"Ciao, grandissimo!"

"Ciao, grandissimo!" (magyarul: Viszlát, legnagyszerűbb!) - így búcsúzott egy olasz napilap II. János Pál pápától. Később egy tévéműsorban felmerült a kérdés, ki is adta neki ezt a nevet, jelzőt: a média vagy a hívők, de választ senki sem tudott adni.

Lehet, hogy az a fülbevalós fiú hívta nagyszerűnek, aki így mesélt: "Én egy nápolyi diszkóban dolgozom, amikor meghallottam, hogy meghalt, kocsiba ültem, és idejöttem. Imádkozom, majd hazamegyek." De nem! Megvan! Egy tízévesforma, szemüveges, dundi srác adta neki ezt a nevet, azt mondta: "Nagyszerű volt. Jézus volt."

A tíz svájci és négy mexikói lánynak nem volt éjszakai szállása: ők az autóban aludtak. Már ha aludtak egyáltalán: hajnali négykor még énekeltek, sírtak, imádkoztak a grandéért. Egy anyuka azért vitte ki a Szent Péter térre a kislányát, mert "ha a születést, a fejlődést természetesnek vesszük, a halált is annak kell vennünk, meg akartam mutatni a lányomnak, mi történik, ha elvesztünk valakit, akit szerettünk. Örökre a szívünkben marad."

Egész éjjel a tévét néztem. Hajnali ötkor beugrott valami, amit talán már más is papírra vetett. II. János Pál neve olaszul Giovanni Paolo II. Ha a nevéből egy n-t elveszünk, marad a szó: giovani. Ami annyit tesz: fiatalok. Csodálkoztam ezen a felismerésemen. Pedig hát tudjuk: nomen est omen.

Aleksza Tímea

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu