LITURGIA

Kezedben nyugszik el a lelkem...

(Az imaórák liturgiája - 11.)

A befejező imaóra (kompletórium) a nap utolsó imádsága, melyet az éjszakai nyugovóra térés előtt kell elvégezni, még akár éjfél után is. (Bev. 84.)

Miután a szokott módon elkezdjük az imát, a lelkiismeret-vizsgálatban végigtekintünk az eltelt napon. Néhány másodperc csend, hogy fellélegezzünk. A leköszönő nap terhe talán még mindig feszít vagy a fáradtságtól üres a fejünk, a lelkünk. Mégis, így is, akárhogy is: Isten elé állunk és vizsgálódunk: örömről és ajándékokról, fájdalmakról, sebzésekről és sebzettségünkről gondolkodunk.

A kompletórium himnuszai az éjszaka fenyegető sötétségének közeledtével Isten oltalmazó jelenlétéért fohászkodnak. Éjszaka senki sem munkálkodhat. Amikor az éji rémek szorongatnak, nyomasztanak, riasztanak bennünket. Nincs szükség drakulára és más egyéb rémségekre, ezek nélkül is felerősödik bennünk a lélek nyugtalansága. "Ellenségetek, a sátán ordító oroszlán módjára jár körül, és keresi, kit nyeljen el." Az esti órákban minden elintézetlenségünk és bűnünk fájdalmasan felsajdul és nyomasztó fekete árnyként telepszik lelkünkre.

Ezért lényeges, hogy életünk történései Isten fényébe merülten álljanak előttünk. Hogy kiengesztelődjünk Istennel, másokkal és önmagunkkal. A kompletórium zsoltárai az Istenben való bizalmat és megnyugvást erősítik. A százszor és százszor elimádkozott zsoltárszavak nem maradnak a lélek felszínén, mélyen belénk ivódik Isten nyugalmat teremtő Igéje.

A rövid olvasmányt a válaszos ének követi: "Uram, kezedbe ajánlom lelkemet": a hűséges Isten ad megnyugvást lelkünknek. (Bev. 89.)

Ezután az egész imaóra csúcspontjának számító Nunc dimittis (Most bocsásd el) kezdetű evangéliumi éneket, az agg Simeon szavait imádkozzuk, antifónával. A temetési szertartás egyik záróénekeként is ismert kantikum imádkozása felerősíti azt a párhuzamot, ami az alvás és az örök álom között áll fenn.

Az éjszakai elnyugvás a halál gyöngéd előképe, mely egyszerre int és készít fel a nagy, végső elalvásra, mely immár nem az álmok, hanem minden élet és fény forrásának kapuját tárja fel előttünk.

Miután megláttuk az Isten küldötte Krisztust, az Üdvözítőt, aggodalom nélkül, békességben térhetünk nyugovóra. A zárókönyörgés, a nyugodalmas éjszakát és boldog halált kérő zárófohász után az Istenanya Szűz Mária antifónája zárja az imádságot.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu