|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Jegyzet Ízléstelen gyalázkodás Reméltem, hogy most az egyszer elviselik azt a bizonyos, sokat emlegetett másságot. Tudjuk, hogy nem mindenki szerette, de bíztunk benne, hogy a katolikus egyházfő erkölcsi tekintélye legalább csendes tiszteletadásra készteti őket is. Nem így történt. Szunyogh Szabolcs a Népszavában azon háborog, hogy a magyar kormány - mint annyi más kormány is - gyásznapot rendelt el a pápa temetése napjára, horribile dictu: "kötelező emléknapot"! Mintha bárkinek baja esett volna abból, hogy komolyabb zenét hallott a rádióból, bemutattak egy értékes életutat a televízióban és az iskolákban, az erkölcsi relativizmus és az eszménytelenség világában. Azt is "abszurdumnak" tartja a szerző, hogy lehet érettségizni hittanból. Pedig ha legalább alapismeretei volnának a hittudomány köréből, nem írna le olyan "csacsiságot", hogy Jézus nem akart egyházat alapítani, és írónk nem tartana még mindig ott, hogy "Darwin, a gén, a molekula" stb. a hittannal szemben álló fogalmak. Talán azt is megsejtené, hogy a pápa "az Atya házába" tért, életében oda készült, ezért is fenyegeti - reméljük - kevesebb veszély az ártatlan embereket... Az ÉS megint kitett magáért. Váncsa István talán szellemesnek tartja nemcsak a pápát, hanem mindnyájunkat sértő sorait: "meghalt egy öregember, a vatikáni hivatal főhivatalnoka. (...) Még azt se tudjuk, hogy a megboldogult vallásos volt-e egyáltalán." Nádas Péter szerint viszont "mélyen hívő ember volt". Ne tévedjünk, Nádasnál ez nem dicséret, sőt. Ő csak tudja! Hiszen amikor elismerésre ragadtatja magát, miszerint Wojtyla pápa pártfogásba vette a szegényeket és megalázottakat, gyorsan hozzáfűzi, hogy ez "még életében elszivárgott a kapitalizmus és az egyházi pragmatizmus rettenetes sivatagában." A másság és a tolerancia botcsinálta bajnokai azt sem tudják, hogy halottakról jót vagy semmit. A tanulságot megjegyezzük, de eszünk ágában sincs viszontgyalázkodni. Rosdy Pál
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|