"Habemus papam..."

Mire e sorok megjelennek, vélhetően már meghozza döntését a harmadik évezred első konklávéjának száztizenöt pápaválasztó bíborosa arról, hogy ki legyen Szent Péter kétszázhatvannegyedik utóda. Lehet, hogy a Sixtus-kápolna kéményéből már magasba emelkedett a fehér füst, lehet, hogy ismerjük az új pápa nevét, származását, életkorát, lelkiségét, és fogadtuk az ő első, bemutatkozó áldását, melyet a Szent Péter-bazilika erkélyéről adott. Van pápánk. Mi is választottuk. Hitünk szerint ugyanis az egész egyház hívő népének imája kísérte és segítette a bíborosi kollégiumot abban, hogy a Szentlélek indításait követő döntést hozzon.

A konklávé napjaiban sokan, sokféle módon fogalmazták meg várakozásukat: milyen legyen az új pápa. A Fülöp-szigeteki szegény, elmaradott egyház hívei azért imádkoztak, hogy II. János Pál utóda is következetesen képviselje az egyház igényes erkölcsi tanítását. Eközben a fejlett országok katolikus hívei - egyes hírügynökségek szerint - éppen ellenkezőleg azt várják, hogy ugyanezekben a kérdésekben legyen engedékenyebb. Mindezek alapján szinte előre megjósolható az új pápára vonatkoztatva mindaz, amit az agg Simeon mondott Jézusról a jeruzsálemi templomban a gyermekét Istennek bemutató Szűz Máriának: az ellentmondás jele lesz. Ez jellemezte II. János Pál pápát is, aki nem félt lelkipásztori szolgálatának középpontjába állítani az embert, a megfogant életet éppúgy, mint a tehetetlen, idős beteget, a haldoklót. Nem bánta, hogy a "szabadelvű" lobbik nyílt céltáblája lett a világsajtóban, mert védelmébe vette a család intézményét. Ideológiai és politikai megkötöttségek fölé emelkedve éppúgy szentté avatta a spanyol polgárháború áldozatait, mint a kínai nacionalizmus vagy a nácizmus keresztény vértanúit, és nem félt elítélni a jelenlegi legnagyobb katonai erőt képviselő országok által kirobbantott iraki háborút sem.

Milyen lesz az új pápa? Ezt majd a jövő dönti el. A következő három alapvető vonásnak azonban szinte kötelezően jellemeznie kell szolgálatát. Biztosra vehetjük, hogy ragaszkodni fog az egyház kétezer éves hagyományához és ahhoz az örökséghez, amelyet a II. vatikáni zsinat jelentett. A másik: korunk kihívásai közepette - mint az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd, a bioetikai, a szociális kérdések, a háborús feszültségek - igyekszik majd hatékony módon képviselni az evangélium történelmet megújító erejét. Végül pedig - és talán számunkra ez a legfontosabb - eleget kell tegyen annak az elődei példáján egyre erősebben megfogalmazódó elvárásnak, hogy a pápa legyen szent életű! Nem látványos sikerekre, kampányszerű ígéretekre, tetszetős megoldásokra van szüksége az egyháznak - sőt, az egész világnak -, hanem olyan Péter-utódra, aki Jézus Krisztus hiteles tanúja, az igazság követe és a szeretet apostola.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu