|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Világítótorony a hegyen Aki már járt Rómában, tudja, hogy a Tevere "budai oldalán", ahol a Vatikán is található, egy apró hegy, inkább dombocska áll - a Gianicolo. Hatalmas lovas szoborként Garibaldi, a nemzeti hős tekint innen a városra. A dombon szoborpark található, ahol a vitéz parancsnok híres katonáinak mellszobrai sorakoznak. Érdemes ide elsétálni, hiszen az egész városra gyönyörű kilátás nyílik. Délben, pontosan tizenkettőkor katonák ágyút vontatnak elő, s hatalmas robajjal sütik el - a szabadságharc győzelmének emlékére. (Itt avatta fel Orbán Viktor miniszterelnök 1999-ben Türr István garibaldista szobrát, aki Nápoly első kormányzója is volt.) Kevesebben tudják azonban a turisták közül, hogy a domb Vatikán felé eső részén miért áll egy világítótorony, melynek helye inkább a tengerparton volna. Nos, köztudott, hogy a nyomor elől a múlt században nagyon sok olasz menekült Amerikába. Szívük azonban Itáliában maradt. Gondoltak egyet, s hogy kései leszármazottaik is "hazataláljanak", felállították Rómában ezt a világítótornyot, mely jelzi mindnyájuknak a "partot érés" lehetőségét... Azóta világít minden éjjel villogva a lámpa, jelezve, itt van a föld, itt vár benneteket, kiköthettek, hazaérhettek. Az olasz ember szereti érzelmeit kifejezni és nem szégyenli azt. Ha szomorú - sír, ha vidám - hangosan nevet, gesztikulál. A hazaszeretettel is így van. Szereti hazáját, büszke szűkebb pátriájára, városára, kerületére, esetleg aprócska városkájára. Otthon van benne. Persze hagyják is, hogy otthon lehessen... b.l.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|