Tempfli József püspök

Nagyvárad sorsában a magyarság sorsa

Szent László pártfogását remélve...

Mi, határon kívül rekedt erdélyi, pontosabban partiumi magyar katolikusok hiszszük és reméljük, hogy nem hiába bizakodunk a szent lovagkirály pártfogásában. Az általa alapított egyházmegyében időtlen idők óta szeretettel és bizakodással gondolunk Szent Lászlóra, még ha voltak is olyan évtizedek, amikor ez az emlékezés a zárt templomajtók mögé és az emberi szívek rejtekébe szorult vissza. Örömmel és bizakodással állapíthatjuk meg ugyanakkor, hogy az április 24-ével kezdődő héten Nagyváradon immár tizennegyedik alkalommal rendezzük meg ismét a Szent László-napokat.

A szent ünnepére ugyan június 27-én emlékezünk az egyházi naptár szerint, Váradon azonban a legöregebbek is arra emlékeznek, hogy mindig is húsvét ötödik vasárnapján rendezték meg az ünnepet. Mi lehet ennek az oka: a legkézenfekvőbb magyarázat nyilván az, hogy az országhatáron kívül rekedt város emlékezése ne vonja el az anyaországi ünneplőket. Így aztán sokan kétszer is hódolnak László király előtt: a mi ünnepünkön és a hazai alkalmakon is. Illő és talán vállalható elfogultsággal azt vallom, Szent Lászlót megilleti ez a kettős ünneplés - nekünk magunknak pedig szükségünk is van rá.

Április 24-én, vasárnap délelőtt 11 órakor főpapi szentmisével kezdődik az ünneplés a székesegyházban, amelyre a Partiumból és Magyarországról is várjuk a híveket és paptestvéreket. A szentmisét és a homíliát a Szent István temetkezési helyéül választott másik királyi város, Székesfehérvár főpapja, Spányi Antal püspök mondja. Ezt követően körmenetet tartunk a szent ereklyéjét magában foglaló, negyvennégy kilogramm ezüstből készült hermával, ezen a város és a környék híveinek sokasága az anyaországi zarándokokkal együtt vesz részt - hitüket és nemzeti önazonosságukat tanúsítva: szelíden és eltökélten.

Vallásos, kulturális és sportrendezvények sora követi ezt a nagyszabású eseményt. Aznap délután például a Sárkány Lovagrend tart lovagavatást, majd a magyarországi Honvéd együttes koncertjére kerül sor a Nagyváradi Állami Színházban. Másnap a kanonoksor árkádjai alatt hagyományőrző kézművesek egész napos bemutatója lesz: fazekasok, kosárfonók, akik mesterségük titkaiba avatják be az érdeklődőket. Akik köszönetet érdemelnek címmel a partiumi magyar nyugdíjasok egyesülete a polgármesteri hivatal nagytermében tart rendezvényt, míg ezzel párhuzamosan Gyermekünk, szemünk fénye mottóval is szervezünk programot - ez is mutatja, hogy nemcsak a különféle vallási közösségekhez, civil szervezetekhez tartozók, hanem a különböző életkorúak megszólítását is fontosnak tartjuk a Szent László-napok során is.

Hosszan sorolhatnám a kisebb és a nagyobb szabású rendezvényeket. A Szent László-napok eseménysorozata, illetve az erre való felkészülés megmozgatja a város magyarságát. A sok hívet számláló két nagyobb egyház, a katolikus és református mellett az evangélikus és az unitárius közösség is aktívan részt vesz a rendezésben, ők is vendégül látják vallási és kulturális rendezvényeiken a más közösséghez tartozókat. Igyekszünk megszólítani azokat is, akik ritkábban látogatják a templomokat, de fontosnak érzik a keresztény és nemzeti hagyományokat, és ezek továbbélését a megmaradás esélyeként látják. Április 30-án egy politikai fórumon például Csáky Pál szlovákiai magyar miniszterelnök-helyettes és Markó Béla, az RMDSZ elnöke, a román kormány egyik elnökhelyettese beszél a polgármesteri hivatal - nyilván zsúfolásig megtelő - dísztermében.

