Vele és érte virrasztottunk...

Vannak olyan események az ember életében, amikor világosan megmutatkozik, hogy az isteni gondviselés egyengeti utunkat. Így volt ez húsvét hetében is. Abban a kegyelemben volt részem, hogy sok ezer hívővel együtt Rómában lehettem, amikor II. János Pál pápa, a szenvedésben mindvégig hűségesen és hősiesen kitartva megtért a Mennyei Atya házába.

Már a nagyheti szertartások alatt érezhető volt a hiánya. A húsvétvasárnapi urbi et orbi áldás alatt szeretettel teljes döbbenet uralkodott a téren, látva a Szentatya emberfeletti erőfeszítését, amikor szólni próbált hozzánk. Pár nappal később, péntek délelőtt kaptuk a hírt: válságosra fordult az állapota. Este csatlakoztunk a téren összesereglett, imádkozó tömeghez. A csodálatos erejű rózsafüzér imádság hihetetlen békével és nyugalommal töltött el mindenkit. Éreztük, Mária velünk van. A tekintetek vagy az ő képén nyugodtak, vagy az apostoli palota ablakaira szegeződtek, ahonnan olyan sokszor hallottuk a pápa buzdító, reményt adó szavait. Tudtuk, a pápa nagyon szenved - értünk. Szombat délelőtt hallottuk: állapota változatlan. Köszönetet mondott a fiataloknak, hogy vele vannak. Délután ismét kimentünk a Szent Péter térre imádkozni. Kisebb-nagyobb csoportokban jöttek az emberek gyertyával vagy anélkül, hogy a Szentatya mellett virrasszanak. Ezen az estén korábban indultunk haza, így a halálhír nem a téren ért. A tévén keresztül kapcsolódtunk be a rózsafüzérbe, amelyet könynyes szemmel mondtak a téren álló ezrek.

Talán a legmegdöbbentőbb, legfelemelőbb élményt a hétfői, Szent Péter téren eltöltött órák jelentették. Kora délutántól, több ezer emberrel, főleg fiatallal együtt vártuk, hogy a Szentatya holttestét a téren átvigyék a Vatikánból a Szent Péter-bazilikába. Az énekek és az éljenzések az ifjúsági találkozók hangulatát idézték. Találkoztunk egy német asszonnyal, aki Münchenből egyedül utazott éjszaka Rómába, hogy kifejezze háláját és szeretetét II. János Pál iránt. Tolószékével próbált közel kerülni a kordonhoz. A rendezők biztosítottak számára olyan helyet, ahonnan jól láthatott. A kivetítőkön követtük nyomon a menetet, amely a Szentatyát a Kelemen-teremből a térre vitte. Több száz pap, Róma plébánosai és káplánjai vonultak a menet elején. Amikor a Szentatyát vivők kiértek a térre, egy pillanatra megállt a levegő. Olyan sokszor voltunk már ott, őrá várva, ez most mégis teljesen más volt. Azonnal felcsattant a vastaps, ami csak akkor halkult el, amikor a menet eltűnt a bazilika kapuja mögött. Attól kezdve még sok-sok órát kellett várni, mire leróhattuk a kegyeletünket a ravatal előtt. Még soha nem láttam több tízezer emberből álló emberfolyamot olyan csendben, nyugodtan várakozni, mint akkor. Éjjel fél egy volt, amikor bejutottam a bazilikába. A ravataltól jobbra és balra a mellékhajókban a zarándokok könnyes szemmel, de hálásan köszönték meg Istennek azt az ajándékot, amit a Szentatya személye jelentett az életükben. Azt hiszem, legtöbben azzal fejezték be imájukat: II. János Pál, könyörögj érettünk!

Vadász Kinga

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu