A csend fénye és zenéje

Az imperfectum együttes korunk szentjeiről

Ahogy közeledik az ősz, egyre hamarabb sötétedik. A Ferenciek terét elhagyva, a piarista kápolna felé közeledve egyértelműen látszik: sokan, főképp fiatalok egyazon helyre, az imperfectumegyüttes zenés áhítatára igyekeznek. A hét közepe, szerda van, amikor mindenki siet valahova - munka vagy tanulás kellős közepén jólesik egy kis nyugalom, elcsendesedés...

A kápolna már a kezdés előtt megtelt: gimnazisták és egyetemisták mellett az idősebb korosztály tagjai is szép számmal jelen vannak. Pákozdi István egyetemi lelkész nyitja meg az estét. Köszöntő szavai hamar elvezetnek bennünket az elmélkedés központi gondolatához, II. János Pál pápa és Roger testvérpéldáján keresztül az örök élet valóságának felismeréséhez. Korunk két "szentjének" személyisége adta a színét, az alapját ennek az együttlétnek, mintegy róluk való megemlékezés is a mostani zenés program.

A világítás lekapcsolódik, helyette apró mécsesek gyúlnak, az oltárnál megannyi gyertya fénye ragyog. A halk beszélgetés is abbamarad, imádságos lelkület kezdi bejárni a kápolnát. Megszólal a gitár, s a lágy, finom dallamok lassan elvezetnek bennünket a belső csönd szigetére. Az énekek témáját művészien megformált ívre fűzték fel, minden dal II. János Pál pápához és Roger testvérhez kapcsolódik, de a hang, a nyugodt zene, a hegedű, a szép ének, gitár és a további hangszerek hangjai hozzánk szólnak, egészen személyesen megérintenek. Az áhítat során nem hiányzott a kegyelmi háttér sem: a résztvevőket gyónási lehetőség várta a kápolna előtti folyosó egy-egy sarkában.

Szerda estére már elfáradtam, így jólesett "csak úgy" leülni erre a másfél órára. Pihenni, megnyugodni, elmélkedni, és így részt venni a programon; ez az áhítat lényege. Az Úr az én pásztorom. Igen. A bevezető dal segítségével sikerült folyamatosan kizárni a külső zajokat, s kapcsolatot teremteni az Úrral. "Legyen béke a szívemben...", énekeljük az együttes tagjaival közösen, s így, a dalok segítségével egyre mélyebbre evezhetünk önmagunk titkos lelkivilágában. Minden dalt mély csönd követett; az átgondolt, egyszerű dramaturgia segített abban, hogy az áhítat résztvevői személyessé tegyék az elhangzottakat - éppen annyira, amennyire a koncert másfél órájában erre lehetőség volt.

Isten, saját magam, a másik ember, az Úr ajándékai, kapcsolatom a természetfelettivel, a halál és a halál utáni, örökkévaló lét a főbb láncszemei ennek az estének. A két kiemelkedő személy - Roger testvér és II. János Pál pápa - fényképeit a program során több alkalommal láthattuk kivetítve, ezzel is megjelenítve, felelevenítve arcukat, tekintetüket, lelkületüket.

"Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok." A zenés áhítat végén elhangzó dal közben, mintegy biztatásként, megerősítésként még egyszer láthattuk a két, mindenki által szeretett, idén elhunyt egyházi vezető arcképét.

A zárógondolatok arra buzdítanak, hogy az itt gyújtott mécsesek fényét vigyük tovább az életünkben, adjuk át embertársainknak, és éljük meg mindennapjainkban a "nagy pápa" és Roger testvér lelkületét.

"Ó, halál, hol a te győzelmed? Halál, már nem félünk tőled, mert szívünkbe írta gondviselő Atyánk, hogy a mennyországban ott vár ránk! Igen, együtt leszünk mindannyian újra, egy nagy család. Viszontlátjuk majd, aki rég elköltözött, és szívünket szeretet járja át."

Halál, nem félünk tőled - ismételgetem, s tudom, egyre biztosabban: a földi élet után az Örökkévaló vár ránk. A napom még hátralévő részét valódi nyugalom, békesség járta át, s így indultam el a koncert végén, hazafelé...

Szöveg és kép:

Kuthi Sára

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu