a folyamat nem állhat meg, mert a vallások párbeszéde, a kölcsönös megértés, a türelem a világ békéjének záloga.

A nyitottság, a párbeszéd mindennapi, gyakorlati-lélektani vonatkozásairól szólva Várszegi Asztrik rámutatott: ha félünk a dialógustól, az azt jelenti, hogy gyöngének, alkalmatlannak, veszélyeztetettnek érezzük magunkat, ha azonban bátran, higgadtan, tárgyilagosan beszélünk a másként gondolkodókkal, hívőkkel, az azt is jelenti, hogy mélyen meg vagyunk győződve saját hitünk igazságáról, sőt azt is jelzi ez a magatartás, hogy Istenről belső megtapasztalásaink is vannak - nincs okunk félni. Amikor vallások párbeszédéről, egymás kölcsönös megértéséről, a béke kereséséről beszélünk, akkor ezt nem úgy kell értenünk, mintha bárkinek keresztény hitét vagy az egyház tanítását fel kellene adnia, csupán arról van szó, hogy sokféle ember, többféle meggyőződés és hit van jelen a világban, és nekünk a másként gondolkodókkal is békességben kell élnünk. Azt gondolom, hogy a higgadtság és nyugalom a misszió egyik leghatékonyabb eszköze - hangsúlyozta Várszegi Asztrik.

A múlt szombaton a pannonhalmi főapát a bencés kongregációk elöljáróinak (prézes apátok) zsinatán vett részt Izraelben. "Ez az idei zsinat a Szentföldön a nyitottságra és a félelemmentességre hívja fel a figyelmet - mondta a főapát -, a Genezáreti-tó partján lévő bencés közösségben, azon a szent helyen, ahol Jézus a kenyérszaporítás csodáját véghezvitte. A találkozó helyszínének megválasztása többek közt jelzi a Szentföldön élő keresztények, ugynakkor az Izraelben élő zsidóság, sőt a palesztinok iránti szolidaritást is.

Körössy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu