Cipők a Duna-parton

A II. világháború utolsó hónapjaiban nyilaskeresztes fegyveresek rendszeresen végeztek ki budapesti polgárokat. Az áldozatokat - férfiakat, nőket, gyerekeket - csoportokban hajtották a folyó mellé, értéktárgyaikat elkobozták, cipőiket levettették velük, és belőtték őket a jeges Dunába.

A rakparton csak cipők maradtak...

A Roosevelt tér és a Kossuth tér közötti, a hajdani kikötő területére tervezett emlékmű e rettenetes, szörnyű eseményeknek állít emléket. A parti szegély terméskövére erősített hatvan pár, öntöttvasból készült, korhű cipőt a széleken ritkulva, középtájt sűrűbben helyezik el.

*

Azokban az időkben, amikor Magyarországon megkezdődött a zsidóüldözés, Bernovits Vilma hitoktató és Salkaházi Sára, a Szociális Testvérek Társaságának tagja a Bokréta utcai munkásleányotthonban laktak. Sárának mint az otthon vezetőjének lehetősége nyílt, hogy üldözötteket alkalmazzon a házban takarítóként vagy konyhai munkára. Tehát zsidókat "bújtatott" - és 1944. december 27-én ezért ő is azok sorsára jutott, akiknek a védelmére kelt.

"Szeretni, mikor szeretnek, mikor tele van a lelkem érzelemmel - semmi! Szeretni, mikor nehéz, mikor talán a szívemnek panasza van, fáj, mikor ellöknek. Ez, ez kell az Úristennek! S ezt meg fogom próbálni. Meg akarom kezdeni, ha százszor is belebicsaklom, mindaddig, míg sikerülni fog! (Sára testvér naplójegyzeteiből - 1931. március 17.)

*

Pauer Gyula és Can Togay alkotása az események hatvanadik évfordulójára készült. Az emlékműhöz tartozó táblákon a következő felirat olvasható magyar, angol és héber nyelven:

"Az 1944-45-ben nyilaskeresztes fegyveresek által Dunába lőtt áldozatok emlékére." Állíttatott 2005. április 16-án.

Imre Emma

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu