Ember, tanító, politikus, lelkipásztor, szenvedő ember

Ember volt. Debrecenben nekem kellett kísérnem. Vége lett a beszédeknek. Fölszállt a pápamobilba, mögötte voltam én. Egyszer a titkára balra mutatott. Ott voltak mozgáskorlátozottak, betegek. A nagy házak között leállíttatta a pápamobilt, kiszállt. A biztonságiak szaladgáltak össze-vissza: mi lesz itt? Ő pedig odament, megérintette, kezet fogott, akivel csak tudott. Azután visszaszállt a pápamobilba, és örült, hogy kimutatta szeretetét, emberségét azoknak a nehéz emberi sorsban lévőknek, akik a maguk szenvedését hordozták, de ő legalább a kézfogással, simogatással vigaszt akart nyújtani számukra.

Tanító volt. Minden szerdán megszólalt, beszédsorozatokat tartott. Az egész világ hallhatta a médiumokon keresztül, hogy mit tart ma fontosnak. Ezekben a megnyilvánulásokban ott voltak a társadalmi kérdések is. Fölszólította a politikusokat, a háborúban lévőket, acsarkodókat. Hányszor szólalt meg Irak ügyében is, helytelenítve azt, amilyen formában akarják az úgynevezett megoldást...

Olyan csodálatosak voltak beszédei, amikor egy-egy csoportot fogadott - legyenek azok diplomaták, legyenek azok püspökök, legyen az egy szerzetesrend tagja vagy egyszerűen a zarándokok csoportjai. Mindenki felé megtalálta a maga mondanivalóját, azután szebbé, emeltebbé, értékesebbé tudta tenni, irányítani azoknak az életét.

Politikus volt, aki békét hirdetett, békét akart teremteni mindenkinek, és meg akarta mutatni a béke útját. Láttam egy-egy közvetítésnél, amikor nagy politikusok ott álltak előtte. Ő pedig békét akart, azt, hogy tárgyaljanak a fegyverek használata helyett. Szerinte tárgyalásokkal lehet megoldani, és nem fegyverekkel a konfliktusokat.

Védte az emberek életét, sürgette a szociális kérdések megoldását. Megpróbált minden vonatkozásban valamiféle irányítást nyújtani az embereknek.

Lelkipásztor volt. Csodáltam a nagy plébánost, aki magához gyűjti milliószámra, de legalább százezres számban a fiatalokat. Három alkalommal is részt vettem ifjúsági világtalálkozón, beszélnem is kellett az előkészítés során. Hogy lelkesedtek a fiatalok érte! Lelkesedésükben próbálták átvenni azt, amit ő mond, és megérteni. Érezték annak a felelősségét, ami a legfontosabb mondanivalója volt: "Rátok bízom a XXI. századot." Természetes, hogy a következő években ezek a fiatalok fogják irányítani majd mindenütt az életet, hogy igen, az élet evangéliumát kell hirdetni, továbbadni és bizonyítani.

Szenvedő ember volt. Alig tudott járni már egy időben, de mindenütt ott volt csoszogva, meggörnyedten, de vállalt minden feladatot, még az utazást is. Nem számított, hogy neki könnyű vagy nehéz, a feladatnak a nagyságát érezte, és ezt akarta mindenképpen betölteni, teljesíteni, amennyire csak lelki ereje bírta, és ezzel a lelki erővel átvészelte a fizikai fájdalmakat.

Csodálatos volt Batthyány-Strattmann boldoggá avatásakor... Csodálatos szépen próbálta a magyarok két-három boldogját példaképpen állítani elébünk. Szenvedésében nem számított, hogy ő mit érez. Egy dolog számított, hogy a kötelességét teljesítse.

Gyulay Endre püspök

(A Szeged-csanádi Egyházmegye körleveléből)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu