|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A hét szentjei Szent Fidél áldozópap és vértanú (Április 24.) A németországi Sigmaringenben született 1578-ban. Kapucinusként fáradhatatlanul dolgozott a kálvinisták között az igehirdetésben. A svájci Seewisben szenvedett vértanúságot 1622. április 24-én. Mint a katolikus hit védőjét, Szent Fidélt XIV. Benedek pápa ezekkel a szavakkal dicsőítette: Egész szeretetével igyekezett vigaszt és anyagi segítséget nyújtani szükségben levő felebarátainak, atyailag felkarolt minden szerencsétlent, a szegényeknek egész seregét látta el a mindenfelől összegyűjtött alamizsnáival. (...) Az ilyen segítségnyújtásban szinte a legkitűnőbb alkalma nyílt az érdemszerzésre, amikor a svájci területen állomásozó osztrák hadsereg majdnem az utolsó emberig járványos betegségbe esve, a ragály és a halál szánalmas martaléka lett. Ezzel a szeretettel párosult az is, hogy ez a neve szerint és a valóságban is hűséges férfi kitűnt a katolikus hit buzgó védelmében. Szent Márk evangélista (Április 25.) Barnabás unokatestvére. Pál apostolt elkísérte első útján, és követte Rómába is. Péter tanítványa volt, akinek tanítását evangéliumában tolmácsolta. Neki tulajdonítják az alexandriai egyház megalapítását. Chanel Szent Péter áldozópap és vértanú (Április 28.) A franciaországi Cuet városkában született 1803-ban. Papi szolgálatba lépett, néhány éven keresztül lelkipásztori munkát végzett. Mária Társaságába belépve, Óceániába indult az Evangéliumot hirdetni. Bár sok nehézséggel küszködött, néhány bennszülöttet mégis a hitre térített. Ezért Futuna szigetén orgyilkosok a hit iránti gyűlöletből 1841. április 28-án megölték. Munkája közben a forró nap melegétől égetve és gyakran az éhségtől elgyötörve, teljesen átizzadva jött haza. A kimerültségtől legyengülve, de mindvégig erős lélekkel, élénken és vidáman érkezett haza, mintha szórakozóhelyről jött volna; ez nemcsak egyszer fordult elő, hanem szinte mindennap. Futuna szigetének lakóitól soha nem szokott megtagadni semmit sem. Még azoktól sem, akik lázadást szítottak ellene: ezeket is mindig mentegette, és soha el nem utasította őket magától, bár tudatlan és kellemetlenkedő emberek voltak. Páratlan kedvesség volt benne kivétel nélkül mindenki iránt, és ez minden módon megmutatkozott. Nincs tehát semmi csodálatos abban, hogy a sziget lakói a legjobb szívű embernek hívták. Valamikor ő is ezt mondta egyik rendtársának: "Egy ilyen nehéz misszióban szenteknek kell lennünk." Minden alkalmat felhasználva hirdette Krisztust és az evangéliumot, de az eredmény nagyon szerény volt. A misszióban végzett emberi és szerzetesi munkáját mégis kitartó állhatatossággal folytatta, ráhagyatkozva Krisztus példájára és e szavaira: "Más vet, és más arat." Emellett állandóan kérte Máriának, Isten anyjának segítségét, hiszen kiváló tisztelője volt. Sienai Szent Katalin szűz és egyháztanító, Európa társvédőszentje (Április 29.) Sienában született 1347-ben. Már kisleányként a tökéletesebbre törekedett, és 15 éves korában belépett Szent Domonkos harmadik rendjébe. Az Isten és a felebarát iránti szeretettől égve, a városok közötti békét és egyetértést megerősítette, a pápa jogait és szabadságát védelmezte, és a vallásos élet megújulását mozdította elő. Bölcs tanítással és lelkiséggel teli műveit tollba mondta. Rómában halt meg 1380. április 29-én. VI. Pál pápa 1970-ben egyháztanítói, II. János Pál pápa 1999-ben Európa társvédőszentje címmel tüntette ki. Az isteni Gondviselés című párbeszédes művében Sienai Szent Katalin így ír: Megízleltem, és láttam az értelem fényével világosságodban a te mélységedet, örök Háromság, és teremtésed szépségét: aztán beléd öltözködve láttam, hogy a képmásod leszek: hiszen nekem ajándékozod magadat, örök Atya, hatalmadból és bölcsességedből, amely bölcsesség Egyszülötted sajátja. A Szentlélek pedig, aki tőled, az Atyától és a Fiútól származik, olyan akaratot adott nekem, amellyel alkalmassá tett arra, hogy szeressek. Hiszen te, örök Háromság, te vagy az Alkotó, én az alkotás: innen tudtam meg, a te megvilágosításod hatására az újjáteremtésben, mit tettél velem egyszülött Fiad vére által, hogy a szeretet rabja lettél teremtményed szépsége miatt. Ó, mélység, ó, örök Háromság, ó, Istenség, ó, mélységes tenger: mi nagyobbat adhatnál nekem magadnál? Te vagy az örökké égő tűz, amely nem hamvad el; te vagy, aki izzásoddal elemészted a lélek minden önző szeretetét. Ismét csak te vagy a tűz, aki minden fagyot felolvasztasz, és fényt gyújtasz a lélekben világosságoddal, amellyel megismertetted velem igazságodat.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|