Az ész és a hit rendje

Hit és tudomány - az ember fölvetődő kérdéseire keresi a választ mindkettő. Újra meg újra felvetődő kérdés: egymással szemben vagy egymással karöltve járják-e a teremtett világ megismerésének útját.

Albert Einstein halálának (1955. április 18.) ötvenedik évfordulója kapcsán éppúgy felvetődhet megint a kérdés, mint II. János Pál pápa méltatásakor, aki emlékezetes Fides et ratio kezdetű apostoli levelén kívül is többször foglalkozott hit és tudomány viszonyával. Ezzel kapcsolatban idézzük fel Roska Tamás professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kara dékánjának gondolatait, melyek a Szentatya huszonöt éves pápaságának ünnepére fogalmazódtak.

Alig felocsúdva a pápa magyarországi látogatása utáni élményekből, a felismert és megfogalmazott igazság öröme töltött el, miután újra elolvastam II. János Pál pápa beszédét, amelyet a Magyar Tudományos Akadémián mondott el 1991. augusztus 17-én, szombaton, a Várban, akkori munkahelyemtől pár méterre.

Bennem az alábbi sorok visszhangoznak azóta is. Idézem: "Mert két megismerési mód létezik: az ész és a hit rendje." A különböző szaktudományok, a természeti jelenségeket és azok kölcsönhatását vizsgálják. E jelenségeken túl a filozófiai ész eljuthat Isten bizonyosfajta ismeretére, aki a világmindenség alapja. Ész és hit ugyanarra az őseredeti igazságra törekszenek, amely nem mondhat ellent önmagának." Eddig az idézet.

Ez jelenti egyrészt a kompetenciák különbségét, másrészt a gondolkodó, érző és a végtelenre vágyó emberben a tudás, a hit és ész egységét. Ez a gondolat a korszakalkotó Fides et ratio enciklikában is megjelenik. Milyen szép hasonlat az enciklika elején a kép: az igazság szemlélésére felemelkedő emberi szellem két szárnya a hit és az ész.

Érdekes módon nem emlékszem arra, hogy valamelyik természettudományos eredmény megzavarta volna a hitemet. Különösen amióta az egyetemet elhagytam, ahol annak idején igen nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy ezt a hitet megzavarják.

Éppen az ellenkezője történt. A világ tágulása, az ősrobbanás utáni sok milliárd év története után az ember megjelenésének törékeny feltételrendszere, az emberi agy komplexitásának és részleteinek, a genetikai kódnak, az immunrendszerünk szerveződésének csodái egyfajta megrendülést jelentett. "Vedd le sarudat, mert szent az a hely, ahol állsz!" Ez jut ilyenkor eszembe.

Az a gondolat erősödik bennem, hogy kezdetben teremtette Isten a törvényeket, a fizika, biológia fejlődése és az elhalás, a gondolkodás és a lét törvényeit, beleértve azt a csodát, hogy mindezt részleteiben ugyan és bár tükör által homályban, de képes megérteni az ember. A törvényeket cseppenként felismerjük, és "miért" kérdéseket teszünk fel, hogy ezekre is választ keressünk. Belénk van oltva a kíváncsiság és az igazság keresésének vágya. Ez is az emberség ára. Milyen paradox és tragikus, ugyanakkor felemelő, hogy a XXI. század elején a pápának kell megerősíteni embertársait, hogy bízzanak a helyes ész, a recta ratio iránytűjében, a természettudományokon túlmutató kérdésekben is. Mintha ma is Pilátus szólna kortársaink egy részéből, ugyan mi az igazság. Az ész fogalmában itt sok minden benne van. Számomra jelenti a gondolkodó és igazságra vágyó ember helyes gondolkodásra való képességét, a természet és a konstruktív tudományok, műszaki, orvos, agrár, valamint a humán és a társadalomtudományok megkülönböztetését és egységét. De hozzátenném a művészi alkotás embert javító katarzisának csodáját. "Énekeljetek az elmétekkel!" - írja Pál apostol, rögtön a szeretethimnusz után. Ez az a műfaj, ha azt mondhatnám, a szívnek és az észnek a szintézise, ami bennem felmerül, ha a pápa enciklikáit olvasom. Továbbgondolván ezt a gondolatsort, az emberi agy kétféle képességének, a két féltekében is megnyilvánuló funkcionális munkamegosztásnak a csodálatos harmóniáját tapasztalhatjuk ebben a briliáns gondolati szintézisben, amely szerintem iránytűt jelent a XXI. század felelős tudománya számára.

Ebben a korban a tudományban nem lesz könnyű etikusan, emberhez méltóan helytállni. Az atomenergiánál nagyobb etikai kihívások sokasága jelenik majd meg, amikor a biotechnológiák és az információs technológiák találkozási pontjain, amit info bionikának is hívunk, olyan lehetőségek közelébe kerül az ember, amely jóra és gonoszra egyaránt használható lesz. Ki lesz majd, aki megkérdez bennünket: "Ádám, hol voltál? Minden, ami ismeretünk tárgyaként előkerül, életünk része lesz" - olvashatjuk az enciklika elején. Mennyire az emberi szív szakembere szól ismét. Mennyire belénk vésődnek intellektuális élményeink is, mennyire eggyé kovácsolódnak egyéb élményeinkkel. Milyen nagy azok felelőssége, akik tanítanak az óvodától az egyetemig. Az általános ismeretek tekintetében őrzője vagyok testvéremnek. A Fides et ratio egyben az emberi gondolkodás iránti bizalom enciklikája is. Nem kíván beleszólni olyan dolgokba, amelyek autonóm módon kell, hogy működjenek. Idézem: "Autonómia, melynek a filozófia örvend, abban gyökerezik, hogy az ész lényege szerint az igazságra irányul és önmagában rendelkezik az igazság eléréséhez szükséges eszközökkel."

Nekünk, akik a tudományos kutatásban dolgozunk, és még azt a merészséget is vesszük, hogy fiatalokat tanítsunk, szinte breviáriumként kellene használnunk az enciklika sok-sok gondolatát. Adja Isten, hogy meg tudjunk felelni e szép és megrendítően nehéz feladatnak, hogy valamilyen módon őrzői legyünk a reánk bízott fiataloknak.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu