|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szentírás-magyarázat Út, igazság, élet Húsvét 5. vasárnapja - Jn 14,1-12 Szent János evangéliumának első tizenkét fejezete a "jelek és párbeszédek könyve". Egy-egy rendkívüli esemény, csodatétel szolgáltat alkalmat, hogy Jézus kifejtse tanítását a baráti vagy ellenséges hallgatók előtt. A 13-16. fejezet, a tanítványai szűk körében elmondott búcsúbeszéd az eddigiek összegzése és beteljesítése. Ehhez két, az ókorban szokásos irodalmi formát egyesít: a végrendeletet és az asztali beszélgetést. A Szentírásban búcsúbeszédet intéz Jákob (Gen 47,29-49,33) Józsefhez, Józsue a szikemi országgyűlésen (Józs 24), Dávid a nép vezetői előtt (1Krón 28-29), Szent Pál pedig az efezusi presbiterektől búcsúzik el (Csel 20,17-38). Szent János elbeszélésében visszatér az evangélium prológusának ünnepélyes, emelkedett stílusa: a Szentháromság titokzatos, és a feltámadás dicsőséges fénye ragyogja be az utolsó vacsora termét. Az evangélista ebben a fényben láttatja olvasóival az eljövendő szenvedéstörténetet. Jézus biztatja tanítványait: amilyen bizalommal kapaszkodnak Jahve gondviselésébe - a héber hitet jelentő szónak ez az alapjelentése - úgy fogadják az ő bátorító szavait, a Fiúét, aki az Atyához vezeti őket. Eltávozása csak előkészíti eljövendő dicsőségüket. A rabbinista pedagógiában mindig a tanítvány kérdezi a mestert, és ez alkalmat ad neki a szent szöveg bővebb kifejtésére, a kérdés mélysége pedig elárulja a növendék tudását. Szent Jánosnál ezt az előadást élénkítő szerepet Tamás és Fülöp apostol töltik be az Atyához vezető útról való kérdéseikkel és ellenvetéseikkel. Így éri el János evangéliuma csúcspontját Jézus kijelentésében: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Nyugati nyelvünk-gondolkodásunk számára nem világos a három fogalom szoros összefüggése. A héber halach (vándorolni) igéből származó halacha (út) átvitt értelemben jelentette az erkölcsteológiai elvek, szabályok összességét, melyet Isten népének és az istenfélő embernek követnie kell. A göröggel ellentétben a héber igazság fogalom nem elvont, értelmi nyilvánvalóságot jelent, hanem azt a tulajdonságot, hogy valaki vagy valami szilárd, biztos, tartós, hitelre méltó, megbízható, amire támaszkodni lehet. Az igaz béke a tartós béke, az igaz út a helyes út, az igaz Isten a hűséges Isten. A szó gyökere az ‘aman ige, ebből származik a liturgikus ámen szavunk, mellyel megerősítjük az elhangzott imádságot. Ezért mondja Szent Pál Jézusról: "Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind »igen« lett őbenne. Ezért az »ámen« is általa hangzik fel tőlünk Isten dicsőségére" (2Kor 1,20). Szent János evangéliuma szerint: "Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy" (3,21). Krisztus tanítványai az Ige fényében cselekszik az igazságot. Az élet forrása az élő Isten, aki az Ige által adott életet a világnak: "Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága" (Jn 1,4). Megtestesülésével, ezzel a minőségi élettel ajándékozza meg övéit: "Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen" (Jn 10,10). Szent János egyetlen, az "általam" szócskába sűríti be egész teológiáját: "Senki sem juthat el az Atyához, csak általam." A Szentháromságot statikusan, háromszöggel szoktuk ábrázolni. Szent János istenfogalma azonban dinamikus: az Atya élete a Fiú által árad a Szentlélekhez, az igazság útján járók pedig a Szentlélekben a Fiú által jutnak el az Atyához, és részesülnek az örök életben. A "Jézus által" így nemcsak utat jelent, amelyen áthaladva az Atyához jut a tanítvány, hanem erőt, amely élteti, erősíti, segíti a célhoz jutásban. Az ősegyház kezdettől fogva így értette és élte meg Isten benső életének titkát és az ember Isten utáni vágyát és reményét. Ennek jele és hitvallásos megerősítése imáink záradéka: "... a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen." Kuklay Antal
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|