A Szent László-napok tizennégy év előtti felújítása óta következetesen ökumenikus rendezvény. Partium lakossága vallási és nemzetiségi szempontból is mindig vegyes volt. Ezért itt különösen fontos, hogy össze tudjuk fogni a különböző egyházakhoz és felekezetekhez tartozó magyarokat. Egymás vallási meggyőződését tiszteletben tartva, a másik ünnepében, örömében és gondjában testvérként osztozva tehetünk csak tanúságot hitelesen Krisztusról, és csak így maradhatunk meg magyarnak - annak, akinek Isten minket teremtett. Különösen fontosnak tartom, hogy sikerüljön felülemelkedni azon a politikai nézetkülönbségen, amely mostanság - elsősorban az autonómia kérdésében - megosztja erőinket. A kisebbségi sorsban élő közösség számára halálos veszedelem a széthúzás: mi csak együtt maradhatunk azok, akik vagyunk.

Több rendezvényre a polgármesteri hivatalban kerül sor. Bíró Rozália alpolgármester asszony unitárius vallású ugyan, de minden rendezvényünkön itt van, minden ügyünkben támogat minket, elkötelezetten képviseli a város lakosságának harminckét százalékát kitevő magyarok jogos érdekeit.

Szent István király bölcs előrelátással felismerte, hogy népe úgy maradhat fent itt, Európában, ha fölveszi a kereszténységet. A konfliktusokat vállalva, akár kemény kézzel is megtett mindent ennek érdekében. Anélkül, hogy István érdemeit kisebbíteni akarnám, úgy látom, László, a lovagkirály volt az, aki meg is tudta szerettetni a magyar néppel a kereszténységet.

A végakarata szerint Váradon eltemetett László király tisztelete itt mindig eleven volt: a város, de az egész Partium népe a legnehezebb történelmi időszakokban is érezte pártfogását. Hatalmas, erőt és állhatatosságot sugárzó bronzszobra ma is ott áll a székesegyház előtt. Bátorít.

Az anyaország polgárainak együttérzése, szolidaritása mellett szükségünk van a Szent Király bátorítására is. Merthogy az anyaország polgárainak csak kisebb része állt ki a decemberi népszavazáson a határon kívül rekedt magyarság mellett. Óriási megrázkódtatást okozott ez a tény számunkra - még ha tudjuk is, hogy éles pártpolitikai küzdelem előzte meg a szavazást, amelynek során a gátlástalan szociális demagógia hatására a hatalmon lévők rövid távú érdekei kerekedtek felül a nemzetet legalább lelkileg-szellemileg egyesíteni akaró igyekezeten. Sokakkal együtt magam is azt vallom: akár második Trianonnak is nevezhetjük ezt a fájdalmas eseményt, amely az anyaországnak a rólunk való lemondásaként is értelmezhető. Akik minket a szülőföldünkön - ahol őseink ezer esztendeje megtelepedtek - eddig is jöttmentnek, hazátlannak, "bozgor"-nak neveztek, azoktól ezután mire számíthatunk?

Az Európai Unióhoz való, belátható időn belüli csatlakozás talán valóban "légiesíti" majd a trianoni határt, s a jelenlegi román kormányzat gesztusokat is tett irányunkban: ígéretet tett, hogy az egyházi javak lehetőleg gyors visszaadására, ami - intézményeink, iskoláink révén - az itteni magyarság élethelyzetére is hatással van.

Fájdalmasan fogyatkozunk: sokan hagyták el a szülőföldet, akik nem gondoltak arra, hogy ezzel a lépésükkel tovább nehezítik az itt maradók sorsát. Valaki, egy évtizedek óta Ausztráliában élő magyar nemrégiben azt kérdezte tőlem, igaz-e, hogy az erdélyi magyarság színe-java már kitelepült. Azt válaszoltam, félig igaz. A színe elment, de a java itt maradt. Mi erre a javára alapozunk. Ehhez kérjük Isten áldását és Szent László pártfogását. Hogy így legyen.

(A szerző a Nagyváradi Egyházmegye főpásztora.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu