|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Homíliavázlat Hitelesség "Pont ő beszél?" "Csak azért sem, ha ilyen erőszakos!" "Ha neki szabad, nekem miért nem?" - Nyilván mindnyájunknak ismerősek az ilyen mondatok. Nyilván mindnyájan mondtunk vagy legalábbis gondoltunk, éreztünk hasonlót, ha valakinek a szavai és tettei között ellentétet fedeztünk fel. Igazságérzetünk ilyenkor fellázad, akaratunk pedig megmakacsolja magát... Hihetetlenül nehéz hinni annak, akit hiteltelennek érzünk. Olykor talán lehetetlenné is teszi a közeledést, kilátástalanná egymás megértését az indulat, amely abból fakad, hogy nem látjuk a másik szavai, véleménye mögött őt magát, tetteit, életének következetességét. Ha mindennapi helyzetekben ekkora torlaszokat tud emelni közöttünk a tökéletlenség, milyen súlyos bűn ez azok részéről, akiknek hivatása mások vezetése! Ha olyanok élete válik hiteltelenné, akiket Isten azzal bízott meg, hogy másoknak tájékozódási pontot jelentsenek - kihez mérhetjük magunkat? Malakiás próféta szavai szerint az Úr el is veti az ilyen papokat: "megvetetté és alávalóvá tettelek benneteket". Jézus az evangéliumban már nem is az így viselkedő írástudókhoz és farizeusokhoz beszél - hanem róluk. Mintegy "használati utasítást" ad hozzájuk a népnek: "Tartsatok meg mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket." Csak hát épp az előbb láttuk be, milyen nehéz is ezt megtenni! Márpedig nem vonhatjuk meg a vállunkat azzal, hogy "ez a papok baja"! Az egyház ugyanis mi mindannyian vagyunk, együtt. Ha kiderül rólunk a munkahelyen vagy az iskolában, hogy templomba járó keresztények vagyunk - márpedig ezt nem titkolhatjuk el -, akkor akarva-akaratlanul igazodási ponttá válunk. Néha nem is gondolnánk, menynyire vágynak embertársaink az eszményeket hordozó példaképekre! Talán soha nem fogják mondani, de mindig figyelni fognak bennünket. Reménységet keresnek bennünk - pontosabban abban, amit, akit hordozunk... Így hát egyből a mi saját kérdésünkké válik: hitelesen éljük-e, amiben hiszünk? Tetteink egyeznek-e szavainkkal - és azokkal a szavakkal, amelyekre életünk alaptörvényét adják: az Evangéliummal? Ez lehetetlen - mondhatná bármelyikünk, főleg ha Jézus intelmére is gondolunk: "Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok." Mégsem emberfeletti erőfeszítésről van itt szó, "erőnket meghaladó feltűnő csodákról", amint a zsoltárban énekeltük. Pál apostol hálát ad, hogy kemény, munkás élete közepette Isten szavát hitelesen tudta közvetíteni a tesszalonikiaknak. Ezért meri biztatni őket, s minket is, kik bizalommal ráhagyatkozunk Jézus erejére, igéjének igazságára és szentségi jelenlétének valóságára: mindez "bennetek is, akik hittetek, hatékonynak fog bizonyulni"! Nobilis Márió
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|