Uj Ember

2005.10.30
LXI. évf. 44. (2985.)

Negyvenéves
a Nostra aetate

Főoldal
Címlap
A bűnbánat és a gyónás útján - az Eucharisztiáig
Szinódus utáni beszélgetés Erdő Péter bíborossal
Örömök és aggodalmak
A szinódus záróüzenete
Nyitott székesegyház
Jubileumi szentmise a szegedi dómban
A szellem és a palack
Lelkiség
Nélkülözhetetlenül és észrevétlenül
Szentírás-magyarázat
Hitelesség
Homíliavázlat
Küldetést kapunk
LITURGIA
A megkezdett örök élet
A hét liturgiája
Az Imaapostolság szándékai november hónapra
Katolikus szemmel
Félelem helyett türelem
Negyvenéves a Nostra aetate zsinati dokumentum
Parkolópályán az uniós alkotmány
Szájer József: A "közös piac" nem működik közös értékek nélkül
Egy népszavazás hordaléka (22.)
A hazafiság
Élő egyház
Hit nélkül feldolgozhatatlan a halál
Novemberi beszélgetés Agg József főesperessel
Élő egyház
Véget ért a püspöki szinódus
A szinódus levele a kínai főpásztorokhoz
Fórum
KÖNYVESPOLCRA
Vigyázat! Sugárzó anyag!
Halottaim
Az Olvasó írja
A túlvilági viszontlátás reménye
Együtt haladunk a keskeny úton...
Hetvenéves testvérlapunk, az Evangélikus Élet
Fórum
"A kő marad ..." - avagy a sírkövek üzenete
"Nem felejtünk..."
1956 emlékezete New Brunswickban
Fórum
Szent ez a tömeg...!
A győri tizenkét pont, és ami utána következett
A forradalom lengyel arca
A magyarokhoz
Fórum
"Szabadság és/vagy egyenlőség"
Kétszáz éve született Alexis de Tocqueville
Ifjúság
Szólj hozzá!
A csend fénye és zenéje
Az imperfectum együttes korunk szentjeiről
Gének sodrában - gének kordában
Hitből élő közösségek
Rejtvény
Kultúra
A modernitás prófétája
Goya-kiállítás Bécsben
Az Isten-kereső József Attila (13.)
"Dolgaim elől rejtegetlek"
Nem kapcsolható...
Paletta
Fórum
A keresztény Szíria
Egyedülálló felekezeti sokszínűség a Közel-Kelet legbiztonságosabb országában
Mozaik
Gyógyhatású italok
Bemutatták a legújabb kolostori termékeket, a bencés likőröket
Triznya-kiállítás Szentendrén
Kiállítás és felújítás
Az "aratás ura" új munkásokat küld
"Ha vége lenne is holnap a világnak..."
Helyi érték
A Hortobágyon

 

Az Olvasó írja

A túlvilági viszontlátás reménye

A viszontlátás reményében köszöntem el a földeáki temetőben fiatalon meghalt paptestvéremtől, Sípos Istvántól. Tudatosan beszéltem ott sok ember előtt a túlvilági viszontlátás reményéről, hogy világossá tegyem, mi ad megalapozott reményt a keresztény embernek arra, hogy a túlvilágon találkozunk, viszontlátjuk egymást.

Ezt a legnagyobb jót nem lehet kiérdemelni. Senki sem követelheti Istentől, bármennyit is dolgozott, bármennyi áldozatot vállalt életében. Az örök boldogság Isten ingyenes adománya, amit mindenkinek felkínált. Jézus erről így szólt mennybemenetele alkalmából: "Megyek, és helyet készítek nektek a mennyben." Ezt Jézus földi életében sokszor elismételte: "Üdvözíteni akarom az embert. Nem akarom a bűnös halálát..." Sok más kijelentésével nyilvánvalóvá tette, hogy egy boldog hazába akarja eljuttatni az embert, ahol viszontláthatjuk egymást. Istennek ez az ígérete ad reményt a keresztény embernek a túlvilági találkozásra. De ez a remény akkor megalapozott, akkor teljesül a Biblia tanítása szerint, ha elfogadom Isten rám vonatkozó tervét, és együttműködöm vele.

Mária élete a legjobb példa arra, hogyan kell ezt tenni. Amikor ő Gábor angyal által megismerte az Isten rá vonatkozó tervét, ezt válaszolta: "Az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerint." Ez a titka annak, hogy Isten terve, a minden embernek ígért örök élet reális reménnyé legyen életemben. Az Istenben reménykedő ember tud emberi méltósággal átmenni a másvilágra nehéz körülmények között is. Mert úgy gondolkodik, ahogy Gárdonyi Géza gondolkodott és vallotta:

Miatyánk Isten mindeneknek Atyja, kihez hajlunk mint fű a nap felé. / Az én szívemet kétség nem szorongatja, midőn indulok végórám felé. / A halál nékem nem fekete börtön. Nem rút, nem fázlaló semmiképpen. / Egy ajtó bezárul itt lenn földön, egy ajtó kinyílik ott fenn az égben.

Katona Pál plébános

Földeák

Orgona a Kertvárosban

Az újpest-kertvárosi Szent István-plébánia híveinek évek óta vágya egy új, sípos orgona megépítése.

Templomunk a II. világháborút követően épült, amikor a hívek adományaira csak kismértékben lehetett számítani, annyira semmiképp, hogy abból még orgonára is tellett volna. Harmónium, majd később elektromos orgona nyújtott a lehetőségekhez képest színvonalas kíséretet a kántori szolgálathoz, és támogatta az énekkar munkáját is. Ma már az elektromos orgona állapota miatt ez kevésbé mondható el. Ezért 1998-ban elhatároztuk, hogy egy "igazi" sípos orgonát építtetünk. Tervünk kivitelezése természetesen igen komoly anyagi ráfordítással jár.

A kántori szolgálaton túl egyházközségünk aktívan zenélő ifjúsága is egyedülálló lehetőséget kapna egy professzionális hangszer előnyeinek kihasználására. Az orgonával nemcsak a templom, hanem az újpesti zenei élet is gazdagodna, hiszen általa lehetőség nyílik a kerületben folyó zenei képzés támogatására, orgonaoktatásra és gyakorlásra, orgonahangversenyek megrendezésére, és a templom szép sikereket elért, aktívan működő vegyes karának munkájában való részvételre.

A megépítéshez szükséges pénz oroszlánrésze a hívek adakozásából, jótékonysági koncertekből, a személyi jövedelemadó egy százalékából már összegyűlt, így az építés elkezdődött. Hiányzik azonban még mintegy tízmillió forint, mely összeg befizetését fél éven belül meg kell oldani.

Ezért kérjük mindazok segítségét, akik céljainkkal egyetértenek, és módjukban áll, hogy támogassák adományaikkal célunkat.

Az "Újpest-kertvárosi Orgona Alapítvány, 11100104-18090381-10000001" bankszámlaszámra befizetett adományok az adóalapból leírhatók. Az adományozók névsorát az orgona felszentelésekor nyilvánosságra hozzuk, az első hangversenyre névre szóló meghívót küldünk támogatóinknak és családjuknak.

Isten sokszorosan fizesse meg jótékony adományaikat!

Pályi László plébános

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu